Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél Ferinek.

2010.05.29

Szia Drága Feri!

Valóban ideje leülni a "kövemre", mert nagy-nagy szomorúság van a szívemben. A kövemnek már a gondolata, is segít abban, hogy elvessem a sértett önérzet mélyéből feltörő pusztító erejű energia, pusztításra való felhasználását. Nem tudom, eldönteni, hogy jó ez vagy rossz. Vagy azt, hogy kinek jó és kinek rossz?

A közgyűlés után olyan mély válság alakult ki bennem, hogy ilyet már régen éreztem. Nem akartam elhamarkodott lenni, ezért aludtam rá egyet... igaz, akkor éjszaka, de  tegnap is... szóval...  nagyon keveset alszom már egy hete. Folyamatosan jár az agyam és a feltörő fáradságot, álmosságot elkergeti. Csak forgolódok az ágyamban és könyörgöm: adjatok álmokat!

Töprengek.. meditálni nem tudok. Csak kérem, és kérem újra, és újra a Teremtőt: mutasson helyes utat. Nem ismerem a háttérben munkálkodó erőket és azok célját, meg miértjét, csak érzi minden sejtem, hogy huncut számítások vezetik, valamiféle félreértelmezett és főként képzelt haszon mentén. Nem tudom mi az, amit megirigyeltek egyesek, nem tudom, hogy a "régi házat" akarják-e tatarozni, vagy "porig" rombolni és a helyén, mint megmentő hősök egy újat építeni?

Több volt már itt a konfliktus, voltak nehéz időszakok. Kerültem sokszor olyan helyzetekbe, melyekből nem lehetett egészen tisztán kijönni... de ez most értelmetlen. Nagyon nem értem.

Olyan alattomos erők ezek, melyeket emberi szóval nem lehet magyarázni. Sőt! Minden egyes szó csak ront a helyzeten, mert még inkább érthetetlen.

Érthetetlen, hogy mi vezethet embereket addig, hogy az építő energiák elé olyan gátat emelnek, ami most például elvezetett addig, hogy ki kellett mondani: nem lesz pénz kiadni az Arcképcsarnokot. Egyszerűen képtelen voltam bármit is tenni. Egyre csak azon járt az agyam: senki nem érti, mit jelent, ha valaki az elnököt semmibe veszi?

Mit ért vajon mindaz, amit a sci-fiért tettem 18 év alatt? Csak ennyit?

Megkerülni, hozzá se szólni, semmibe venni, és másokat arra rábírni, hogy vele együtt alázzák porig.

Csak egy tucatnyi sejtem maradt ép.

Idő kellett, amíg ismét összeálltam, amíg felálltam és leporoltam magamról régi önmagam maradék porát.

Most nevetem már, mert tudom, hogy ezt a düh és harag és rémisztő elkeseredés mérhetetlen energiáit nem fogom bosszúra használni, mert megtanultam: építeni sokkal, de sokkal áldásosabb.

Új énem viszont tudja: ha nincsenek sorainkban olyanok, akik átlátják "városunk" céljait, ha a magán, a más csoport érdekek képesek felülírni céljainkat, akkor egymagam nem szabad, hogy odaálljak megállítani a lavinát, amely el fogja sodorni mindazt, amit felépítettünk.

És te tudod, hogy ezt megtenni nekem mennyire nehéz. Látni a sorsot, melyen elindult a közösség...kollektíve... mert az ő döntésük volt... Csak tompítani lehet, csak lassítani a bezuhanást, hogy ne fájjon olyan nagyon.

Eddig lépcső voltál, ezután már csak korlát lehetsz! Nehéz az átváltás, de muszáj megtenni, mert ha Isten elszólítja a lépcsőt,  hirtelen szűnik meg minden, és nem lesz semmiféle korlát se, és akkor tényleg már csak egy következő életben reménykedhetnek.

 

Szeretettel Ölellek!

Ildikó

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.