Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kísértet voltam a ködben

2011.11.26


November 26.

 

 

Két hete történt, az álomnak tűnő fázós héten, hogy egyik kísérteties reggelen (rengeteg víz volt a levegőben) úgy döntöttem, hogy meglátogatom az evangélikus lelkészt, aki olyan együttérzésről tett tanúbizonyságot, amilyet csak ritkán tapasztalhatok meg.

Nyakamba akasztottam hát az általam készített fehér-kék gyöngyhímzett keresztet, és miután Csaba elment a busszal, a parókiára indultam. El akartam mondani a lelkésznek, hogy nem ő tehet arról: nem lettem házi gondozó, és szerettem volna megköszönni jóságát.

A köd, egészen lent, az aszfalton hömpölygött és én, a kabát gallérja mögé bújtattam arcom.

A papocska nem volt a hivatalba, csak azt a nőt találtam ott, aki az első alkalommal is az „alsófiókba” dobta a hirdetésnek szánt papirkámat. Most is látszott rajta, hogy eme árnyékvilágban teljesen fölösleges személynek lát. Már az első tekintete haragos volt, határozottan nem örült, és valami olyasmi volt az arcára rajzolva, hogy „kívül sokkal tágasabb”. Arra a kérdésemre, hogy „Megtenne nekem egy szívességet?” azonnal rávágta:

- Ilyenkor még nem hívom az atyát! - szavai pattogók és elutasítóak voltak, hogy biztosan érezzem: nem vagyok számára kívánatos személy.

- Ne hívja. Nem is erre akarom kérni – mondtam eléggé egyértelmű sértődöttséggel, mert minden esetben felháborít, ha emberek azt képzelik magukról, hogy tudják, mit akar a másik és belevágnak feltételezésükkel a másik szavába.

Levettem a nyakamba akasztott saját kézzel készített kicsi keresztet és átadtam a nőnek azzal, hogy adja át majd az atyának.

- Arra kérem, mondja meg az atyának, hogy köszönöm mindazt, amit értem tett! Ugyan nem sikerült idős embereket találnom, de erről nem az atya tehet. Kérem, mondja meg azt is neki, hogy kívánom, Isten adja meg neki, hogy a jövőben is ennyi szeretet lakjon a szívében!

Elég furcsa képet vágott, tuti, hogy nem értette, de a keresztet letette az atya asztalára. Én meg belevetettem magam a tejszerű ködbe, és gondolataimban ott kavargott a vers, amelynek utolsó szakasza:

 

„Isten tudja, honnan jöttem,

Köd előttem, köd mögöttem.

Szél hozott, szél visz el.

Bolond kérdi, mért visz el.”

(Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el)

 

A lakásba érve hosszú percekig ültem a konvektoron és csak meredtem a semmibe azon gondolkodva, vajon mi célja volt az Istennek azzal, hogy engem erre a világra küldött, éppen ebben a korban, és mi lehet vajon az én küldetésem végeredménye, mert, hogy hónapok óta egy tapodtat se léptem előbbre. Egyre csak a fölöslegesség érzése járja át a lelkem, meg az, hogy fokozatosan egyre terhesebb vagyok mások életében. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy ki vagyok vonva a forgalomból, és ezzel egyúttal arra is rávilágított Isten, hogy mennyire nélkülözhető, pótolható vagyok.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Köszönet

(Ildikó, 2011.11.28 04:18)

Hogy mi célja van Istennek velünk, tudom: kideríthetetlen, mert összefüggéseit az életnek soha nem fogjuk tisztán megérteni. Elveszünk a mindennapok küzdelmében, pedig csak szeretni kellene egymást. Igaz, sokszor szeretni a legnehezebb, és inkább teher a másik, mert mindenkinek van saját cipelni valója.
Köszönöm!
:-)

Csak egy kis pozitivitás...

(Te, 2011.11.26 07:38)

"A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tied. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. A lényeg az, hogy e vízió dimenziói és tisztasága határozza meg világunk dimenzióit és életünk minőségét. Amilyen mértékben vakok vagyunk, illetve amilyen mértékben torzítjuk a valóságot, oly mértékben csökken életünk és boldogságunk. Következésképp, ha meg akarunk változtatni, akkor először ezen az alapvető vízión, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk." - Szeretettel! :)