Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Hazugságok

2014.02.02

2014. Február 2.

Ha a rend védelmére, a bűnözők, a hanyagok, a felelőtlenek társadalomból való kivonására, megnevelésére, kordában tartására létrejön egy szervezet és csak úgy tesz, mintha ezen ügyben járna el, de valójában azon van, hogy statisztikát javítson, és munkát imitáljon, az nyugodtan tekinthető romlott alapanyagnak, és amit ebből alkot az ugyanolyan romlott, mint a penészes lisztből sütött kenyerem. Külsőre szép pirospozsgás és kívánatos, de amint közelebb kerül hozzá az orrod, érezni fogod, hogy nem kenyér illata van, hanem pocsolya szaga.

https://gyermekeinkjovoje.eoldal.hu/cikkek/beszelgessunk_/eletem--amikor-veget-ert....html

 

Bizonyos dolgokat nehéz elhinni. Sokan csak úgy tudnak élni, ha biztonságban érzik magukat, mint ahogyan például tudjuk, hogy minden reggel felkel a Nap. Ez az oka annak, hogy többen hiszik azt: elfogult vagyok, mint azt, hogy gondok vannak a hatóság berkeiben.

Megértem. Valahol mélyen. Megértelek. Te is rettegsz… az egód retteg, hogy elpusztul. Úgy retteghetett az ügyintéző is a felsőbb utasításadójától. A kis egó fél a nagy egótól. Félti az életét, a megélhetését, a családját, és ha arról van szó, akkor mindenki más pusztuljon! Az igazság is, az emberség is.

Akik magasba jutottak – és nem a lélekben emelkedettekre gondolok -, elsősorban azért tették, mert hatalomra vágytak. Sokan közülük elvetették Istent és helyét – az űrt, ami utána maradt – pénzzel, vagyonnak tömték ki.

Ők okosak. Ravaszak.

A legtöbb egyszerű ember fejében egy életen át se fordulnak meg olyan dolgok, ami nekik egyetlen nap alatt. És ezért irányítanak mindent. Vezérelvük nem az emberség és a jó szándék, a másik ember életének kibontása. Értékes vagy te, de csak addig, míg az ő értékrendje szerint „hasznot” hajtasz. Ha számára akkor jelentesz „bevételt”, ha meghalsz, akkor meg fogsz halni. Nem is hinnéd, milyen hamar bekövetkezhet.

Vizionálok, mert a fantáziám működik. Azt látom így, hogy a hatalomszomjas egók maroknyi csoportja jókat vihog rajtunk.

A jóság meg hagyja magát. (Mert jók vannak. Szerencsére még vannak!)

Mindig. Minden téren.

És… amennyire hagyja magát, a gátlástalanok csoportja éppen olyan mértékben bátorodik fel és tesz meg egyre több és egyre nagyobb aljasságot.

És vannak, akiket meg lehet fizetni. Sokan.

Miért is?

Mert hagyjuk.

Mert félünk. Félünk, hogy még ennyi se lesz.

És tényleg nem lesz.

Mert félünk a nélkülözéstől, a fájdalomtól, a betegségektől, a haláltól. Félünk, hogy éhezünk, szomjazunk és elveszítjük gyermekeinket.

Ezért vakultunk és süketültünk meg.

Így a sátáni kacaj már nem jut el agyunkig.

Hagyjuk. Félelmeinktől vezérelten, aléltan. Hagyjuk, hogy szemrebbenés nélkül pusztítsák életterünket, kiaknázzák fizikai és szellemi kincseinket és elnyomják alkotó lelkünket.

Ezzel pedig éppen azt cselekedjük, hogy lassú halállal öljék gyerekeinket, unokáinkat… vagyis a jövőt.

Csak létezzünk. Csak még egy kicsit lélegezzünk!

Semmi más nem számít.

Mindegy, hogy ez a létezés alkotásmentes. Mindegy, hogy csak vegetálsz, mindegy, hogy szemetet etetnek velünk.

Tudom, hogy azt mondod: nincs igazam.

Megértem a benned lobogó tagadást.

Már régen elnyomtad lelked. Átvette feletted a hatalmat az anyaghoz kötődő, önző egód.

A „rendszer” bedarálja azokat, akik behódolnak, akik szemet hunynak és megsüketültek.

Azokat is.

Akik nem, azokat előbb. Az igenlőket később. Ennyi előnyöd van. De csak ennyi. Nem több.

Azt mondod, nem lehet ezen változtatni?

