Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Állítólag, nagyon nagy baj van velem

2008.08.28

Augusztus 28. csütörtök

 

Tegnap hozta a posta B. Laci levelét. Elküldtem neki az „Eltékozolt ország” c. netes bejegyzésem szövegét. Válasza… érdekes. Majd elgondolkodom, mennyire naiv és őrült vagyok, amiért leírom a gondolataim. Laci leveléből idézek most néhány gondolatot (dőlt betűkkel), hogy emlékezzek rá, ha már a papír olyannyira elsárgul, a tinta, megfakul, hogy esetleg olvashatatlanná válik…

A levél elején leszögezi, hogy milyen fontos a barát, hiszen ő velünk igazán őszinte.

Ez, biztató kezdet volt.

 

„Jó, hogy írtál levelet, ebből látom, hogy nagyon nagy baj van veled! Egészen pontosan a szemléleteddel van baj, mert az az egyetlen, amin igazán képes vagy változtatni!”

 

 

 

„Lehet, hogy egyszer én is lelkes internetező leszek, és én is marhaságokat írok a netre… A legnagyobb rossz, hogy meg akarod váltani a világot, ami a legnagyobb baromság – és ki a fene kért erre?”

 

Hát, Kedves Laci!

Nincs velem semmi baj. Főként a szemléletem terén nem érzek bajokat. Nem is nagyon szeretnék rajta változtatni. A még több ismeret megszerzése az, ami még a célom.

A világot megváltani pedig nem akarom – én lennék az első, aki lebeszélném önmagam, ha mégis ezt akarnám egy tébolyult napon  -, hiszen nem vagyok sem próféta, sem a „fény” küldötte. Talán csak változtatni szeretnék, és ezt soha nem szabad összetéveszteni a „váltással” vagy ahogyan Te írod a „megváltással”. Ez már képzavar.

Keveset tehetek, de azt teszem. Még a „változtatni szeretnék” sem jó kifejezés, mert legfeljebb „hozzájárulhatok ahhoz, hogy akik elolvassák az írásaim, azok valamivel tisztábban szemlélhessék a világot”.

 

A napokban is hallhattuk miniszterelnökünk kijelentését, hogy vannak dolgok, amiknek egyértelműnek kell lenni…: „ezért aztán ebben nem kell kétértelműen fogalmazni”.

… és vannak, amiket nem baj, ha mindenki úgy értelmez, ahogyan  akar

 

Hogy ki a fene kért erre? Senki.

Kellett volna?

Csak akkor szólhatok, ha erre felkérnek?

Csak akkor gondolkodhatok, ha valaki kifejezetten felszólít erre?

Nem gondolhatod komolyan!

Aki elolvassa, amit írtam, az szabad akaratából teszi. Nem kényszeríti őt senki.

 

Utána azt írod:

„Mocskos a világ? Mindig is ilyen volt. Még nem elég? Teszek rá nagy ívben! És jobban tennéd, ha Te is ezt tennéd! … Jó lenne már, ha felébrednél és a hiábavaló harc és küzdelem, és törődés helyett megértenéd az okos, mértékletes, józan ÖNZÉS művészetét.

Beszélsz a szívbetegségről, meg, hogy a gyógyszert szedni kell, az nem is annyira drága, nincs annak olyan sok mellékhatása, majd közlöd, hogy ne dohányozzak.

 

„Ha még dohányzol, úgy nem csak ostoba barom vagy, hanem végtelenül képmutató is. Vacakolsz a világgal, a hazával, a lélekkel és olyan nyomorult vagy, hogy mérgezed magad. … Túl sok ismerősöm, kollégám meghalt már (nem kár értük!) a dohányzás miatt.”

 

Hát köszi!

Már látom is, amint helyeslőn bólogatsz, hogy Isten mennyire igazságos tud lenni, amikor hamvaim szétszórják gyermekeim a dombtetőn.

Hogy majdani halálomhoz mennyire járultak hozzá az élelmiszerekhez felhasznált (sok hatását nem vizsgálták még meg) vegyszerek, a tízszeres dózisú szója (keleten ez gyógynövény, amit mértékletesen szabad csak fogyasztani, de nálunk a húsüzemek a hús helyett teszik a felvágottakba), a túlklórozott ivóvíz, a hormonokkal teli gyümölcsök, a gyógyításomra felírt „gyógyszerek” mellékhatásai, a gyárak és autók által kibocsátott mérgező gázok, az a kutyát nem érdekli!

