Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ROZSÁLY

2009.01.04

Csak egymásra figyeljünk!

Írtam előzőleg. Hát figyeljünk:

Mindjárt van is itt egy szívet melengető, lelket bíztató (tán nincs minden veszve!) példa, amit egy Kelet-magyarországi kisfaluban cselekedtek meg a lakosok a polgármester vezetésével.

ROZSÁLY.

http://www.rozsaly.hu/

http://webcast.tv2.hu/naplo/index.php?m=video&video_id=387774

Ez a község az összefogás olyan példáját tárta elénk, amit mindenkinek követnie kellene.

Sokszor, több írásomban is megemlítettem már, hogy nincs más út, mint az összefogás, a kisközösségek létrehozása. A kölcsönös segítség, a jószomszédi viszony kialakítása, amire alapozni lehet a valódi, minőségi emberi életet.

Amikor láttam a riportfilmet nagyon boldog voltam. Hálás vagyok Nekik, és a film készítőinek is, hogy ezt a csodálatos példáját az élni akarásnak bemutatták az országnak.

A faluban roma és magyar, együtt dolgozik. Egymásért is teszik, miközben persze ők is megtalálják a számításaikat. A munkanélküliség réme elszállt a település feje fölül, mert abban a faluban mindenkinek van feladata.

Együtt dolgoznak a földeken, közös a föld, közös a géppark, hiszen a drága mezőgazdasági gépeket egyedül senki nem tudná megvenni. Közösen nevelik a sertéseket és a pónilovakat. Együtt vágják a fát. Van hentesüzletük, ahol mindenki olcsóbban juthat friss húshoz.

Senki nem késik a munkahelyéről, tisztességgel elvégzi a feladatát. Mindenki érzi, hogy az élete biztonságban van, fennmaradásuk a közösség működésének a függvénye.

 

A Dunántúlon van egy másik község, Nagyvázsony, ahol a közösségi szellem szintén erős. A polgármester ott is elsőszámú kezdeményezője volt annak, hogy függetlenítsék magukat az országban dúló káosztól.(Magyar Nemzet 2008. dec. 27.)

Hát csak figyeljünk egymásra…

Némi éleslátás, elmélyülés a témában, amit általában az intuíciók sora követ. Ennyire van szükség, és persze tiszta, őszinte szívre, tenni akarásra, elszántságra, hogy mi márpedig valóban akarjuk a jót, a jobbat. El kell döntenünk, hogy a felszínes csillogást, a felszínes barátságot, a gyötrelmekkel teli, álmatlan éjszakákat akarjuk-e, vagy inkább egy olyan emberi közösséget, amelyik számon tart, és figyel ránk.

Persze, ha azzal kezdjük, hogy mit miért nem lehet megtenni, akkor sehová nem jutunk.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

tiszadob

(livia, 2009.09.26 14:39)

szeretlek pöti de már nem a nyira hál istenek felejntelek el fele üdv livia