Ugyan!

Még a villámot is el lehet téríteni, nem egy olyan rendszert megváltoztatni, amit emberek hoztak létre!

A baj ott van, hogy kevesen akarnak változást, kevés hittel, kevés alapanyaggal, kevés bátorsággal élnek.

Tudod… ha ilyen marad a világ, abba én nem akarok részt venni. Nem akarok ekkora mocsokba gázolni és azt se akarom, hogy a gyerekeim ebbe fuldokoljanak.

Itt és most nem engednek szellemiből anyagit és anyagiból szellemit teremteni, hanem csak mások teremtésénél lehet segédmunkát vállalni.

Csak csöndesen be kell állni a sorba és hinni a jót? Hinni, hogy egyszerre majd mindennek vége lesz, mert minden véget ér?

Gyávák között gyávának lenni?

Rettegők között rettegni?

Szolgák között szolgalelkűnek lenni?

Ez a távlat, amit elém társz?

Hol érdem ez?

Ezért jöttünk ide?

Segíteni tönkretenni a bolygót, és elpusztítani az életet?

Leigázni társaid és behunyni a szemed, amikor megalázzák őket? Éltükben és holtukban is?

Mit is mondott nekem S. Tomi? „Ildikó néni el se tudja képzelni, hogy mennyire gonosz a világ!”

 

Tomikám! Már nem csak képzelem, de látom is.

 

2009.02.21.

F.G. nyilatkozata kapcsán

A Szent Koronát a magyarok Istentől kapták, melyet angyalával küldött a népnek azzal az üzenettel, hogy a magyarság és a Kárpát medencében élő népek együtt védjék az Igazságot. A Szent Korona csak akkor gyönge, ha védettjei cserbenhagyják.

És cserbenhagyják.

Olyan mélyponton van ma a magyar nép, mint volt Trianon idején, amikor az Istennel nyíltan szembefordult idegen erők szemet vetettek Európa e csodás területére, amely a Föld egyik megszentelt területe.

Az akkori cselekvők sem tudták mit tesznek, és főleg, hogy miért teszik, pedig lelkük súgta, hogy „nem szabad”. Mégis megtették. Megtették, mert a háttérben az iszonyat erői diktáltak, mintegy hipnotikus erőt sugározva az ő akaratukat végrehajtók felé.

És a magyarok hite megrendült.

Ma se szerezték még vissza, holott az ő lelkük is súg, csak oly finom hangokkal, hogy azt elnyomja a világ „jelenlegi hamis pénzistenének csörgése”.

Szakrális imáinkat elfeledtették velünk, elfeledtették velünk valódi Szent Küldetésünk és most apátiába merülve, magunkban sem hiszünk.

Pedig a Szent Korona napjainkban is közvetíti Isten üzenetét:

„… Szeretett népem! Ti, kik az Atyával, az Anyával és Velem szövetséget kötöttetek az Égért, a Földért, a Világért, keresztet cipeltetek. Leveszem terhetek! Imáitok meghallgatásra talált, ím eljöttem közétek, fogom a kezetek. Bocsássatok meg az ellenem és az ellenetek vétkezőknek. Ne vétkezzetek. A Ti Földetek az, ahol bennetek él és működik a tiszta Isteni szeretet. Hívjatok Engem és az Én Fényküldötteimet. Kérjétek, hogy küldjem el angyalaimat teremtő Szellemeimet, hogy töltsék fel Szellem-Lélek-Test szíveteket az Örök Fény szeretetével…”

 

De hol van belőlünk a hit? Hol van a szeretet? A népekért, a Földért, a Világért érzett felelősség? Ismét az „iszonyat” csoportját engedjük győzni? Ismét annyira megértők meg hiszékenyek leszünk, hogy elhisszük szavukat, melyek hazugságok? Nem eshetünk ismét jóságunk csapdájába!

A szavak kétértelműek, most már nem a szavakra kell figyelni, hanem a mögötte megbúvó aljas szándékokat kell észrevennünk, lelkünk ebben segít. Túl kell lépnünk fizikai testünk határaink, és a kozmikus energiák sugallatára kell figyelnünk.

 

Nem kellene megrendülni önmagunk hitében. Amikor az „iszonyat” kormányunk csatlósai azt mondják… „Egy előrehozott választás politikai bizonytalanságot teremtene, pl. gyengülne a forint.”… akkor meg kell látnunk, hogy amiről beszél abban élünk. Most van bizonytalanság, vágta a még iszonyatosabb felé, gyengülő forinttal, mert a világ „iszonyatos erői” össze fogtak ellenünk.