Hogy mindezek mellé, miként társultak a napi megélhetési gondok, a bizonytalanság, a meg nem becsültség, az autista gyermekem kirekesztettségének (és vele családomat ért hátrányok, a szegénység) ténye, az megint csak nem tétel, illetve nem elegendő a halál eljöveteléhez.

Nyilvánvaló, hogy a média beetetése Nálad is hatásos volt. Semmi kétség, itt a legnagyobb „bűnöző” a dohány. Most már én is belátom!

 

De még nincs vége!

„És szakítani ezzel az érzelgős „szív lélek, meg törődés stb.” felfogással. …Sírdogálni, és vergődni, őrlődni az érzelgős ostobák szórakozása! … Másokkal való törődés helyett önmagaddal törődj! … A visszásságokkal való „harc”, meg az érzelgős nyafogás helyett a derűs, békés szemlélődés. Ha leszar téged a társadalom, te is szard le a társadalmat. Legyél végre önző, és csak magaddal törődj és persze a családoddal! Lehet persze, hogy amit most leírtam, az aljasnak és cinikusnak tűnik. És akkor mi van? Nehogy már ÉN (csupa nagybetűvel) megváltozzam és „toleráns” – vagyis másokat istenítő, elfogadó, behódoló legyek! Senkire nem nézek föl – még önmagamra sem!”

 

A nagy semmibe való döbbent belebámuláson túl, ezekre a mondatokra mit mondhatnék, Laci?

Világunk egyik problémája, a logikus és racionális gondolkodás egyeduralma, ami mellé csatlakozhat – bár nem feltétlenül - az intelligencia, de mindez az érzelmi intelligencia nélkül még nem képes magakadályozni a korrodálást.

Ha ugyanis logikusan és racionálisan képen törlöm azt, aki pofon vágott, akkor nem vagyok benne biztos, hogy intelligens is vagyok, de szinte biztos, hogy érzelmi intelligenciám a nullán áll. Mert, hogy felidegesített az a pofon, az érzelem, de nem intelligens. Ugyanis talán éppen, hogy jogosan kaptam, ha mondjuk az illető őseit, szidtam kiszínezve és elég hangosan. Ha meg nem volt jogos, akkor sem biztos, hogy az a helyes válasz, ha kapásból olyanná válok, amilyen a küldő volt.

És még mindig ott van a tolerancia kérdése. Ha tolerálok valamit, akár nyugodtan szemlélve az engem felképelőt, és elfogadom derűs nyugalommal, hogy: „idegesebb a kelleténél”, még nem jelenti azt, hogy behódoltam, csak azt jelentheti, hogy a harcnak más módját választottam az „ököljog” helyett. Aki meg önmagát nem becsüli, vagyis nem igyekszik úgy élni, cselekedni, hogy azt majd később se kelljen megbánnia, az másokat sem képes tisztelni, és felnézni rá, mondjuk kizárólag azért, mert tisztességgel éli az életét, hordozza a maga keresztjét, mert emberségből kiváló.

 

„Leveled végén azért látok esélyt arra, hogy kitörj abból a nyomasztó hülyeségből, amibe beleragadtál. Szereted Csabikát, és hogy ő ilyen az nem érdem kérdése, hanem a TE felelősséged. Mert baromság az, hogy minden ember minden más emberért felelős. …Nem az autizmus a probléma, az autisták egy másfajta tudatállapotban élik meg a VALÓSÁGOT, és az ostoba előítéletek miatt erről nagyon keveset tudunk.”

 

Egyértelmű, hogy fellélegeztem e sorok olvasásakor. Nem mindegy azért, hogy látsz e valami esélyt, hogy a hátralévő életem „normálisan” fogom-e élni. Más tészta persze, hogy megint fogalmi zavarok és képzavar homályosítja el látásom.

Mert, hogy az én felelősségem az autizmus, az ugye igen nagy sületlenség? Ezen már rég túl vagyunk… És az autizmus akkor is probléma marad, ha azt tagadjuk, mint strucc a láthatóságot. Az előítéletesség pedig nem oka a tudatlanságnak, a dolog fordítva igaz.

