Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


NEM CSÖKKEN A FÁJDALOM

2012.06.27

 

fenykepezo-132.jpg

 

Június 27.

 

Enikő! Kicsi Lányom!

 Amikor ülök az íróasztalodnál, szembe a monitort eltakaró fényképetekkel, és ti boldogságtól ragyogó arccal néztek vissza rám, ezt az egészet egyszerűen nem tudom elhinni.

Pedig muszáj, mert sehol nem lellek.

Mindenhol titeket kereslek, próbálom átalakítani a légréteget, hogy elmém erős akaratával manifesztáljam testetek. Reménykedésem az erőlködéssel töltött néhány perc után, rémületbe csap át, és bárhol is vagyok, rám tör a zokogás.

Édes Kislányom!

Leírhatatlan az az érzés, ami az utóbbi napokban eluralkodott testemen. Hamis az a kép, amit az emberek az időről, meg az ő gyógyító lepléről beszélnek. Ahogy múlnak a napok, úgy válik a hiányotok egyre nagyobb fájdalommá. A lélek már nem sikít… sokkal inkább: sikoltozik.

Az idegek olyan játéka ez, mint a csiszolt kristály, amikor a rávetülő napfényt hol itt, hol ott villantja fel. A fájdalom is így hasogat belé a húsomba, hol kívül, hol belül, egészen addig, míg a méhem is görcsbe rándul, mintha emlékezne azokra a hónapokra, amikor ő, a Te élettered volt, amikor Te voltál az én Édes kicsi Pocaklakóm! Azután láthatatlan horgolótűt márt a bánat zsigereim egyikébe, és mintha áthúzná a másik felett, hogy tartós görcsöt kössön rá, emlékeztetőül: veszteségem mindörökre szól.

Már kétszer láttam, hogy a képre egy másikat húznak. Azt mondtam: Hiba van a mátrixban. Nem úgy, mint a filmben, hogy egy érzés jön: ezt már egyszer átéltem. Úgy neveztem el: ugyanaz a kép kétszer szindróma. Úgy képzelheted el, mint egy írásvetítő átlátszó lapját, amire egy bűvészmutatványos gyorsaságával egy szemvillanás alatt rárakja valaki pontosan ugyanazt a képet.

Miközben írtam, hívott a rendőr százados. A beszélgetéstől teljesen kiborultam.

Idegenkezűség kizárva, ilyen jeleket nem találtak a szakértők. Hogyan is találhattak volna, amikor kezetek és lábatok porrá égett, és a vízsugár valószínűleg egybemosta részeitekkel az egyéb elégett tárgyakkal. Csak tudod Édesem azt nem értem, hogy miért nem gyanús senkinek rajtam kívül, hogy...

?

 Aki „kiégett”, és már csak vállat rándít, ha valami érthetetlent talál, az váltson szakmát.

Aztán azt se értettem, hogy miért csak alkohol vizsgálatát kérték a toxikológiai vizsgálaton?

Hát persze, hogy megkérdeztem, de a válasz elkeserítő...

Ha lenne egy gyanúsított, azt ugyebár mindaddig megilletné az ártatlanság vélelme, amíg bűnösségét be nem bizonyítják.

Azt kérdezem most, hogy titeket, akik az áldozatok vagytok, ugyanaz miért nem illet meg? Előítéletes módon csak és kizárólag azt feltételezték, hogy...

Ez nagyon aljas!

Csak titeket akarnak hibáztatni?

Ha pedig nem lelik a maguk igazának bizonyítását, akkor kijelentik, hogy a tűz oka ismeretlen?

Hogyan, és miként kutatták a nyomokat, ha a rokonok a takarítás közben találták meg a három telefon-, a külső winchester-, a fényképezőgépetek maradványait?

No, abból az elégtelen nyersanyagból dolgoznak most a megyei szakértők.

Veszett fejsze nyele…

Becsületesek, ártatlanok! Rettegjetek!

Bűnözők, tolvajok és gyilkosok! Vigadjatok?

Úgy gondolom, hogy amikor ilyen rendkívüli haláleset történik (jelen esetben kettős halál), akkor a nyomozást minden eshetőségre kiterjedően kell elkezdeni, és lefolytatni is a vizsgálatokat.

A tragédia utáni délután sem a Katasztrófavédelem, sem a Rendőrség nem zárta le a helyszínt, nem volt ott egyetlen nyombiztosító személy sem.

A világ hanyag, közönyös és szemellenzős. Akik a szakmájukat vagy nem tanulták meg, vagy felületesen, nemtörődöm módon végzik, azokra vagyunk rábízva. Megvédenek?

Halálotok után azt mondtam kietlen lett ez a világ. Ma azt mondom, ez a világ itt maga az oly sokak által, oly nagyon rettegett Pokol.

Nélkületek meg már elviselhetetlen.

Hiányzol!

Nagyon várom a találkozást!

 

                                               A Téged, Örökkön Örökké Szerető

Édesanyád