Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit kellene tenni Magyarországon?

2008.10.27

Mit kellene tenni Magyarországon?

Előre szólok, hogy a virtuális pénzügyi világban teljességgel járatlan vagyok. Csak annyit tudok, hogy a tőzsdéken nem létező pénzekkel kereskednek, s ebből valami módon sokak munka nélküli jövedelemhez jutnak, azon az áron, hogy az értékeket, javakat megteremtőket, károsítják meg. Úgy gondolom, hogy amikor a pénzügyi válságról beszélnek, akkor kiderülhetett egynéhány cégről, hogy nem is létezik és a valódi pénzeket elvitték, most meg nagyon hiányzik. Vagyis az adós most nem fizet 1-nek, ő meg nem tud fizetni 2-nek, aki viszont tartozik 3-nak. És ezért kell pénzt pumpálni oda, ahonnét csalók, elvitték a hasznot.

Jó kis játék!

Most  viszik bele a pénzünket, a jövőnket,  a dominóelv megállításába!

Nem kellene megreformálni a tőzsdét? Vagy bezárni? Ne legyen már világméretű társasjáték a haszonleső, spekuláló, „büdös a munka, de jól élünk” herék számára, a dolgozó, becsületes emberek bőrére!

Gondolom azért a politikai elitnek is van ebben némi része, hiszen a „húsos fazék” körül ők ülnek. (Talán vegetáriánus politikusokat kellene oda ültetni? De azok meg a zöldséget lopnák ki a fazékból? Hús meg nem is lenne benne?) Ők is jót játszottak, meg olyan cégekbe fektettek, amíg éppenséggel kecsegtették a nagy hasznokat, aztán most már még a nyugdíjbiztosítók is a csőd szélére kerültek. Mert egyáltalán nem jó üzlet a magyarságra tenni. Oda küldeni a létező pénzt. Mivel mindenki a külföldit arnározza, nekünk magyaroknak sem kell a magyar.

Mivel nem kell, hát el is adták. Az idegen, külföldi cégeknek eladogatott nemzeti vagyon (és vele a működésből befolyt haszon) a bajok főgyökere. A termelő gyárak, üzemek, a szolgáltatásokat végző cégek idegen kézre juttatása jó üzlet mindaddig, amíg tart a belőle befolyt pénz. Lehetett költekezni ész nélkül. Világot látni, látszólag dolgozni, külföldön lebzselni, és azt mondani, hogy a haza érdekében lakunk csillagok feletti hotelekben. Mert fő a megítélésünk (!), az mindegy, hogy otthon a népünk a németek, meg az angolok levetett ruháiban jár, és az első esőben kilyukadó kínai cipő éppen leázik a lábukról! 

A helytelenül értelmezett „újraelosztás” a kormány tagjai oldalon meggondolatlan költekezésekhez, hitelfelvételekhez vezetett. Takarékosságról prédikálnak nekünk (tudjátok a bor és a víz esete!), addig ők az "előjáró vagyok" előnyét lobogtatva, elsőként járul a fazékhoz, miközben azt motyogja hátra a kamerának (takarva a fazekat): nincs ám jótékonykodó állambácsi! (hogy honnan a bácsi pénze, arról nem beszél, hátha még többen rájönnek!).

És a kérdésre, hogy mit szól a korrupcióhoz – lenyel egy falatot és úgy mondja -, nem szabad engedni, hogy munka nélküli jövedelemhez jussanak sokan ebben az országban. (Hát persze, ez az ő privilégiuma!) És amikor a szociális kérdésekről faggatja a riporter, elnyom egy könnycseppet a jobb szemében és közli, sajnos ma már nem az a világ van, hogy ingyen ebédet osztogatunk. Ezt kérem, tessék elfelejteni! 

Amikor a kérdés az, hogy miért nem foglalkoznak a számla nélküli költségtérítések kérdésével, akkor felháborodik, hogy sok-sok dolga mellett, neki még ilyen apróságokkal kell foglalkoznia, és várakoznia, amíg a számlát kitöltik… no ez nonszensz kérés!

 Ilyen tanács, olyan bizottság, meg még a parlamenti ülések is – jaj! Ez a sok macera! -, és akkor a saját vállalkozása meg elhanyagolt. És akkor még nem is beszélt a sok konferenciáról, csúcstalálkozókról, no és tessék! Megint feltartották a sajtó kíváncsi képviselői! Máris elkésett az ügyvédjétől!

Kis ország vagyunk. Minek nekünk majd négyszáz képviselő? Ennyi léhűtőt eltartani? Mi lenne, ha megfontolnák végre (De majd mindjárt maga alatt vágja a fát! Hogyisne!), hogy egy fele ekkora Parlament fele ekkora kiadás. (Főleg, ha nem az az első ülés témája, hogy akkor most duplájára lehet emelni a tiszteletdíjat!)

