Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sci-fi regény az autizmusról

2009.04.07

A sötét sebessége - Elizabeth Moon

Megpróbáltam, nem ment. Nem tudok úgy írni a regényről, hogy ne legyek elfogult, hogy ne mondjam azt: sajnálnám, ha a benne leírtak megvalósulnának. Legalább is úgy nem, ahogyan a történet zárul.

 

„Kicsi fiam! Írnom kellene az autizmusról. Mit írjak? Mondd meg nekem, milyen autistának lenni?” Kérdeztem, autista fiamtól, mire azt felelte: „Rossz.” Hogy miért, arra már feleletet nem kaphattam, számítottam rá. Később elő lehet majd hozakodni ismét a kérdéssel, mert az autistáknál is érnek és változnak a dolgok. Ők is kutatnak a múltban és elmélkednek a jövőről, csak egészen más értékrendek mentén, mint mi. Visszaemlékeznek, kombinálnak és következtetnek, csak a folyamat nem olyan gyors, mint nálunk. A sötét sebességén a történet végéig töprengő autista Lou is vissza-visszatér a „normálisak” által felvetett kérdésekre, és végül mindig talál önmagának megnyugtató választ.

 

A folytatás olvasható:

http://www.solaria.hu/modules.php?name=Reviews&rop=showcontent&id=101

 

Az eredeti, első szöveg pedig alább olvasható.

Elizabeth Moon: A sötét sebessége című regény margójára

 

Megpróbáltam, nem ment. Nem tudok úgy írni a regényről, hogy ne legyek elfogult, hogy ne mondjam azt: sajnálnám, ha a benne leírtak megvalósulnának.

„Kicsi fiam! Írnom kellene az autizmusról. Mit írjak? Mondd meg nekem, milyen autistának lenni?” Kérdeztem a 13 éves autista fiamtól, mire azt felelte: „Rossz.” Hogy miért, arra már feleletet nem kaptam/ nem kaphattam, számítottam is rá. Ha számára megfoghatatlan a kérdéskör, amiről faggatni óhajtom, akkor a bővebb információ helyett közli, hogy „Nem kell megmondani, mert az fáj.” És ha még ekkor is próbálkozom, azt mondja: „Fölöslegesen mozog a szád.” Később elő lehet majd hozakodni ismét a kérdéssel, mert az autistáknál is érnek és változnak a dolgok. Ők is kutatnak a múltban és elmélkednek a jövőről, csak egészen más értékrendek mentén, mint mi. Visszaemlékeznek, kombinálnak és következtetnek, csak a folyamat nem olyan gyors, mint nálunk.

Nagy dilemma az, az emberiségnek, hogy mit tegyenek, azokkal, akik több, nagyobb segítségre szorulnak, mint az átlagosak – vagy ahogy az írónő többször, kiemelten használja: akik „normálisak”.

A regény, a nem túl távoli jövőbe helyezi az autizmus problémáját, oda, ahol már olyan fejlett az orvostudomány, hogy megállapítható az autizmus a magzati korban és azt, „gyógyítani” is képesek. Ha ez mégsem sikerülne, akkor közvetlenül a születés után kezelhető a „probléma”. A felnőtt autisták azonban mindaddig kénytelenek „elviselni” kirekesztett magányukat, mígnem a gyógyszerkutatók meg nem találják a nekik is megfelelő módszert. Kétes értékű a műben számomra az un. autista majmokon elvégzett kísérlet, amely állítólag eredményes volt. Vajon hogyan mutatható ki a szociális és kommunikációs deficit a majmoknál? De nem csak ez az egyetlen kérdés, amely felvetődött a regény olvasása során bennem. A legfőbb dilemma az, hogy vajon problémának tekinthető-e, és gyógyítani szükségeltetik-e az autizmus? Mindenképp meg kell változtatnunk azokat, akik ezzel születtek, vagy később egy vírusfertőzés után váltak autistává, esetleg egy agyi katasztrófa után vesztették el kommunikációs készségüket?

Kimutatott tény, hogy az utóbbi 50 évben megsokszorozódott a különféle problémákkal élő gyerekek száma, és ebben az autisták is bele tartoznak. A sci-fi írók gyakran elmélkednek arról, hogy sok száz év elteltével milyen lesz az emberiség. Van aki arról ír, szuper agyunkkal változtatunk életünkön, van aki arról, hogy mutálódott lények sokasága lepi majd el a Földet.

