Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÖKFEJSÉG 1,2,3,4. avagy inflálódik a gyávaság

2012.10.05

tokfejek.jpg

TÖKFEJSÉG 1.

 

//:Kundera könyvét olvasva (A lét elviselhetetlen könnyűsége) "szöget ütött" a fejembe egy-két mondat. Ilyen mondat pl.: "Mentes-e a trónuson (mindegy milyen szinten áll a trónus) ülő tökfej mindennemű felelősségtől csak azért, mert tökfej?"
Szerintetek?://

 

Tettem fel a kérdést pár napja a FB-on, de két kedvelőn túl csak  S. Csaba adott egy választ, amit alább lehet majd olvasni. A bejegyzést azután egy csalódott pillanatomban - mert, hogy erről a kérdésről mintha senki nem akarna tudomást venni, és senkit nem érdekelne, hogy egyre rosszabb az élet, egyre nehezebben élünk és már szinte csak vegetálunk... - hát inkább  kitöröltem az oldalamról. Most azért mégis úgy vélem, jó, ha az e-oldalon megtalálható.

 

„Sánta Csaba:

Ha az adott trónus betölthető tökfejként is, akkor minden a trónussal együtt járó jog, kötelesség, felelősség megilleti -- vagyis nem mentes. Érdekesebb a kérdés, ha a trónus betöltésének vannak feltételei, és ezek a feltételek kizárják a tökfejséget, vagyis ha tökfejként nem lenne betölthető a trónus. Ilyenkor az lehet a kérdés, hogy a tudata, akarata átfoghatta, átfogta-e a trónusra kerüléshez vezető cselekményláncolatot. (Pl. legyen a trónus egy autó vezetői ülése -- ha az a tökfejség, hogy részegen vezet valaki, akkor felelős, a részegség súlyosbító körülmény, mert ha vezetés közben nincs is magánál, az itókázás elején döntésképes volt, beláthatta a rossz döntés következményeit is; ha viszont az a tökfejség, hogy valamilyen súlyos mentális betegsége van, és egy óvatlan pillanatban a volán mögé ül, akkor pedig nyilván nem felelős, hiszen nem volt egyetlen pillanatban sem tiszta tudati-akarati állapotban.) Az is érdekes, ha a trónus betöltéséhez kell valamilyen külső, közhatalmi aktus, valamilyen felhatalmazás, felhatalmazottság. Ilyenkor a felhatalmazó felelőssége is felmerülhet, ha tudott a tökfejség létéről. (Az autóvezetős példánál maradva: a jogsihoz kell orvosi vizsgálat, az orvos leigazolja, ha ezt úgy teszi, hogy tud a mentális betegségről, vagy úgy, hogy arról nem tud, mert pl. megtévesztették az már két különböző megfoghatósága a problémának.) (Természetesen nagyobb trónusokra, köznapi értelemben is trónnak tartott pozíciók betöltésére, és emberibb tökfejségekre is igazak a fentiek. Mondjuk, vannak olyan emberi értelemben vett tökfejségek, szarháziságok, emberi mőségtelenségek, amik sajnos jogilag nem foghatóak meg, és ahol a felelősség morálisan ugyan áll, ám jogkövetkezménye nem lesz.)”

 

Csaba válasza azért is tetszik, mert a jog oldalról is megközelíti a témát. Közhírré tenném azonban, hogy a kezdetek kezdetén, az eredetnél, a forrásnál a szokásjogok uralkodtak. Aztán jöttek azok, akik kisajátítottak dolgokat és a valódi jó szándékot a jogban kissé a maguk oldalára írták meg, ez persze így erősen leegyszerűsített.

De azért… a ma életben lévő jog tele van tűzdelve kiskapukkal, eléggé kusza rendszerré alakították, amely már nem kimondottan az igazságról, sokkal inkább az ügyvédek tudásáról, ügyességéről, logikájáról, ravaszságáról szól. De bizonyos ügyek egyszerűen el sem jutnak a jogászok asztaláig, mert nem lehet bűncselekményről beszélni, csak mulasztásról, vagy teszem azt hanyagságról, kényelemszeretetről.

Sok minden így nem jut a bíróság elé, pl. amikor a közhatalmi aktus résztvevői horizontálisan és vertikálisan is egymást nevezik ki, és egyes posztokra nyilvánvalóan tökfejeket neveznek ki, saját jól megfontolt érdekeiktől hajtva. A tökfej ugyanis nyilvánvalóan tökfejségéből fakadóan, valamint hálából, hogy abba a közegbe Ő bejuthatott, hűbéresként követi az utasításokat, miközben a felettes tökfeje védve van, hiszen bármi baj esetén hivatkozhat arra, hogy ő nem tudta, hogy tökfej a beosztottja.