Miközben úgy tesznek, mintha kritizálnák „iszonyat” új programját valójában az derül ki, hogy félti „pénzforrás hatalmát”, vagyis ők is elárulják a hazát.

Népámító (hülyítő) álmunkból fel kell végre ébrednünk, mert politikusaink nagy része nem a Szent Korona üzenetét hallgatja.

Miközben azt mondják… „Nem értünk egyet az adóemeléssel, de egyetértünk az adókedvezmények eltörlésével.”… akkor meg kell látnunk, hogy az utóbbi is adóemelés. Miközben azt nyilatkozza, hogy… „Beszélgetnénk az önkormányzati rendszerről, a parlament átalakításáról stb.”… akkor vegyük észre, hogy a cseverészések idejének vége!

Homokba dugott fejjel akarjuk azt hinni, hogy amit mond az őszinte, és jóakaratot mutat. Pedig, amikor azt mondja: az állam kiadási rátája, az állam működési költségeit kell csökkenteni… akkor azt gondolja, a szociális kiadásokat kell megszüntetni.

Mindezek hamis mondatok, melyek azt hallatják velünk, hogy ők jók, de valójában, ha lelkünkre és magyar nyelvünkre hallgatunk, akkor ki fog derülni, hogy nem a magyar érdekeit, nem a tisztességes, méltósággal való életet szolgálja. Támadja a gyermekeket (ők még nem szavazhatnak), támadja az anyákat (el vannak foglalva gyermekeik szeretetben való nevelésével), támadja a munkanélkülieket (egy nem könyökkel, lábbal előre törtető réteg) vagyis mindazokat, akiknek az érdekérvényesítő ereje gyenge.

Vegyük észre, hogy egy gyalázatosan erkölcstelen kisebbségi réteg uralkodik a becsületes többség felett. Pedig a Szent Korona Országában a hatalom birtokosa a nemzeté! És ilyen értelemben az ORSZÁGNAK VAN „KIRÁLYA” ÉS NEM A „KIRÁLYNAK” ORSZÁGA!

Alkotmányunkat megcsúfították! Idegen hatalmak kedvezményben részesülnek, elözönlik az országot, egyéni előnyöket kovácsolva maguknak, saját politikusaink zsebét is megtömve, fegyveres küzdelem nélkül foglalják el hazánkat.

Eleinte talán csak pénzsóvárgásuk volt, mára irányíthatatlanná vált számukra a haza megcsúfoltatása. Most már diktatúra van, az „iszonyat” kormány, nagyon jól tudja, mit csinál: népirtást.

Ébrednünk kell!

Azonnal, haladéktalanul le kell váltani, és felelősségre kell vonni „iszonyat” kormányát!

Ehhez kell nekünk most segítséget kérnünk, hitet és erőt a Szent Korona segítségével Istentől. A Szent Korona Élő kapcsolat a Mindenható és a fizikai világ között. Ő a megtestesítője a két dimenzió közötti átjárónak. Csak közös hittel és közös akarattal nyithatjuk meg az Égi Csatornát, hogy szabadon áramolhasson az Isteni Erő!

Legyünk együtt!

Minél többen fizikailag, de akik nem tudnak ott lenni, akiknek ez a lehetőség nem adatik meg, azok is legyenek ott a tömeggel gondolatban, lelkükkel!

Magyarok! Békés nép vagyunk!

Vegyétek észre, hogy erősek vagytok! Békésen is lehet olyan erőnk, hogy elsöpri a hazaárulókat!

 

FÓRUMBEJEGYZÉSEIM

 

Szeretet törvény

2009.01.19

#2074   2009-01-19 00:13  ROXAN

Sokat nem tehetünk.

Hiába volt a szeretet törvénye, ha előtte már léteztek a hatalmi, hierarchikus, örökösödési törvények.  A világ másképp nem működne úgy, ahogy kell, ha nem lenne benne meg ez a fajta rendszer, minden szinten, a legkisebb alkotó részektől az állati és emberi, sőt evolúciót is figyelembe véve.

  A szeretet törvénye sem teljes, mert megmaradt benne a legfőbb hatalom, illetve megfosztott egy népet, a kiválasztottsági státusztól.

 A problémák csak ismétlődnek és sokszorozódnak. Azt nem tudom, hogy meddig, mert ami egyszer elkezdődött, az véget is ér.