Következetesség, hozzáértés, felelősségvállalás.

Ezek hiányát kellene pótolni.

Igazmondás.

Hát, ez sem lenne egy utolsó, ha végre hagyományunkká válna!

E planétán más kormányfők, jóval kevesebb hibás, vagy rossz döntés után már lemondtak. Ismert univerzumunkban nem igen akad még egy kormányfő, aki elmondhatja magáról, hogy több elévült bűncselekményt követett el, mint a miénk. Elgondolkodtató, hogy a „mi naprendszerünk” vezére miért is nem mond le?

Sokak szerint, mert fél a börtöntől, ezért meg kell várnia az elévülési határidőt. El kell tüntetni a bizonyítékokat és azt csak és kizárólag a jelenlegi székéből tudja intézni. És persze idő kell az eltüntetés eltüntetésére is. És akkor jöhet 2010 is, bizonyíték már nem lesz.

Ha most nem is, de akkor a választásokkor úgyis elbukik.

De lesz választás? Biztosan lesz?

És mi van, ha ma egy puccs előkészítésén munkálkodik? Előjeleit már tapasztalhatjuk.  Épülget a rendőri-hatósági ellenőrző rendszer. A fejünkhöz tartott fegyverek minden demokráciát jelző felvonuláson, tüntetésen jelen vannak. A karhatalom vigyáz a „közbiztonságára”.  A dolgozó magyarokról lehúzott hét bőr, a politikai elit arcára kellett.

A válság (pénzügyi-gazdasági) hisztéria és pánikkeltés beindult. Megértésünkre apellálva, előre jelzik, milyen kemény évek várnak ránk. (Most őszinték, igaz. Becsüljük meg!)

A következő hivatkozási pont, aminek már vannak jelei, a szorító energiaválság lesz. (Minden esetben van mit előhúzni a tarsolyból!)

Most még csak néha szólnak a klímaváltozásról, a globális felmelegedésről, de mivel nyakunkon van ennek racionális ténye, biztosra vehető, hogy ez lesz a következő megszorító csomag indoka.

A sok csúsztatás, a hét bőr az arcokon kozmetika akár azt is jelentheti, hogy „magasabb” (nemzetközi milliárdosok maffiája) körökből utasítás érkezett a „kitartásra”. De felvetődik annak is a gondolata, hogy esetleg tagja, ezen csoportnak, de az is, hogy szegény, egy zsarolás áldozata. Talán megfélemlítették! Sajnálnunk kellene!

Nézzünk körbe a világban!

Hány néppel cselekedte meg rajtunk kívül még a Nagy Világ, hogy mások bűneiért bűnbaknak kiáltott ki minket, és globális büntetést alkalmazott velünk szemben?

És ennek ellenére, vagy épp ezért… Hány magyar él szerte, akik elvitathatatlanul sokat tettek a világ jobbá tételében?

Hazánk olyan földrajzi helyen van, ami több szempontból is fontos lehet Európának. Ám amennyi előnye, annyi hátránya is van.

Lánchegységekkel körbevett medence, amely pl. igen jó védelmet nyújt az emelkedő tengerekkel szemben.

Vízgyűjtő hely, ahol jó eséllyel kiépíthető lenne Európa víztározója

Termálvizekben gazdag, amely egyrészt gyógyításra alkalmas, másrészt energetikailag sem elhanyagolható, megújulásra képes energiaforrás.

Az összes terület 95 %-a mező- erdőgazdálkodásra, állattartásra kiválóan alkalmas.

Támogassuk a gazdálkodó kedvet! Lássuk el magunkat élelmiszerrel! Alma, szőlő, szilva, paprika, paradicsom, egyéb konyhakerti növények. Búza, napraforgó. Baromfi, nyúl, sertés, szarvasmarha, lovak. Tartsuk szabadon állatainkat, van elég terület. Neveljük őket egészséges környezetben!

A mezőgazdaságra támaszkodó iparágak támogatására lenne szükség. Épüljenek ismét a településeken saját malmok, kenyérsütő kemencék. Fogjanak össze a közösségek és a tejet, a tejterméket ne vigyék az ország távoli területeire, dolgozzák fel helyben, vegyék meg a környék lakosai, városlakói.

Támogassa a kormány a kisvállalkozókat, hogy a könnyűipari termékek egyedi tervezésűek legyenek. A kézműveseket, akik szintén egyedi termékekkel ajándékozzák meg a magyar lakosokat. Bőrdíszmű, szőttesek, cserépedények, hímzések, egyedi ruhák, méretre készített egyedi cipők. Egyedi kisbútorok, amelyek lehetnek egyszerűek, de akár festettek, faragottak. Hozzátartozik mindez ősi múltunkhoz.

