Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szemetelünk...

2008.12.02

 Bódi Ildikó

MENNYI  IDŐ KELL  A  TANÍTÁSRA?

A minap, kilépve húsz-lakásos panelházunk bejárati ajtaján, egy nagy halom szemétbe botlottam. Mondanom se kell talán, hogy öt-hat méterre a háztól két konténer álldogál. Csakhogy úgy tűnik, az előző este a ház előtt tanyát verő fiataloknak, mégis „túl messze” volt. Fővezérük, a tizenöt éves, nyári kánikulában is katonacsizmában járó kamasz, akit van szerencsém egészen kicsi korától ismerni.

 

Úgy jó tíz évvel ezelőtt, amikor ő még az óvoda játékait koptatta, és Csabám még nem töltötte be a három évet (akkoriban tudtuk meg, hogy autista), leparkolt ez a fiúcska mellettünk a játszótéren a kerékpárjával. Papírzsebkendőt kért és miután használta, szemrebbenés nélkül mellénk hajította a fűbe. Döbbenten néztem az összegöngyölt papírt, amely vagányan mutatott a zöld tengerében. Hiába szólítottam meg, nem volt hajlandó felvenni, a kukáig elvinni:

 

— A nagymamám azt mondta, a papírzsebkendőt el szabad dobni. – mondta, majd tovább kerekezett.

 

„Na szép!” – gondoltam.

 

A mami a zsebkendő tartalma miatt taníthatta erre az unokáját, aki miután nem kapott további utalásokat a többi szemétbe valóról, mindenre kiterjesztette a „szabad” kifejezést.

 

Hogy mikor és hol kell elkezdeni a „nem szemetelhetünk” nevelést arra egyértelmű a válaszom: a lehető legkorábban, de… soha nem késő.

 

Itt van példának Csaba. Akkoriban, mikor a fenti eset történt pontosan olyan időszakot éltünk át, amit úgy jellemezhetnék: „a szemétszedésről való leszoktatás kora”.

 

Az egész azzal kezdődött, hogy órákat töltöttünk a játszótéren. Csaba képes volt elviselni, hogy akár 1 vagy 2 órát is hintáztassam, miközben verseket, mondókákat szavaltam, meséket mondtam és gyermekdalokat énekeltem. Minél hosszabbra nyúlt a játszótéren töltött idő annál inkább irritált, a szemét, amely körbe vett minket, koránt sem jótékonyan. Mert  volt belőle bőven. Mondtam Csabának, miután kellőképp kiszáradt már a szám, hogy pihenésképp, szedjük össze a szemetet, mert így, nagyon csúnya ez a játszótér. Néhány perc alatt egy szatyorba összegyűjtöttünk mindent. Almacsutkát, cukor- és csokoládé papírt, ablakon kidobott tojáshéjakat, szél hozta szórólapot, celofánt, nejlont, üdítős flakonokat, és egy hegyesre tört bottal még a papírzsebkendőket is. Megismételtük ezt az akciónkat másnap is, és harmadik nap Csaba már be se ült addig a hintába, amíg a közben összegyűlt szemetet össze nem szedtük, az erre a célra magunkkal vitt szatyorba.

 

Kerek fél évbe telt, amíg le tudtuk róla szoktatni, hogy nem kell a városközpontban is összegyűjtenie a szertedobált szemetet. Bárhová mentünk vinnünk kellett magunkkal egy külön szatyrot, mert a mi gyermekünk lépten, nyomon a szemetet szedte. Akkor döbbentünk rá, hogy milyen sok városunkban a szemét.

 

Egyrészt kellemetlen volt, mert akár siettünk, akár nem, ő rendületlenül gyűjtött, másrészt féltünk, nehogy valami fertőzést szedjen össze, hiszen ő nem zacskóba bújtatott kézzel, nanem a puszta kezével kapkodta össze a széthajigált cuccokat.

 

Hosszasan próbálkoztunk és megmagyaráztuk neki, hogy vannak utcaseprők, akiknek ez a dolguk, de egyébként nem volna rájuk szükség, ha senki nem dobálna el semmit. Az ő feladata, az, hogy ne szemeteljen, és maximum azon a játszótéren szedheti össze a szemetet, ahová járni szoktunk.

 

Nem kellett több, csak két alkalom, hogy a gyermek rádöbbenjen sokkal jobb a tiszta környezet és persze a játszótér, mint a szemetes.

 

Két alkalom kedves szülők és nagyszülők! Kettő.

 

Ha ezt az időt rászánjuk a tanításra, akkor megvalósulhat, hogy akárhány éves gyermekünk és haverjai nem varázsolják szemétteleppé lakótelepünket.

 

Ha tehát két órát rászánunk életünkből erre az ügyre, elérhető, hogy a hulladékgyűjtés – akár a szelektív is! – olyan természetes legyen gyermekeink számára, mint az étkezés előtti kézmosás, vagy hogy nem pelenkát használunk két-három éves korunk után.

 

Javaslom, kezdjék Önök is, mondjuk már ma.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.