 

Mi köze a szeretetnek a hierarchiához? A valódi szeretet nem kötődik semmiféle módon a hatalomhoz, sem örökösödési törvényekhez. Jézus azért jött a Földre, hogy elmondja az embereknek, tévesen értelmezték, hamisan adták tovább a tömegeknek az „ótestamentum” szabályait.

Az a baj velünk, hogy azt gondoljuk, az a normális, ha a vezetők minden hasznot lefölöznek. Roxan is így véli:

„A világ másképp nem működne úgy, ahogy kell, ha nem lenne benne meg ez a fajta rendszer, minden szinten, a legkisebb alkotó részektől az állati és emberi, sőt evolúciót is figyelembe véve.”

Csak azért, mert másféle „működést” nem tapasztaltunk, attól még nagyon is működne a világ. Úgy látszik a pénz, a vagyon, a csillogás mindenkit megtéveszt. A „minél több legyen nekem, és nem érdekel, hogy mi van a többiekkel, ők csak dolgozzanak éjt nappallá téve és fulladjanak bele saját véres verejtékükbe, mert úgyis lesz utódja, aki megint elhiszi, hogy feltörhet, vagyonokat szerezhet, ha engem szolgál” elmélet HAMIS! 

Mert a valóság, ennek éppen az ellenkezője. Mert a hangsúly azon van, hogy mit enged meg a tömeg. Csak ezt, elfedi az aljasság.

Van egy mondás, nem tudom kitől származik, de egyetértek vele:

„Csak annyit tehetnek meg veled, amit te megengedsz nekik.”

Mi van az állatvilágban? Az erősebb és okosabb egyed lesz a vezető. A közösség tiszteli, aláveti magát akaratának, ellátják élelemmel, kényezteti. Olybá tűnik, hogy e vezető egyed kegyetlenül uralkodik a csoporton, agresszív, és verekedik. Mikor is?

Akkor, ha a csoport valamelyik tagja olyat tesz, ami veszélyezteti a csoport létét.

A vezető az, aki új területeket derít fel a közösség számára, ő az, aki, ha idegen egyed közeleg, előre megy és feltérképezi, veszélyes-e alattvalóira nézve az újonnan érkező.

A vezető keres táplálék-területeket, ő kóstolja meg az újfajta élelmet.

Gyógyító füveket keres, ha beteg lesz a csoportból valaki.

Megvédi a kicsiket, az öregeket, a nőstényeket és a betegeket.

A vezető az, aki, ha ellenség érkezik akár az élete árán is, megvédi a csoportját.

Vagyis azért, hogy ő a vezető maximálisan megdolgozik.

A bajunk a „vezető” meghatározásával van. Az igazi vezető nem egyeduralkodó, és önkényúr. A vezető a „leg-”: a –erősebb, -okosabb, -kitartóbb, -önfeláldozóbb, -előrelátóbb, -jobb, -elszántabb, -bátrabb. Ha harcra kerül a sor az első sorba áll.

De mi van az emberek esetében?

Nagyon sok esetben itt is Ő a „LEG”, de sok más esetben, vagy beleszületett a hatalomba, vagy hazugságokkal, csalárd módon, jóléti ígéretekkel került vezetői székébe.

És baj velünk is van.

Ha valaki gazdag, azt többre becsüljük, és inkább hiszünk az ő igazában, mint szegényebb társának.

Kell a vezetés, minden közösségnek. Olyan vezetés, amelyik átlátja, hogy mi a jó adott csoportnak, mi a legjobb, vagy mi a legkevésbé rossz, aki képes átlátni a folyamatokat, aki összefogja a különféle csoportok tevékenységeit.

Ha egy vezető csoport arra használja hatalmát, hogy népét tönkre téve, saját és haveri hasonszőrűinek hasznára tevékenykedjen…, ha az áldozatvállalás első soraiba a szegényeket, a dolgozó tömegeket küldi, maga pedig olyan autóval menekül melegebb éghajlatra, amely árából a körösség tagjai egy életet is vígan leélnének …, ha a tőle okosabbakat kiüldözi az országból…, ha a kitartóakat terroristáknak nevezi…, ha az önfeláldozónak kilöveti a szemét…, ha az előrelátóbbakat pánikkeltőknek titulálja és nevetségessé próbálja tenni…, ha a jobbakat nevetséges érzelgős csoportnak nevezi, akkor lennie kell a közösségben egy-két „kihívónak”, aki megküzd a hatalomért!