 

TÖKFEJSÉG 2.

Kundera egy bizonyos társadalmi berendezkedésről beszél, de ezt én tudatosan kerülöm. Nem számít ugyanis maga a felépített t. rendszer, sem az éppen követett politikai irányzat, mert az ember gyarlóságaival, erényeivel mindig ugyanúgy van jelen mindegyikben, csak az változik, hogy mit tekintenek gyarlóságnak, bűnnek, erénynek, követendőnek.

Az ember…

A natúr egyén számít, akinek van T-tudása, H-hite, E-ereje, L-lelkiismerete, GY-gyarlósága, E-esendősége, K-kapzsisága (tetszés szerint kiegészíthető). Hogy milyen típusú kerül döntéshozó helyzetbe az a felettesétől függ, vagyis attól, hogy ott tökfej ül vagy sem.

Ha a felettes szolgalelkű tökfej, akkor alatta egy nagyobb tökfej szolgál, és fenti betűkombinációk szerint fog intézkedni, végrehajtani. Ha nem a fenti szájízek szerint cselekszik, akkor vertikálisan simán fenékbe fogják billenteni.

No, mármost, ha senki nem mer megszólalni, és a valóságot elmondani, akkor a kívülálló lesz fenékbe billentve, aki az igazságért próbál síkraszállni, de mivel összefonódott ez a „tökfej” rendszer, hát neki ebben az életben igaza soha nem lesz.

Na, így romolnak el a társadalmak, és lesz a rothadás széleskörű.

 

TÖKFEJSÉG 3.

Kundera azt írja, hogy a bűnös rendszereket (mondom, mindegy melyik, ugyanis a lélektől elfordult és a „pénzistent” imádó tökfejek esete áll fenn legvégül mindegyikben) nem a bűnözők hozzák létre, hanem lelkes emberek. Mindig azok, akik „vakon” hisznek az adott rendszer ideológiájában. Az első lépések lehetnek ártatlanok, mint amikor a gyerek végre a saját lábára áll és elindul. Aztán már a fenti betűkombináció arányai szerint kezdenek működni, akár a gyerek, amelyik ledobja a földre az első polcon álló kristályvázát.

Egyébként a hangsúly a „vakon” van. Ugyanis abban a pillanatban, amint az eleganciával (vagy éppenséggel egyszerűségével, esetleg arroganciájával) lenyűgöző ember elmondja az ő igazságát, a hallgatóság meg elhiszi minden szavát (mert könnyebb nézelődni, mint gondolkodni), és elhiszik, hogy a szónok útja a Paradicsomba visz, máris képessé válnak szembeszállni embertársaikkal, akik csak feltételes módban hiszik a szavakat. És a vakhívők akkor már képesek kifordulni önmagukból, elgáncsolni is, tönkretenni is, végső esetben szemet hunyni a kivégzések fölött is. Mire néhányuk megpillantják, hogy nem abba a világba jutottak, amiről előtte szó volt, addigra ők maguk is jócskán belekeveredtek mindenneműbe, és cinkosokká, tettestársakká váltak.

 

TÖKFEJSÉG 4. avagy inflálódik a GYÁVASÁG

 

Kundera Oidipusz történetét hozza. Oidipuszt csecsemőkorában kitették és egy pásztor vitte a királyhoz. Később megölt egy főurat, majd feleségül vette Iokaszté királynőt és Théba uralkodója lett. Nem tudta, hogy akivel hál, az az anyja, és akit régebben megölt, az az apja volt. Alattvalói szenvedtek, betegeskedtek az ő bűnei miatt, és amikor Oidipusz rádöbbent, hogy minden bajnak az ő erkölcstelensége az oka, nem azt mondta, hogy: „Bocsánat én nem tudtam.” Ő, nem bírta elviselni. Kiszúrta a szemét és vak szegényként elhagyta Thébát.

 

Ha egy jóhiszeműséggel felépített rendszer elromlik, ahol többen szenvednek a kevesebbek érdekében, és a szenvedők nem mernek cselekedni az egy gyáva rendszer. „… a gyávaság lassan és biztosan magatartási szabály lesz, és hamarosan nem minősül gyávaságnak.” (Kundera)

nagy-es-kis-tokfej.jpg

Aki megalkuszik, az aláveti magát a „tökfejek” rendszerének. Örül, ha mások is így tesznek, mert akkor az Ő gyávasága inflálódik, és akkor mindenki visszakaphatja elveszett becsületét.

 

 

No... Így válhatott napjainkban egyáltalán  kérdéssé pl.: Miért akarom megtalálni lányom és szerelme gyilkosát, hiszen Őket már úgy sem hozhatja vissza senki és semmi.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.