Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kedves Barátom!

2008.02.27

              Szia Kedves Barátom!

 

Köszönöm kérdésed! Jól vagyok. És a család is. Hála az Égieknek! Már alakulunk.

 

Bár! Néhány hete alig birok elaludni - pedig ez szokatlan nálam, hisz estére rendszerint mindig olyan fáradt vagyok, hogy alig ér a fejem a párnára már alszom is -, és az éjszaka se nyugodt, rendszeresen felébredek, még háromszor is.

Tegnap, találkoztam Zsófival, sokat beszélgettünk, jól kidühöngtük magunkat. De még ez sem segített alvási problémáimon. Tudod, mostanában vízióim vannak. Drogok, nyugtatók nélkül. A házból kifelé menet, kivettem a postaládából a leveleket és elhűlten láttam, hogy a villanyszámla minden előzetes bejelentés nélkül kilencszáz forinttal több lett. Próbáltam vizionálni, hogy mennyi lesz a most 9100 forintos számla a hivatalos emelés után.

 

De semmi nem állíthat meg. A gyerekkel mentem sétálni. Még akkor is kell az a kis levegőzés, ha ilyen hideg van. Sütött a nap, de fújt a szél, és a meleg után, most szokatlan volt ez az "ismét tél".  Bár igazából még télnek kellene lenni a javából. Mondom, kell a levegőzés, még akkor is, ha olyan az ózonréteg, mint a szita, meg ha több a szmog, mint a tiszta levegő, vagy akkor is, ha ... és ha az ég a földdel összeér.

 

A természet vagy a Teremtő (?) az idén  is  többet törődött velünk - nem volt az a nagy hideg, hogy a fűtésen legalább kicsit spórolhattunk -, nagyobb volt benne a részvét, mint sok embertársunkban, vagy mint néhány felelős beosztású honfitársunkban, akik kezükben a kormányzói pálcával, magyarázzák, hogy mindarra, amit tesznek, szükség van. Így aztán káosz van,  hangzavar, félelem, no meg ezek a víziók a kis vagyonocskáról, amim majd nemsokára lesz.

 

Szónoklatok hangoznak el valami géniuszi programról is, hogy akiket két éve kioktattak, hogy el lehet menni az országból, ha nem tetszik – Atyám! A saját hazánkból elküldenek minket! -, nos azokat most majd visszacsábítják.

 

De hová is kalandozok?  Pedig arról akartam írni, hogy  enyhe volt a tél és most, hogy a tavasz következne, most jön a  "fekete leves". Már az időjárást is megbolondították az emberek? Nem csodálnám, mert itt már nem lehet eligazodni.  Örültünk, hogy a lakossági számlánk nem merül ki teljesen,  és erre... tessék! Már tavaly se tudtunk gyümölcsöt venni a gyerekeknek. Az idén meg ...! Isten óvjon bennünket! A GYES óriási összegéből valahogy képtelen a számlánk dagadozni. Nem igazán érdekel senkit, hogyan , miként nőnek fel a gyerekek,  ígéretektől meg még senki ember fia nem lakott jól, ahogy nagyapáink mondanák: Abból már sok van a padláson!  

 

A nyugdíjak összege most is téma - tudom több nyugdíj összege nevetséges, mert legfeljebb a rezsi kifizetésére elegendő, ha elegendő és akkor még valamiből élni is kellene , míg egyes nyugdíjak olyan szép magasak, amennyit  egy gyeses anyuka, a növésben lévő gyerek eltartására, hat-nyolc hónap alatt kap  meg    - , mert a nyugdíjas az választó polgár. A gyerek meg csak gyerek, az anyák meg inkább a gyerekkel foglalkoznak,  nem a politikával.

 

Tavaly is kavarodtak egymással az évszakok - már ez sem ad biztonságérzetet és még közbiztonságról beszélnek! Bár most jó lesz, mert a határőrséggel gazdagodott a rendőrség, és biztosan kevesebb lesz a rendbontást, hacsak a rendőrök nem verik meg a békésen andalgó párokat! - hiszen télből azonnal nyár lett, nyár közepén érkezett az ősz.

 

Vajon azért ilyen zagyvalék ez az ország, mert megzavarodott a Föld, vagy fordítva? Azért zavaros a Föld évszakváltása, mert a rajta élősködő ember az eszét vesztette? Lyukas az ózon, bár ez is olyan, mintha igaz se lenne, meg a nadrágunk zsebe is lyukas, az oktatás zsebét is kiürítette a kormány, meg az egészségügy zsebét is és most a mi lyukas zsebeinkben kotorász.

 

Az emberek többsége nem is vesz róla tudomást, és úgy tesz, mintha nem is matatna senki, meg se hallja a zizegést.  Úgy viselkedik sok ember, mintha élne, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy az utolsó bőrt is lenyúzzák a bálozók. Nem is csodálkozom már, hogy napok óta nem bírok aludni.

 

Tönkre tesszük ... tesszük?... így kollektív?... nem vállalom velük a közösséget! TESZIK! Valakik tönkre teszik a Földet, azt a Földet, ami a miénk is és a mi unokáinké is lehetne, ha maradna belőle valami.

 

 Élősködők a bolygó testén. Olyanok, mint azok az átlátszó zöld tetvek, amik ellepték tavaly az utcánkban álló fák törzsét és összes ágát.

 

Harminc évvel ezelőtt voltam lány - te jó ég! Már ilyen rég volt?

 

Folyton az erdőket jártam és az utcánk is tele volt gesztenyefával, de ilyen tetűinváziót még nem láttam. Csoda e, ha éjszaka rémálmok, meg víziók gyötörnek? 