Ha nincs, vagy nem mer senki „kihívó” lenni, akkor magával a közösséggel van baj.

A közösség vesztette el erkölcsi talapzatát, a közösség jár tévúton, amikor elhiszi, hogy a gazdagság az, amit követnie kell, amikor nem látja az ember szellemi, lelki, spirituális értékeit.

A vezető eredetileg olyan ember volt, aki hajlandó volt az életét is áldozni vezetettjeiért. Vagyis „szolga”. Szolgálta népét, annak érdekeit. Teszi ezt szeretettel, önmagát nem kímélve, akár élete árán is.

Ez a valódi SZERETET.

MAGÁNNYUGDÍJ

2010.12.19

 A  SEGÍTŐ HAVEROK

Rengeteg volt a dolgom-bajom, és látszott, hogy már csak néhány évig tudok intenzíven dolgozni, ha így folytatom.  Akkor azt mondták a haverjaim, hogy segítenek. Ha 10-15 évig segítek rajtuk, és átadom nekik a gyümölcsösömből befolyt összeg ¼-ed részét és adok még nekik a zöldséges pénzéből is egy kicsit, vagyis ha most én megmentem őket, akkor ők, a jól kamatozó nemzetközi részvénypiacon dolgozó haverjaik segítségével megfiaztatják a pénz azon részét, amit nem élnek fel, és öreg koromra a gyümölcsös egy részét is el fogják majd látni helyettem, csak engedjem meg, hogy a befolyó pénzek 4,5 %-át felélhessék.

Mivel igen jó haverok voltak, fizettem is becsülettel, megengedtem nekik mindent, de egy napon nagyon megszorultam és kellett volna valami pénztőke. A haverok mondták, hogy jó-jó adnak ők a 12 év alatt befizetett pénzemből, de csak kamatra, mert egyrészt vigyázniuk kell a befizetéseim vásárlóértékére, másrészt meg megnősültek a gyerekeik, unokáik is születtek, akiket szintén el kell már látniuk a pénzemből, meg a zöldséges részesedésből.

Miután a saját befizetéseimből pénzhez jutottam, fizettem a kölcsön kamatait, mint a katonatiszt.

Most meg, amikor oda jutottunk, hogy néhány évig nem tudok a gyümölcsös bevételéből fizetni nekik, ellenem uszították a külföldi haverjaikat, akik a nemzetközi pénzpiactól kezdve lázítva a szomszédaimat elkezdtek hisztériázni, és egyre kevesebbet adnak a terményeimért. Nem igazán értik a haverjaim, hogy a világon nem csak az ő családjuknak kell megélniük, hanem a többi emberemnek is, akik nem a pénzemből és a kamataiból élnek, mint ők, hanem keményen megdolgoznak minden forintért, és értéket állítanak elő, amiből a haverjaimat (akik mára persze már nem a haverjaim) és az ő családjaikat végeredményben eltartják.

Jó üzletnek látszott, de rájöttem, hogy a haver az csak haver és nagyon messze áll az igaz barátságtól. A tanúságot levontam, de most nem is tudom hirtelen, hogy mit tegyek...SEGÍTHETNE VALAKI!

Tisztára olyan ez a mese, mint a magán-nyugdíj pénztárak mai ügye. Hát nem?

Kűzdj a gyűlölet ellen!

2013.06.14

2013. június 13.-án egy civil szervezet kapcsán születtek bejegyzések a FB-on. A szervezet kinyomtatott egy sablon beszámolót a netről. Tette ezt úgy, hogy a mintából nem törölte ki a kitalált neveket. Tán nem is figyelték, mert nekik ott, a tisztségviselők díjazása oldalon, nem volt elszámolnivalójuk. A szervezetet csalással vádolták meg, mert nem létező személyeket szerepeltetett nyomtatványain. Ebből indult egy bejegyzéssor, ahol is "mutyizás" meg hasonlók kerültek elő. Az egyik hozzászóló azt írta:

"A csalást már kezdjük megszokni, de az tényleg felháborító, hogy jogilag megtámadhatatlan, mert törvényerőre emelnek bármit."