 

„Régebben írtál „szigetről” – civil szerveződésű alternatív kisközösségekről, akik azokat fogják össze, akik hasonló helyzetben vannak, mint TE. Ennek van értelme, miért nem ezt csinálod?… mit gondolsz, helyetted ki fogja ezt megtenni? Nem kell hülyeségeket írni a netre, változtasd meg a szemléleted, változtasd meg az életed!”

 

Tényleg! Miért is nem?

Elfordulni, befordulni…

Mindezt úgy, hogy csak egyetlen dolgot lássak, az autizmus problémáját, mert az – most már egyértelmű a számomra – semmi szinten és semmilyen módon nem kapcsolódik a társadalom egyik részéhez sem. Nincs köze a szociális ellátórendszerhez, az oktatás csökevényeihez, semmi köze a munkaügyi dolgokhoz… mert ez egy „másik világ”, amit senkivel soha nem kell megértetni. Még azt sem kell tudatosítani, hogy milyen ez a „másik világ” ez a „másféle tudatállapot”, hogy az ebben élő emberek, és akik körülötte élnek, ugyanúgy gondolkodnak a világ dolgairól, mint mások … illetve!  ... egy árnyalattal azért mégis másképp!

Egyébként a dolog az „érlelőben” van. Lesz, csak ne kellene folyton a napi gondokkal megküzdeni, meg az értetleneknek elmagyarázni, hogy ez az élet egy másféle élet!

 

És Te folytatod!

 

„Hol éltél mostanáig? Ennyire korlátolt vagy? Mintha egy mesevilágban élő naiv kislány lennél, aki felébredt és rácsodálkozott a világra. A munkaerő igenis ÁRU – társadalmi-gazdasági szempontból, akár tetszik, akár nem.  Mi ez a hülyeség a szívről, a szeretetről, a lélekről?… A globális gazdasági-pénzügyi folyamatokra semmi rálátásod nincs.”

 

És én, a korlátolt naiv kislány utópiákat gyártok, így az ébredést követő órákban, arról, hogy az ÁRÚ, ami az emberek tulajdona, amivel megtermeli, megalkotja a világ számára a megélhetést, TÖBBET ÉRJEN, jobban meg legyen fizetve, mint hogy vegetálni, meg „épp hogy túlélni” lehessen belőle! Igen árú. Olyan árú, amit leértékelnek, és főleg az alkotó árú van a béka feneke alatt értékelve! És van szív, és van lélek, még akkor is, ha tagadjuk.

A gazdasági folyamatok? Hát igaz. Valóban nincs rálátásom, be is vallottam, soha nem állítottam, hogy átlátok minden „tolvajlást”, amit emberek millióival elkövetnek. De felkaptam ma is a fejem, amikor arról olvastam egy helyütt, hogy kötelezővé kívánják tenni, hogy minden kifizetett bér, lakásvásárlás stb. csak banki átutalással történhessen.

Aki nem látja be, hogy ez csak a bankoknak jelent nem is kis mennyiségű bevételt, az embereknek meg egy újabb adóforma (mert a bank szigorúan levonja majd a forgalom után a maga kis jutalékát) az azt hiszi, hogy ez egy becsületes törvény akar lenni, mert ezzel megszüntethető a simliskedés!

 

„Nincs már gondoskodó „ÁLLAM BÁCSI” mindenkinek magának kell gondoskodnia önmagáról. A „magyar népről” meg semmit nem tudsz. Fogalmad sincs, hogyan gondolkodnak az egyszerű emberek. Mindenki túlélni és boldogulni akar…”

 

Gondoskodó Állam Bácsi? No ez a maximális félrevezetettség! Beültetett manipuláció. Az államnak legfőbb bevétele a dolgozó emberek adóforintjai, a vámok, az illetékek, a bírságok stb. Voltak állami üzemek, aminek a nyeresége szintén bevétel volt (emberek termelték a hasznot ott is), és az állam feladata az „újraelosztás”.  Aki fenti szlogent szajkózza, az el akarja altatni az éberségét az embereknek, és megszégyeníteni akar mindenkit, aki azt követeli, hogy az újraelosztás igazságosabb legyen.

Nem volt Állam Bácsi!

Emberek voltak és vannak, akik a beérkező pénzeket elosztják. Ez a hatalom, hogy ők rendelkeznek az újraelosztás felett.

Vannak ugyebár különféle jogok. Ilyen, pl. a szociális biztonsághoz való jog. Erre azt mondják az „újraelosztók”: EZ DRÁGA.