Támogatni kell a művészeteket. Íróinkat, költőinket, festőinket, grafikusainkat megbecsülni, elismerni és nem a külföldit ajnározni.

Az egészségügyben dolgozókat meg kell becsülni, csak úgy, mint pedagógusainkat, akik naponta azon munkálkodnak, hogy a magyarság következő nemzedéke életrevaló és egészséges legyen. Nem kell a "multikra" kacsingatva azonnali haszon reményében azon törni „okos buksijukat” vezetőinknek, hogyan adhatnák magánkézbe tudásunkat és egészségünket!

A közlekedés biztonsága és biztosítása maradjon állami feladat!

A lakásépítések finanszírozása sem elhanyagolandó! Épüljön minél több lakóház, amit az állam, helyi önkormányzat bérbe adhat (Tudom, nemrégiben építette le, verte szét valamelyik kormány a rendszert, de én itt most semmiképp nem panelek építésére gondolok, mert az nem embernek való. Csak a bérbeadás feltételeit kell áttekinteni, pl. nincs állami karbantartási felelősség, mindent a bérbevevőnek kell megjavítani, felújítani, ha elromlik, vagy lelakja.), hogy az emberek mentesüljenek az egy életre megnyomorító hatalmas terhet jelentő kölcsönök felvételétől. És nem kimondottan a városokban, hanem a környékén a falvakba, hogy elköltözhessen, hogy ott gazdálkodhasson, kisvállalkozásba kezdjen! Ez az építőiparnak óriási megrendelést jelentene és sok százezer embernek tisztes fizetést!

És itt vannak az alternatív energiahordozók. Részlegesen függetlenítsük már magunkat a növekvő energiaáraktól! Ehhez viszont olyan igazmondó, becsületes vezetőkre van szükség, akik nem saját zsebük dagadozását tekintik elsőrendű feladatuknak. Nem érdekük a multik támogatása, nem szervezkednek velük a nép kifosztására.

Támogassa a kormány a nap-, a víz-, a szél- és a geotermikus-energia felhasználását. Ha már csak az állami intézményekben használnák ezeket, már akkor több pénz maradhatna az önkormányzatoknál és a kormány kasszájában.

Vegye kézbe a kutatások támogatását e területeken, hogy a magyar tudósok megtalálják a legolcsóbb megoldásokat és ne legyünk kiszolgáltatva a drága külföldi cégeknek.

Visszalépésnek tűnhetnek fenti javaslatok. Ám ha arra gondolunk, hogy kevesebbet kell szállítani, az emberek meg helyben megtalálják a számításaikat, felébred a valódi tulajdonosi öntudat, kiiktatódhat a közvetítői réteg zöme, több lesz a vállalkozó, akkor több lesz a bevétel az adókból és munkahelyek teremtődnek, vagyis nem kell olyan sok munkanélküli segélyt kifizetni.

És akkor még itt van a nyugdíjak rendszere is, amin javítani lehetne. Mit tesz egy nyugdíjas, amikor nyugdíjba vonul? Ha nem használta el nagyon a testét, akkor munkát vállal, ha más nem, akkor tanácsadó lesz. Vannak nagyon magas, irreálisan magas nyugdíjak. És irreálisan alacsony nyugdíjak. No nem, azért mert ez utóbbiban részesülő kevesebbet dolgozott! Tévedés és ez egyre inkább igazzá válik, ahogy a munkaerő-piaci eloszlásokat figyeljük.

Alakítsa át a kormány a nyugdíjrendszert!

Legyen egységes a nyugdíj! Aki eléri a korhatárt nyugdíjba megy, és kapjon, pl.130e Ft-ot. (Mert ma legalább ennyire van szükség, hogy megéljen egy ember.) Ha van még ereje dolgozhasson, de abból akkor nyugdíjával együtt adózzon! Aki sokat keresett, annak már úgyis meg volt az aktív kori jutalma: nyaralhatott évente többször, luxus életet élhetett, volt kocsija, szép lakása, taníttathatta gyermekét, akinek zsíros állást is szerezhetett, és a bankszámlája is gyarapodhatott. Amikor elérte a védett kort és otthon ül, ugyanazt teszi, mint a többi ember, aki ugyan egészségét sem kímélve fizikai munkában tönkre tette a testét, sokat nélkülözött, nem pihenhetett, kicsi lakását épp hogy finanszírozni tudja, gyermekei pedig sok esetben munkanélküliek.

Lehet persze mindezzel vitatkozni, de én úgy látom, hogy van pénz, csak nagyon, de nagyon rossz helyen.

Ideje volna, helyreállítani a rendet!

És ami fontos, de az előbb kimaradt: TILOS  A MÁR MEGLÉVŐ HATALMAS TARTOZÁSRA MÉG ÚJABB KÖLCSÖNT FELVENNI AZ ÁLLAMNAK!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.