Erre született az alábbi válaszom:

A csalásokat nem szabad megszokni, az a világunk baja, hogy ezt megengedjük, akár kényelemszeretetből, akár azért mert azt hisszük: úgysem tehetünk ellene, mert azok erősebbek, akik ezeket megteszik. Náluk a hatalom, náluk vannak az eszközök (pénz, fegyver). Akikkel csak beszélek mind-mind rám csodálkoznak, sőt! el is fordulnak tőlem, azért mert nem adtam még most se fel a hatóságok elleni harcom, akik nem nyomoztak a lányom és párja halálának az ügyében, és akik nem tudom milyen indíttatásból, de sorozatosan szakmai hiányosságokat, hanyagságot, vagyis foglalkozása körében elkövetett vétséget (vagy minek nevezik ezt jogilag) követtek el. Mivel létezik a nem létező "mundér becsület" védése, a "te is mutyizol, én is mutyizok", meg hasonlók, lehet legyőznek - bár erősen kérem az Égi Hatalmakat", hogy ez ne történhessen meg -, de ha legyőznek, úgy leszek legyőzött, hogy mindent megtettem. Nem ott tartanánk, ha többen is mellém álltak volna. Tudod Rozika, hogy én se értek egyet a csalásokkal, elkendőzésekkel, emberek megvezetésével, de ... konkrétan ebben az esetben tényleg csak a civilek figyelmetlensége lehetett a gond. Egyébként nem ástam bele magam az ügybe, mert ugyebár más csatamezőn egyedül kardozok, de voltam civil vezető. A baj az, hogy a jelenlegi kormány éppen hogy nem engedi a civileknek, hogy civilek módjára dolgozzon, hanem kitalál mindenféle bürokratikus eljárást, nyomtatványok tömkelegét, szigorú elszámolást, amitől a civilek kedve elmegy az egész tevékenységtől. Én is így voltam. Már többet foglalkoztam beszámolókkal (pénzügyi, szakmai) statisztikai jelentésekkel, adóügyekkel, idióta pályázati kiírásoknak való megfeleltetésekkel, mint az egyesület tevékenységével, programjaik szervezésével. És ez nagyon nem jó. A civil szektor azért jött létre, mert azokat a regnáló kormány nem tudja megfelelően, az emberek igényei szerint kielégíteni, és nem szabad bürokratikus szervezeti viselkedést ráerőltetni, mert akkor minden célját, zamatát elveszíti. Ha van valami ami ebben a konkrét ügyben rossz, az éppen hogy ez.

 

#2070   2009-01-17 23:05  -  JUMBO

Hmmm...   Remélem, pontosan idézek majd.

"Hideg az arany, dermeszt a közöny, elpusztít minket a gyűlölet,

De fárad szivünk, fázós lelkük felmelegíti a szeretet"

(SIlye J. - O.Wilde - Kovács G: A Boldog Herceg)

A szeretetet keresni sem haszontalan. Szerintem.

#2072   2009-01-18 15:52  -  LOBO53

Gyönyörű az idézet. Elgondolkodtató és még igaz is lehetne...

Sokáig próbáltam kiölni magamból a gyűlölet érzését.Mert ember vagyok, érző és úgy gondoltam, hívő emberhez nem méltó egy ilyen abszolút negatív érzelem.

Kínlódtam, harcoltam és múltak az évek. És egyre több megalázásban lett részem a saját hazámban, a sajátjaim részéről/ez nem szó szerint értendő, hanem csak állampolgársági megvilágításból/. Voltam náci, hitlerjugend, antiszemita, rasszista, mit tudom én mi még! Lenyeltem, sokáig. Aztán egyszercsak már nem tudtam megbírkózni sem magammal, sem a magamfajtát alázóval. És megint felébredt bennem a szörnyű érzés, a gyűlölet. Ez olyan érzés, amivel nem tudsz mit kezdeni, mert jön és a józan ész nem fegyver ellene. Ott motozik benned, pedig szabadulnál tőle.

Ma már így élek, Sajnálom és bánt. De remélem Isten megérti és megbocsájtja nekem ezt a gyarlóságomat.

 

A szeretet tartja a világot egyensúlyban. Ha nem lenne, régen ledobott volna minket felszínéről a Föld. Még szerencse, hogy valakit mindenki szeret, még akkor is, a szívében ott van a gyűlölet. De a gyűlölet csak azoknak gyönyörűség, akik „elvetemültek”, mondhat bárki bármennyi ellenérvet.

Olvaslak benneteket és azonnal egy dokumentumfilm jutott az eszembe, amit néhány napja láttam.