De vannak másféle jogok is. Milyenek?

A magántulajdonhoz való jog. Ennek biztosítása nem drága? De bizony! Ehhez tartja az állam a RENDŐRSÉGET, A BÍRÓSÁGOT ÉS A BÖRTÖNÖKET. Tudtad ezt Kedves Laci?

És van itt még néhány más jog, pl. a demokráciához való jog. Ez nem kerül pénzbe? Dehogynem! Lássuk csak a kiadási tételeket számok nélkül: FIZETETT hat oldalas HIRDETÉS a miniszterelnök írása, ami tájékoztatásként van meghatározva, (ha közhasznú információadás lenne, ingyenesen kellene leközölni, de blabla) és a választási kampányt szolgálja. A VÁLASZTÁSOK LEBONYOLÍTÁSÁNAK KÖLTSÉGEI. A nagypénzeket felemésztő PARLAMENT, a PÁRTOKNAK LEOSZTOTT PÉNZEK. Gondolod ezek a pénzek az almafán teremnek? Az állam meg szüretel?

A szociális jogok csak a hatalom szerint drágábbak, mert azok a társadalom gyengébb elemeinek az érdekeit, javait szolgálják, a többi meg a gazdagokét (is). Az oktatás, az egészségügy, a szociális egyéb ellátó rendszerek – melyek nincsenek, csak a törvénycikkelyek emlegetik őket – leginkább a gyöngébb csoportok problémája.

 

Én egy egyszerű asszony vagyok, Laci! Miért ne érteném az egyszerű emberek gondolkodását? Én is boldogulni szeretnék, a többi egyszerű emberrel együtt, és semmi szín alatt nem egyedül, és nem csak egyedül!

 

„Minek tanultál szociológiát, szociálpszichológiát, ha ennyire nem érted a társadalom működését? Valóban fáradtak, fásultak az emberek, és a többségük nem foglalkozik politizálással. De ki a fene vagy TE, hogy ezért elítéled őket?!”

 

Egyértelmű, hogy „nem értésről” van szó, és nem arról, hogy a társadalom az emberek kárára működik, mert a vezetőnek megválasztottak marhaságokra költik a Magyar emberek által összeadott pénzt.  Most, hogy mondod, már be kell látnom, hogy tévedtem. Tényleg le lehet cserélni őket, főleg akkor, ha nem látjuk meg, mert nem is értjük, hogy csak hülyítenek mindenkit!

Szó sincs elítélésről! Távol áll tőlem.

 

„Te a saját érzelmeidet vetíted a Világegyetembe, a körülötted levő világba és meg vagy sértődve, amikor „pofáraesel”, mert a világ NEM OLYAN AMILYENNEK LÁTOD!”

 

Ha így lenne, ha sikerült volna a „vetítés” ez a világ már tényleg az életért létezne és működne.

Már megint képzavaraid vannak! A baj az, hogy látom a rosszul és igazságtalanul működő világot, és nem tudok rajta változtatni.  Míg egyesek milliárdokat herdálnak utazgatásra, hirdetésekre, luxusautókra, olcsó honlapokra, míg a közpénzekből fizetnek PERCENKÉNT 60e forintot, feng shui „szakembereknek”, meg a ki nem derült marhaságokra, addig minden egyes napon „pofára esek”, mindaddig, amíg az emberek ezt ellentettek nélkül eltűrik!

 

„És még valami, századszor is leírom! NINCSENEK CSODÁK! … ne várd a csodát! Tedd meg! Változtasd meg szemléleted, változtasd meg ÉLETED! … Levelem remélem olyan kijózanító volt, mint egy hideg zuhany, és olyan brutális, mint egy lórúgás! Annak is szántam! Érted haragszom, nem ellened!…”

 

Kedves Laci! Tegyem meg a csodát?  De ha megteszem, az csoda lesz!

Akkor mégis vannak csodák!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Hmmm...

(Szilvi, 2008.12.30 14:50)

Rossz helyre küldted azt a levelet Ildi!
Nem véletlenül szívbeteg a László. A lelki tünetek ha már fizikailag is megjelennek, gáz van..
Ezzel saját magát minősíti, nem téged. És kikéri magának, hogy véleményt alkotsz, mikor ő is ezt teszi, elég unszimpatikus eszközökkel.
Gyógyulást kívánok Lászlónak!