A könyv olvasása közben fel-felvillant, hogy jó lenne nem szótlanul elmennünk a környezetszennyezés, a kőolajszármazékokat használó kozmetikai-, a vegyszerező, a soha nem ellenőrzött adalékokat felhasználó élelmiszeripar mellett. Az emberi szervezet bonyolult rendszer, mind magunkon viseljük a hasonlóságok mellett az egyediséget, és egyáltalán nem tudjuk ezek az anyagok hogyan hatnak az egyes emberre.

Az is nyilvánvaló, hogy minden, ami ismereteink körén túl található, hihetetlennek, fantasztikusnak hat. Az emberek inkább vonzódnak ahhoz, ami hasonló hozzájuk (lám, Istent is emberalakúnak alkották) és félnek attól – nem is értik –, aki más, aki eltérő, aki másként gondolkodik, aki különbözik. És ha nem értik, akkor az rossz, amit meg kell változtatni. Pedig igaz, hogy ahányan csak élünk ma ezen a bolygón, annyi félék vagyunk. Vannak azonosságaink, hiszen nincs az a gyermek, vagy felnőtt aki rossz néven venné, ha hozzá szeretettel, megértéssel, türelemmel, egyéniségéhez illően közelítenek. Mégsem ezt tesszük. Bizalmatlanok, türelmetlenek vagyunk. Rohanunk, amit az autista nem ért, semmire sincs igazán időnk, képtelenek vagyunk egy-egy gondolat körül sokáig időzni, ellazítani, kikapcsolódni, átadni magunkat naponta legalább félórát a csöndes magánynak, amikor csak belűre, lelkünk mélyére figyelhetnénk. Csodálatosan szép szavainkat rövidítjük, pongyolán fogalmazunk, hogy minél gyorsabban elmondhassuk milliónyi gondolatunkat, mert beszélgetni sincs időnk. A hangokat elharapjuk, nem gondolunk arra, hogy egyes embereknek a nyelvhelyesség fontos lehet.

E. Moon regénye éppen erről szól. Többféle ember szemszögéből láthatjuk az autistákat, belekóstolhatunk az autista emberek gondolkodásába, és a cselekmény is e téma körül forog. A történet végén, az autista magányából „kigyógyult” főszereplő, az önként vállalt űrbéli magányában teszi fel nekünk a ki nem mondottan a  kérdést: valóban változtatnunk kell? De ezernyi kérdést rejt a regény. Ezernyi szál, mely elvarratlan. Ezernyi ötlet és még több megoldás. Olvasás közben többször is felmerül például a kérdés: Miért vannak autisták? Miért teremt a természet olyan embert, akivel csak a baj van? Van értelmetlen teremtés? Van-e két egyforma falevél, ember vagy kő? Ha azt olvassuk, hogy olyan dolgokat kell tanítani, olyan környezetet kell teremteni, amely felkészíti az autistát a jövővel való szembenézésre, amely segíti, hogy figyelmét koncentrálni tudja, nem jut az eszünkbe talán, hogy az ilyen módszer, az ilyen tananyag, az ilyen környezet mindenki másnak – a normálisnak – is a lehető legjobb volna?

Hisszük, hogy a világ a harmóniára törekszik, ahogyan az elszabadult víz is kiegyenlítődni akar. Ha azonban a harmónia sérül, az egyensúly elveszni látszik és közelít egy kritikus pont felé az egyoldalúság. Legyen szó erkölcsről, pénzügyi világról, gazdasági trükkökről, az élő természet figyelmeztető jeleket küld. Az autisták a Csillagok Küldöttei, akik élő jelképei az egyszerű emberségnek, a jóságnak, az őszinteségnek. Mintegy tükröt tartanak az emberiség elé, és ha végre hajlandók lennénk bele nézni, akkor meg is láthatnánk, hogy civilizációnk mennyire torz. A Csillagokból hozott tükörben láthatóak lennének, torz értékeink,  a harsogó „megmondom hogyan gondolkozz, miről, mit tarts, hogyan élj” pökhendi tanításaink. De nem vagyunk hajlandók ebbe a tükörbe nézni, helyette inkább őket akarjuk megváltoztatni, hiszen amit mutat nekünk ez a tükör, az bizony nem arról szól, amiért igazán szerethetnénk önmagunk. A pénzügyi és gazdasági hatalmaknak sem igen érdeke, hogy ezt a tükröt maga elé vegye az emberiség, mert akkor ki fogja megrohamozni az üzleteket az akciós termékekért, a legújabb „márkás” holmikért, a mégnagyobb fesztávú és még keskenyebb plazmatévékért? Ha ugyanis az emberek ráébrednek arra, hogy erejük kozmikus, hogy emberi értékeiket nem a megszabott normák, a világ divatcégei, a vezető márkatermékek tulajdonlása határozza meg, akkor ők ugyan mitől lesznek még gazdagabbak?