Egy anya meséli el, hogy csak pár percre hagyta magára a 4 éves gyerekét és a szomszéd, máris meglőtte légpuskával. A gyerek könnyebb sérülést szenvedett, a filmkészítés idején már vígan futkározott. A következő képkockán egy nyolcvan valahány éves bácsi néz a kamerába. Arcát felszántották az évek, szeme beesett és tele van könnyekkel. „Én nem akartam.” Ez az első, amit nehezen kimond. „Nem tudom miért tettem. Elég lett. Egy éve meghalt a feleségem, egyedül élek. És, amit ezek csinálnak…” Itt elakad a hangja. Érzi, hogy amit mondana, már gyűlölettel teli lenne, ezért inkább nem szól. Mert, amit mondana, rá nézve lenne megalázó. Lepisálják a kerítését, ha meglátják, nagyokat köpnek, durva, becsmérlő, fenyegető szavakat kiabálnak, csak mert nem csillog: „Hideg az arany” – nem halmozott fel vagyonokat, de egész életében keményen küzdött…

Szinte látom, hogy előbb ébred, mint ahogyan kel a Nap, hogy mire a földekre kiér, már jóllakottak legyenek a jószágok. Szinte érzem bőrömön a perzselő napfényt, amint égeti őt estig. Érzem az éhségét, a szomjúságát és a zsigereket bénító fáradságát, amikor napnyugta előtt hazaér, hogy időbe ellássa ismét a jószágokat. Látom, amint a felesége elé teszi a híg levest, megértőn a szemébe néz, és látom, hogy holt fáradtan dől az ágyba, miután a lavórból megmosakodott.

Az asszony már elment, jobb neki odaát, mert itt és most: „dermeszt a közöny” és őt is viszi nemsokára, mert „elpusztít minket a gyűlölet”.

Megfáradt. Elgyötört. Magányos. Hány és hány estét tölt még egyedül a hideg konyhában? Hányszor fogja még végig élni gyötrelmes küzdelmeit, nélkülözését, izmai fogyasztását? Hányszor fog még némán emlékezni, hogy számvetést készítsen életéről? Gyerekkorában a gazdasági világválság szedte áldozatait és egyetlen édessége a cukrozott vízbe mártott kenyér volt. Legszebb ifjú korában feldúlta a világot a háború, lerombolta az országot a fasizmus. Épített, dolgozott a földeken, hogy ne haljanak éhen a városi emberek. Nem látott világot, nem pihent szállodában, nem élt pazarló életet. Fogához verte a garast, felnevelte gyerekeit, harcolt az igazságért és csak adta és adta a szeretetet. „De fárad szívünk, fázós lelkük felmelegíti a szeretet”

És elképzeltem, amint mindezt végig élte ki tudja hány ezredszer és jött valaki, aki leköpte, goromba, nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabált felé és neki elborult az elméje, és lőtt. Gyarlóak vagyunk mindannyian. Teszünk néha keserűségünkben olyat, amit nem kellene. Ő is megbánta, azonnal megbánta, mert egy percre, csak egyetlen percre öntötte el a keserű gondolat: „Hát ezért a világért küzdöttem?”

Hol vannak azok az országvezetők, akik tisztelik a kort, az idős emberek bölcsességét? Hová lett az a mentalitás, amit egy kormánynak az emberek felé közvetítenie kellene: „Becsüld és tiszteld az időseket, mert ők építették fel az életkörülményeinket!” Hol vannak azok a barátok, munka és sorstársak, akik tudják, hogy egy élet keserű küzdelmét meg kell becsülni? Hol vannak azok a szomszédok, akik tisztelik az öregség minden aspektusát, s a benne elrejtett sorsot, amit megharcoltak ezek az emberek? Hol vannak azok a segítő fiatalok, akik esténként meglátogatják az időseket, vizet húznak a kútból, teát főznek, és kicsit leülnek a vének mellé, hogy meghallgassák a múlt távlatából szóló bölcsességet, egy élet tapasztalatát, tanúságait?

Elszorul a szívem, könnyek csorognak végig arcomon, mert azt lelki szemeimmel látom, hogy ez a bácsi is, sok hasonló társával együtt, megbecsülés nélkül, elfeledve, magányosan fog egy napon meghalni.

És egymás ellen fordulnak emberek, mert azt gondoljuk, hogy a másik a bűnös, pedig ahol a baj van, ahol hibát követtek el, az az ország vezetése, akik maguk sem becsülik az idős embereket, akik nem tesznek meg mindent azért, hogy minden állampolgárnak legyen tisztességes munkája, élettere, holott nem másért, hanem ezért lettek az ország élére választva.

