Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A BIZONYÍTVÁNY ÉS MÁS AUTISTA ÜGY

2012.06.26

 

img_0005.jpg

Egy ősszel készült fotó.

 

 

Június 26.

 

Csaba levizsgázott. Már egy hete. Az édesapja ment el vele vizsgázni, mert éppen aznap volt a legmelegebb a héten, és tudvalévő, hogy nem bírom a hőséget, a napsütést meg méginkább nem, hiszen nem kell csak 5-10 perc és leég a bőröm.

 

//Az emberek nem is tudják micsoda kincs a bőrük egy rétege, a pigmentek rétege. Nem is érik sokan miért járok tűző napban esernyővel. Van, aki azt kérdi: Meleged van? Van, aki nevetve kérdi: Ezt hordod magaddal esőűzéshez?

Ja. Én, aki boldogan néz az égre, ha felhők vonulnak, mert akkor nem kell bekennem magam fényvédővel, és ha nem esik, még esernyő se kell.//

 

Szóval meg van a bizonyítvány. Én meg büszke vagyok a kicsi fiamra. Akkor is büszke vagyok, ha tudom, hogy egy speciális iskola bizonyítványa, mert ahhoz képest, hogy mennyi mindent nem kapott meg a társadalomtól, az én gyerekem mégiscsak okos.

És…

Szeret tanulni, amellyel teljesíti Isteni küldetésének egyik részét, amely kimondja: Tanulj meg a földi világról minél többet!

 

Kémia, biológia: 3-as. Testnevelés, földrajz: 4-es. Magyar nyelv és irodalom, történelem, Német nyelv, matematika, informatika, fizika, pályaorientáció, szakmai előkészítő gyakorlat: 5-ös. Vagyis az átlag: 4,5

 

 

......................................................................................................................

 

 

Csaba 2012. félévi bizonyítványa


Magatartás: 4
Szorgalom: 5

Magyar nyelv és irodalom: 5
Német nyelv: 5

Történelem: 5
Matematika: 5
Fizika: 5

Kémia: 4
Biológia: 4
Földrajz: 4

Testnevelés: 4
Informatika: 5
Pályaorientáció: 5
Szakmai előkészítő gyakorlat: 5


Miközben szívem-lelkem büszkeséggel teli, ugyanannyi szorongás is vegyül el ebben az örömben.
Szorongok, mert ezzel a félévvel le is zárult Csaba osztályközösségben (úgy mondják szakmailag: frontális osztálymunka) való tanítása.
Pedig a lelki fejlődés, a tapasztalati úton való tanulás, talán még nagyobb szükséggel van jelen az autista életében, mint egy normál fejlődésű fiatalnál. Látom azoknál a fiatal felnőtt autistáknál a visszaesést, akik már nem járnak  közösségbe (Nem járhatnak – Hogy miért? No, az, egy másik történet).

Szorongok, mert ezzel véget ért a heti 30 óra iskolai tanítás, és helyébe lépett a heti 10 óra, ami azt jelenti, hogy német nyelvből és a szakmai gyakorlatból is 1-1 órára csökkent Csaba oktatása. Nyelvet és szakmát viszont nem lehet jól megtanulni heti 3 illetve 6 óra helyett 1-1 órában. (Mondjuk a többi tantárgyból is szükséges a tanulás itthon, vagyis hetente több órára át kell vedlenem anyából „tanárrá”. Ismerem már jól a helyzetet, hiszen 8 évig ezt csináltam, meg is untam az utolsó évben. Szörnyűséges!)

Keresnem kell egy olyan tanárt, aki számítástechnikát tanít Csabának majd legalább heti 2 órában, mert ennek oktatását és a nyelvet sem tudom magam pótolni.
Szerencsére már találtunk egy segítőt (Viktóriát – Köszönjük Viki!), aki hetente 2 órában németül beszél Csabával.

A magántanítás fedezetére segítség érkezett a Nógrádi Autista Alapítványtól. Csaba kapott tőlük 20e Ft támogatást most januárban.
Köszönjük!

Mindezek a nemes cselekedetek jóérzéssel töltik el az embert, mégis tartanom kell azt, amit előző bejegyzésemben leírtam: az autisták oktatását, terápiás fejlesztését, nappali foglalkoztatását, lakóotthoni ellátását mindenképp át kell emelni állami feladattá!

Mi szülők valóban képesek vagyunk arra, hogy saját gyermekeinkért alapítsunk egy egyesületet, kialakítsunk egy intézményt, amelyik foglalkoztatja a gyerekeinket, de az ügy annyira labilis, mint egy mamut fenyő tetejére helyezett zsebkendő. Minden nagyobb város környékén alakítani kell egy ilyet, mert… mivel sokkal keményebb az életünk, mint másoknak nem vagyunk képesek az autisták nagyobb létszámáért küzdeni. A szétforgácsolt erők pedig nem érnek semmit.


Függünk a pályázatírótól, az elbírálóktól, a megvalósító szakemberek életének változásaitól. A környezettől, amelyik vagy elfogadó, vagy ellenséges. Jószerivel a legapróbb „fuvallat” romba döntheti a fennmaradásért való harcot, mint a kártyavárat, és bekövetkezik a zuhanás, ami fájdalmasabb, mintha semmit nem tettünk volna.

Bízom Istenpárosunkban, a Törvényalkotókban és a jó szándékú Emberekben!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Meseország

(Fortuna79, 2012.06.28 17:56)

Gratulálok Csabának a bizijéhez!

Adri