Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Másság és elfogadása.

2008.04.09

A MÁSSÁG ÉS ELFOGADÁSA

Az előadás elhangzott Salgótarjánban, 2008. április 9.-én az Idősek Népfőiskoláján, a József Attila Művelődési és konferencia Központban. ( Tájékoztatom az olvasókat, hogy a honlapon olvasható írásos anyag,  csak egy tervezet az előadáshoz, az nem lett felolvasva, jóval több példával színezett, történetekkel tarkított előadás hangzott el. Az elhangzott előadásból, nagyon sok itt olvasható anyag viszont kimaradt. Az előadás időtartama 90 perc volt.)

BEVEZETŐ

Mi is az a „másság”? Nagyon röpke előadás lenne, ha azt mondanám, amit egyszerűen erről a kérdésről gondolok: MI ITT MINDANNYIAN MÁSAK VAGYUNK. A világ ilyen sokféle. Nincs két egyforma virág,  két egyforma kavics és nincs két egyforma ember. Még az egypetéjű ikrek is különböznek egymástól, külsőben is, de belsőleg mindenképp.

Mindezek tetejében, ha jól belegondolunk, nem is lenne jó, ha mindenki ugyanazt tartaná szépnek, jónak, helyesnek, vagy éppen csúnyának, rossznak, helytelennek.

Persze jelen esetünkben nem zárhatjuk ilyen rövidre a kérdést, hiszen ma azért jöttünk össze, hogy mélyebben hatoljunk be e témába, mert talán itt lenne az ideje, hogy tisztázzunk néhány kérdést, amely talán korrigálhatja  némileg a világunkban manapság tapasztalható „kifordított” életszemléletet. És, a megoldás, az elfogadás  nem is annyira egyszerű, mint ahogyan az, kimondva látszik.

 

Amint az nyilvánvaló minden itt jelen lévő, és  látó ember számára, megjelenésem, külsőm által máris egyértelmű, hogy egy bizonyos „másság” csoportba tartozom. Bőröm pigmenthiánya,  látható,  azonnal szembetűnő, és a nem tudatosan vállalt másság kategóriájába tartozik.

 

A második, amiért szintén tagja lehetek egy „mássággal élő” csoportnak, az az, hogy harmadik gyermekem autista. Ez nem látható, ha egyedül vagyok, ámde azonnal a látható tartományba kerül, ha kisfiam is velem van. Ez a másság  is a nem tudatosan vállalt, a látható, és nem is látható köztes csoport tagja. ( Az, hogy három gyermek anyukája vagyok, az viszont tudatosan vállalt másság.) 

 

A harmadik másság-csoportom pedig, a vallási, életfilozófiai kategóriában különbözik sokak felfogásától. Ami nem látható, ámde tudatosan vállalt másság. Hiszek ugyanis a reinkarnációban, ami buddhista filozófia, hiszek Jézus tanításában, ami keresztény hittétel, és hiszek abban, hogy a vétkeket, a hibákat, melyeket elkövetünk, nem lehet imádságokkal megváltani, csak és kizárólag jócselekedetekkel lehet jóvátenni, ez viszont protestáns jellemző. Hiszek a lélek és a gondolat erejében, abban, hogy minden ember valamiféle, lelke által választott küldetéssel érkezett a Földre, és hogy gondolatainkkal, hitünk erejével képesek vagyunk alakítani sorsunkat.

 

Máris felállítottunk egy csoportosítási rendszert a „másság” értelmezésére. Ezt minden ember megteheti, és meg is kell tennie, mert csakis a  tudatosítás után tudjuk megvizsgálni önmagunk másságát, ami egyrészt segíti az önelfogadást, az önismeretet, másrészt segít mások másságának az elfogadásában. (Erre később még visszatérünk.)

Hogy egyértelmű lehessen a „másság” mint fogalom, fel kell tételezni, hogy létezik egy normál, vagy átlagos, ami a nagytöbbség által megszokott, elfogadott. Ez a fogalom a NORMATIVITÁS.

Ez egy nagyon fontos eleme életünknek, mert a különféle szervezetek működése szempontjából létfontosságú. A szervezetek szabályokat állítanak fel, amelyek mentén  követhetően működnek. A civilizáció intézményei még UNIFORMALIZÁLNAK is, amit csak azok tudnak követni, akik a normativitás sávjába tartoznak, így válik átláthatóvá, irányíthatóvá a társadalom.

Gondoljunk csak egy könyvtárra, vagy egy színházi előadásra. Íratlan szabály, hogy halkan beszélgetünk ill. nem illik beszélgetni. Aki nem kapcsolja ki a telefonját egy színi előadás alatt, és megcsörren a telefonja, azt a többiek „felnyársalják a szemükkel” Egy mássággal élő, pl. autista nem fogja megérteni, pl. miért kell halkan beszélgetni egy könyvtárban.

A másságra szükség van ahhoz, hogy a normálist definiálni lehessen és bizonyos szerepek kiosztásához. A kezelésre is szükség volna az érintett egyén szintjén, ám erre az igény társadalmi szinten nem valós, hiszen az iskolák is úgy működnek, hogy a normalitáshoz viszonyítanak és nem az egyes egyénekhez mérten. Akár a felelést, akár a dolgozatokat, akár a vizsgákat nézzük. Abban a pillanatban, amint mindenki túl jól teljesít, felborulni látszik a rend, mert megszűnik a korrigálható másság. Ekkor születnek az új, a már nehezített tesztek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

bodi.ildiko@chello.hu

(Ildikó, 2009.03.17 06:38)

Kedves Andi!
Nagyon szívesen segítek, amiben csak tudok, ha tudok. :-)
Kérlek, írj az e-mail címemre és megbeszéljük.

Pápa 8500 Aradi út 11/b.

(Tóth Andrea, 2009.03.16 18:34)

Kedves Ildikó!
Nagy örömmel találtam rá honlapodra, sajnálom, hogy csak most. Pszichológus hallgatóként több tanulmányt ís írtam az autizmus különböző aspektusairól. Vizsgáltam az autizmussal élő fiatalok érzelmeit, önfelismerését, ill. az autizmus összefüggéseit a tükör- neuronok működésével. A pápai Balla R. speciális iskolában dolgozom értelmileg akadályozott, ill. autista gyermekekkel. Most szeretném kísérletileg vizsgálni az autizmussal élő személyek valamint az értelmileg akadályozott emberekkel szembeni társadalmi előítéleteket. Sajnos eddig nem akadtam egyetlen olyan cikknek, vizsgálatnak sem a nyomára, amely az autista emberek társadalmi megítélésével foglalkozna. Ha esetleg tudnál nekem ebben segíteni, nagyon megköszönném.
Köszönöm:
Andi