Igen akkor van szeretet, ha van átérzés, megértés, empátia és tisztelet. Nem is kellene a bácsinak több, mint néhány érdeklődő jó szó, hogy fáradt szíve érezze: van még a világban szeretet.

Megértem lobo53-at. Nagyon is megértem. Bár a gyűlöletet gyökerestül kell önmagunkból kiirtani éspedig nem egyébbel, mint önmagunk elfogadásával, azzal, hogy nem fogadjuk el mindazokat az igaztalan vádakat, melyeket felénk szórnak azok, akik nem ismerik a valóságot. Sajnálatot kell érezni azok iránt, akik elvakultan becsmérelnek másokat, ezzel okozva önmaguknak kárt. Olyan kárt, ami - ha nem változnak, és nem tesznek jóvá -, nekik fog okozni szenvedést.

 

 2009-01-15 23:49 időpontban

Jo30us - nevű hozzászóló írta:

"A baloldali liberalizmus minden tulajdonsaga megmutatkozik ebben a hozzaszolasban.  Elsosorban is semmi sincs ingyen!  Az egeszsegugyi ellatas rengeteg penzbe kerul, de a jelenlegi, allamositott, egeszsegugyi rendszerben az allam annyi penzt vesz el az allampolgartol egeszsegugyi ellatas cimen amennyit akar, arra forditja, amire akarja, es ugy porciozza az egeszsegugyi ellatast ahogy tetszik neki.  A privatizalt egeszsegugyben az allampolgar annyit fektet be a sajat penzebol az egeszsegbiztositas premiumanak kifizetesere, amennyit O akar es amennyit O engedhet meg maganak.  A penz tulnyomo tobbsege egyenesen az egeszsegugyi ellatasra forditodik.  A beteg valasztja meg, hogy kitol es milyen ellatast akar.  Mivel a biztositok es az egeszsegugyi szolgaltatok versenyben allnak, az arak alacsonyabbak, de az ellatas sokkal jobb.  Lehet valasztani.  Kommunizmus, vagy kapitalizmus kell a magyaroknak ?"

 VÁLASZOM:

Márpedig az e.ügyi ellátásnak ingyenesnek kell lennie. Még annak ellenére is, hogy ÁLLÍTÓLAG "rengeteg pénzbe kerül".

De miért drága?

Mert a gyógyszer- és gyógyászati eszközöket gyártók irreálisan megemelték az árakat. Azt tartják ugyanis, hogy: az egészség, az élet minden pénzt megér az embereknek. Kényszerítsük hát rá őket, hogy fizessenek!

De mitől is romlik az egészség?

Az uralkodó elit másik vállalkozása miatt. (Mert ne feledjük a gyógyszergyártók is az elit kezében vannak.)

Szennyezzük a levegőt, a vizeket, a talajt. (A gyógyszerek tömege is szennyezi egyébként. Lásd mutáns halak.) Ha ez nem elég, akkor tegyünk az élelmiszerekbe rengeteg tartósítót, állományjavítót és szóját.Ettől aztán egy sor új betegség üti fel a fejét, amit a gyógyszerekkel gyógyítani lehet.

A sok E-jelű adalékot, ha a világ összes tudósa ma elkezdené vizsgálni, hogy milyen hatással van az élőlényekre, akkor is 500 évre volna szükség, hogy kiderüljön minden hatása.

A szójatermesztése miatt irtják az esőerdőket. Ez alapból környezetszennyezést eredményez, ami ront a mi egészségünkön is. De a szója a távol-keleten olyan tesztoszteront növelő gyógynövény, amit a férfiasság növelésére, meghatározott mennyiségben szabad csak fogyasztani.  Minket meg azzal etetnek, mi több, már a babák tápszerébe is bekeverik.

De ha nő a szőr a feleségeden, semmi gond igénybe veheted az uralkodó elit másik nagy bevételi forrását biztosító szépségipart. Ők mindent megtesznek, hogy szőrtelen legyen férfi és nő!

Nézd csak meg a kozmetikai készítményeket! Szinte mind kőolajat tartalmaz. 

Mindent összevetve: ha voltak olyan szívesek és tönkre tették a környezetet, az életterünket, ha megmérgezték az élelmiszereinket és bepiszkították a szappanokat, akkor legyenek kedvesek és gyógyítsanak meg INGYEN. 

Térjünk már észre! 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.