 

Az az eshetőség rémlik fel  folyton előttem, hogy eljön az idő, amikor az ember kénytelen lesz éjszakai élőlénynek lenni. Nappal a lakásban kuksol, mint a horror történetek vámpírjai, menekülve a fénytől. Az aztán, szép, új világ lesz!

 

Már az emberek zöme depressziós vagy agresszív, mert akár beismerjük, akár nem az embernek szüksége van a fényre, szeretetre, megértésre, de mostanában nem kap semmit, mert folyvást elvárnak tőle. És akkor még nem is beszéltünk a Holdról! Bármennyire tiltakozunk,  olyan lények vagyunk, akikre  hatással van a Hold  és az ő vonzása. De szép is a holdudvar!

 

Hogy őszinte legyek, de nagyon, attól félek, elmegy az eszem! Vagy, hogy már el is ment. Nem elég átélni a magunk baját, még látjuk mások tragédiáját és ez nekem már sok. Alig bírom elviselni ezt a sok szenvedést, ami ebben az országban  látható. És akkor még nem is beszéltem a rozsdafoltos gesztenyefákról, anyáék utcájában, meg a gyümölcsfákról, amik  tavaly júniusban úgy néztek ki, mint máskor, október közepén. Ha ez így megy tovább, elpusztulnak az erdők, hogy egyeseknek még több pénzük legyen és utána - vagy már közben? - mi következünk.

Néhány milliomos már ma is emberekből álló létrán mászik a felhők fölé. Ott fönn, süttetik a hasukat. Mondogatom én, hogy nem érdekel, meg mi  közöm nekem hozzá?... de ha nem tudom megvenni a ... de minek soroljam?

 

A lényeg, hogy akár akarom, akár nem, lázadozik a lelkem, és ország-világ fülébe kiabálnám, hogy nem, és nem hiszem, hogy a felhők felett lebegő alak, az valóban ennyivel különb attól, akinek két évig  is kell spórolnia, míg megvehet egy csizmát - tekintettel az elszabadult árakra, nézd csak meg, egy csizma ára a minimálbér fele! És naná, hogy visítok, mert amíg én borítékolom a fizetést és a következő napi borítékhoz hozzányúlni fegyelemsértés! addig ezek a lebegők, osztályon felüli étterembe kagylót szopogatnak meg ... no nem mintha nekem az kellene! … és hagyom is ezeket!... a fantáziámat úgyis felülmúlják  viselt dolgaik!... 

 

A végén még azt találod mondani, hogy irigy vagyok, meg hogy miért nem törekszem magam is "előre"! Az azonban bizonyos, hogy ők soha nem élhetik át azt a boldogságot, amit én, amikor sikerül egy-egy nap  a kosztpénzéből egy százast megspórolnom és azt a korgó hasú  műanyag malacperselybe dobni - amit egyébként négy éve vettünk és ugyanannyiszor vágtunk le, mert új perselyre se telik  -, hogy karácsonyra legyen ajándék.

 

Amikor aludtam, még ettől is lidércesebb álmaim voltak, de azt majd legközelebb mesélem el, mert  még neked is sok egyszerre ennyi nyafogásból!

 

Azért ne aggódj! Mondom, jól vagyunk!  Pénzünk az ugyan nincs, ami volt azt elvitték a gyógyszerek, amiket a TB nem támogat,  mert most futott keresztül a családon az influenza, még most is szédelgek, lehet azért is van a napokban több vízióm a szokottnál.

 

Vigyázz magadra, ha nem önmagadért, hát értünk!

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2008.03.27 04:35)

Szia Anikó! Minden gondolatom a világé. A világból fakad, érte van. A düh, a közönynek szól. Az utálkozás, a csalóknak és tolvajoknak, azoknak is, akik lelkek lehetőségeit, feladatok teljesítésének lehetőségeit, vagy a tiszta levegőt lopják el. Az utálkozást nem tudom miből érezted, azt nem akartam éreztetni. kevés dolog létezik, amitől "utálkozom". Én is úgy érzem, hogy részese vagyok e zagyvalék országnak, ha nem így lenne, nem írnám le a gondolataim, hogy vele elűzzem az emberekből azt az érzést, hogy tehetetlenek. Épp azért teszem, hogy felhívjam a figyelmet arra, nem kell elfogadni, ha rossz dföntéseket hoznak a fejük felett. Azért írom, hogy "kozmikus energia birtokosai". Ha pesszimista lennék, nem harcolnék egy egész országgal szemben, immáron 12 éve autista kisfiamért, évek óta munkanélküli 24 éves lányomért, és ezáltal mindazokért, akik hasonló "cipőben" járnak. Szociálpedagógusnak tanultam, de a rendszer nagyon kevés szociálpedagógusra tart igényt. Sajnos. Pedig most sok jelzés érkezik, hogy tenni kellene, ám még ma sem esett le senkinél a "tantusz", hogy mi vagyunk, és segíthetnénk.
Naponta változunk, nem csak én, mindenki. Keresen lelkem középpontját, igyekszem megtalálni a harmóniát, naponta meditálok, hogy jobb legyek. A tavasz, amely ma hajnalban 15 ceniméteres havat hozott, most arra figyelmeztet: vigyázzatok jobban a Földre! A tavasz, csak úgy, mint pl. a Szilveszter, még önmagában nem indok a változtatásra, ám semmi sem örök, csak a változás.

Budapest

(Anikó, 2008.03.26 20:54)

Szia! Minden gondolatodból valami féle düh , kiábrándultság, utálkozás fogalmazódik meg.
Zagyvalék az ország -valóban az, de Te magad is nagyon részese vagy. Pesszimista vagy. Szociálpedagógus! Tanultad! -"Önmagával harmóniába kerüljön" -Változz és változtass! Jön a tavasz, a megújulás. Sok sikert! - egy szociálpedagógus