Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


GYERMEKNAP VAN

2012.05.27

248017_176256042431556_7585297_n.jpg

Szia, Kicsikém! Szia, Szerelmetes Gyermekem!

 

Pünkösd van… vasárnap. Soha nem szeretted a vasárnapot.  Most már én se… De... Gyermeknap van...

Nem léteznek ünnepek Húsvét óta. Soha többé nem akarok semmi ünnepet!

Az egyik gyermekem halott! Némán reccsent a szív. Eltörött. Csak ez az egy volt/van, és neki minden gyermeke egyformán fáj.

Színtiszta fájdalom a létezés. Ellopott tőlem az Ég! Ellopta tőlem azt az édes, lambadaszoknyás kicsi lányt, aki a maminál gyöngéd, mégis határozott utasítást adva terelte a fehér, kontyos tyúkot:

„Hess be pipi! Hess be, tojni!”

És a tyúk szelíd engedelmességgel – nem lehetett mit tenni -, a tojófészekbe vonult.

Fáj, hogy másoknak nem fáj… Mindenki megy tovább a megkezdett útján, és tudom, ez így van rendjén.

És… fáj, hogy tolvaj a világ!

Képzeld, teljesen elfeledkeztem magamról, annyira felháborított, hogy a sírodról valaki kilopta a rózsaszínű porcinkát, és két törpe szegfűt!

Azokat Neked vittem, Neked ültettem, Neked öntöztem!

Miféle ember az olyan, akinek egyáltalán megfordul a fejében, hogy kiássa a sírról a virágokat? Van az ilyennek egyáltalán lelke?

Kicsikém! Te már tudod a választ. Mondd hát el nekem, hogy léteznek a világunkban lélek nélküli emberek is?

Tudom, tudom! Pótolható a virág. Mégis kiborultam, mert úgy éreztem Téged loptak meg. Téged, aki egész életedben mindig, mindenkinek csak adtál. Megértést, jó szót, mosolyt, biztatást… szeretetet. Most, hogy meghaltál, most is csak elvesznek Tőled?

Mit szóltál volna, ha tudsz védekezni?

Az életet is elvette tőled valaki, és most nemes egyszerűséggel azt mondják: Magához hívta Isten.

Feri azt mondta: „Nagyon nagy baj lehet odaát, ha Rá volt szükség!”

Ha szükség volt, ha nem, én mégis perelek Istennel.

Azt mondta egy látó: Itt valami nagy tévedés történt!

Tévedés? Miféle tévedés?

Hát ez is megeshet? És akkor most ki felel ezért? Hiszen ez a világ éppen, hogy rá szorult a Ti szeretetekre!

Isten nem látja, hogy milyen szürke itt Nélkületek minden és mindenki mindennel foglalkozik, csak a lényeget nem veszi észre senki!?

Igen. Perelek Istennel, mert nem osztott igazságot… vagy magunkra hagyott minket?

Csak ülök, csak lézengek… pörgetem markomból az időt… ezt a hosszút, ezt a kínosat, amelyben csak magányos lehetek. Hiába van itt a férjem, a két gyermekem, és édesanya. Minden hiába, mert akármit is tesznek, vagy mondanak, egyedül vagyok… a lelkem… a kínjaival, a rúgkapáló, a vonagló parányi mag, amely méretében is törpe e világhoz, és mindezek tetejében még testbe zárt rab is.

És mondhat bárki, bármit, amikor eljön a pillanat és rám zuhan a tudat… a hiányod tudata, akkor… marad a magány.  Nem kell hozzá meghalni! Azért mondom, mert azt szokták mondani: akkor és ott a halál pillanatában, mindenki egyedül van.

Én április nyolcadikán átéltem a halált, azóta minden nap többször is meghalok és rádöbbenek minden alkalommal, hogy egy szál magamban állok a szakadék peremén.

Minden nap, remegve szólok Istenhez: „Kérlek Uram! Kegyelmezz! Küldd vissza őket! Legyen ez az utóbbi idő egy rémálom! Szépen kérlek, kegyelmezz bűnös lelkemnek, és add meg azt a boldogságot, hogy érezzem, megint van valaki ebben a világban, aki érdekek nélkül elfogad és szeret! Uram Teremtőm! Már mindent abba hagytam, mindent feladtam, elhagytam és itt állok a semmivel a karomban, és várom az utasításaid! Mit kell tennem?”

De az Úr, a Teremtő, Isten… néma. Vagy csak egy szavát nem értem? Süket lettem?

Tudod Kicsim, annyira figyelek, hogy majd bele gebedek! De eddig csak az értelmetlenséget, az ürességet láttam és a süket csöndet hallgatom.

Hát nem tudom, mi a célja velem a Teremtőnek?!

Lemondok hát az imákról, és azt mondom: Hát jó! Ha nem szólsz, akkor lézengek még kicsit ebben a fene nagy céltalanságban, aminek egyetlen értelme, hogy minden este kipipálok egy napot.

Gyönyörű Napocskám! Virágzott az orchidea, az a sötétlila-fehér pöttyös, amit Te választottál, és a másik is, a halványlila. Mindkettőt levágtam ma délután és kivittem Neked és Tominak a temetőbe.

Mert ... Gyermeknap van.

A Vriesea két töve is hozott egy-egy vörös fallevelet, hát őket is levágtam. Most kicsi száruk volt, de attól még nagyon szépek ők is.

Nektek adtam… mert Gyermeknap van.

Remélem, odaátról látjátok! Koppintsatok annak az orrára, aki el akarja venni tőletek, mert azt Nektek vittem…

Elvégre gyermeknap van!

Ó Istenem! De nagyon vágyom utánatok!

 

Szívem minden szeretetével!

A Te szerető édesanyád!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Szívemből

(Adri, 2012.05.29 14:26)

Veled együtt sírok, és lélekben Veled vagyok, ölellek... Szólj!!!