Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BESZÓLÁSOK, MEGÁLLAPÍTÁSOK 1.

2008.09.27

BESZÓLÁSOK, MEGÁLLAPÍTÁSOK –1.

 

Ezeket mondta Csaba az édesapjának, amikor már jóéjszakát kívánt, de az apja nem ment azonnal ki a szobából, hanem megállt az ágy végénél beszélgetni.

    Apa! Beleragadtál valamibe! (1)

    Apa örökre itt fog maradni. (2.)

    A nyilak, nyugatra mutatnak! (3.) (A szobaajtó nyugatra néz.)

    Nyugat felé visz az út! (4.)

 

    A szépséget nem lehet sorrendbe állítani! A szépség nem számok sorozata. (Ezt Csaba akkor mondta, amikor megkértem, mondja meg, melyik tanító néni a legszebb szerinte.)

    Jaj de szép vagyok! Gusztusos! mondta, amikor felvette a tiszta pólót.

    Ilyet ne csinálj többet! Megijedtem.egy asztalra csapás utáni felszólítás.

    Mintha elestem volna.jelentette ki, amikor az apjával véletlenül összefejeltek.

    Ijesztgetős Bódi Ildikó!- kiáltott föl, amikor nem vette észre, hogy mögé léptem.

    Olyan ordítások fejlődnek bennem, hogy mindjárt felrobbanok! kiáltott föl egyszer, amikor nem ismételtünk már sokadszorra valamit, amit szerinte még kellett volna.

    Súlyos beteg vagyok! - kiáltott föl, amikor hármasban narancsot ettünk, és Tamással beszélgettünk, de nem foglalkoztunk Csabával. Erre én egy narancshéj darabot dobtam hozzá. – Ezt tojta nekem a pók! kiáltott föl nevetve, és a narancshéját a többi közé hajította.

    Össze-vissza nyitogatod a szád! állapította meg, amikor olyasmiről beszéltem, ami nem érdekelte.

    Sok a duma! – lázadt föl, amikor valamit túl sokáig és sokadik formában magyaráztam, mert úgy láttam, még mindig nem érti.

    A jegy, a jegy az nem beszél. közölte, amikor Budapestről hazafelé jövet közöltem vele, nem mehetünk hátra ülni. Azt mondtam: A jegyünk ide szól.

Séta közben az apja elszaladt Csabi elől a járdán. Csabi futott utána és közben kiabált, hogy csak úgy zengett az utca: HÜLYEEE! Az apja hirtelen megállt, majd miután Csaba beérte őt, jól meggyömöszölte a vállát. – Mit mondtál Te nekem? KIPROVOKÁLTAD!közölte Csaba.

A HungaroCon-on a szobánkba összegyűlt egy kisebb fajta tömeg és a csoportok egymással párhuzamosan beszélgettek. Csaba eleinte rajzolgatott, majd elunta magát, de egyébként már éjfél felé járt az idő. Olyan sokáig még soha nem volt ébren, mint akkor. Láttam rajta, hogy már izgatott és fáradt. Szét-szétnézett és látta, hogy semmi jele annak, hogy bárki is elfelé készülődne, hirtelen kiugrott a szoba közepére és nagyon hangosan felkiáltott:

-         Az lesz a vége, hogy reggel lesz! mindenki csak nézett értetlenül.

-         Azt mondd, amit szeretnél, ne kiabálj! – mondtam neki nevetve.

-         Szeretnék aludni! mondta ki a valódi óhaját.


 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Várpalota

(Kovács Istvánné, 2009.09.11 16:22)

Ez nagyon jó! Az én fiaim is szoktak mulatságos és meghökkentő dolgokat mondani. :)