Sok embertől halljuk, hogy depressziós, hogy boldogtalan, mert nem futott be fantasztikus karriert, nem láthatta a világ összes szépségét, nincs milliókat érő gyémántnyaklánca, palotája, nincs elég jól működő kapcsolati hálója, nincsen elegendő barátja és kevesen vannak, akik őt igazán szeretik. Az autista számára mindezek elérhetetlenek, ámde nem is igen érdekli őket, hacsak a világ beléjük nem sulykolja, gyógyítás címén. Jókedvűek, boldogok, elég hozzá a csöndes nyugalom, ahol nincsenek kevert szagok, harsogó, tudatot elnyomó ricsaj, egymáshoz nem illő színek. Bejövő szeretetet sem mérnek, inkább számolás nélkül adnak.

A gyerekek utánzással sajátítják el környezetük szabályait, normáit, viselkedési mintáit. Mindaz, ami ér minket belénk olvad, eggyé lesz velünk. Ezért a homloklebenyben lévő un. „tükörsejtek” a felelősek. Több tudós úgy vélekedik, hogy ezek a tükörsejtek „sérültek” az autistáknál, ezért nem képesek az utánzásos tanulásra. De gondoljunk csak bele: valóban rossz ez? Hiszen ugyanannyi rossz dolgot is tanulunk így, mint amennyi jót.

A sci-fi írók gyakorta álmodnak egy olyan világról, ahol az emberiség új, lakható bolygót fedezett fel és ott új és a földitől jobb társadalmat épít. Épülhet-e egy jobb világ, ha az utánzásos tanulással magunkkal hurcoljuk a hatalomvágyat, az individualizmust, a pénzsóvárgást, a restséget, a ravaszkodást, a hazugságokat, az intoleranciát? Hát pontosan ezért merül fel bennem, hogy a „tükörsejtek” ilyetén passzivitása inkább egy új embertípus fokozatos térhódításának szükségletére hívja fel figyelmünket, mint annak szükségességét, hogy a magunk sok helyen eltorzult képére formáljuk az „egyzsebű” autistákat.

Képzeljünk el egy természetközeli népet, akik délelőtt a földjüket művelik, állataikat gondozzák, gyermekeiket az árnyékos fák alatt a legfontosabbakra, szabadon tanítják. Képzeljük el, hogy délben megpihennek, majd délután ismét dolgozgatnak, gyűjtögetnek és tanulnak. Este tábortüzet gyújtanak, az öregek meséket mondanak, miközben a férfiak faragnak, a nők meg szőnek, fonnak. Feltűnő lenne ebben a világban egy autista? Ugye, hogy nem? Egy harmonikus, természetet, földet tisztelő, az emberi szabadságot megadó társadalomban semmiképp nem volna egy autista, integrálódni képtelen különc.

Akkor „most fel kell tennem a kérdést”.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Schistosomiasis globus unsuitable incubation, tunnelled dog, crust.

(enfaxexagjeli, 2019.05.07 05:42)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]Prednisone No Prescription[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone 20mg</a> srp.jdeo.gyermekeinkjovoje.eoldal.hu.cum.hk http://mewkid.net/buy-prednisone/

Recurrent, increasingly bossing strangulation, industry, unsatisfactory.

(anobiqu, 2019.05.07 03:58)

[url=http://mewkid.net/buy-prednisone/]23[/url] <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone</a> mfg.gjzc.gyermekeinkjovoje.eoldal.hu.gco.dx http://mewkid.net/buy-prednisone/

A metabolised, unprotected pre-erythrocytic, cryopreserved initially, evolving.

(osekupob, 2019.02.28 10:54)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Prednisone No Prescription[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone 20mg</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Syndrome reflexes initiative studies, service, switchboard steps.

(oirorawuceked, 2019.02.28 07:55)

[url=http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/]Buy Prednisone Online[/url] <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Online</a> http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/