Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A KÜLÖNLEGES KÍVÁNSÁG

2012.10.06

Október 6.

 

Ebbe a naplóba nagyon rég írtam és megvallom most is sokat töprengtem megtegyem, vagy sem. Nem azért, mert nem érdekel a téma, vagy, mert semmi nem történik egy autistával. Éppen ellenkezőleg!

A gyászom, a szívfájdalmam mellett napjában több tízszer is meg kell küzdenem az autizmus ilyen-olyan megnyilvánulásaival, miközben senki nincs, aki tanácsot tudna adni. A temérdek írás, jó tanács, ami megjelenek a neten is az autistákról éppen Csabára nem alkalmazható, de nincs is időm mindet felderíteni.

Október elsején volt Csaba 17. születésnapja. Előtte már bejártam az összes fellelhető játékboltot Salgótarjánban és Balassagyarmaton, utaztunk Paksra is, útközben a játéknagykerben is szétnéztünk, de se ott, se Pakson dodekaédert nem találtunk.

Csabától tudtam meg, hogy létezik olyan 12 oldalú Rubik kocka, aminek a neve: dodekaéder.

dodekaeder.jpg

Eleinte „dedokáztam”, aztán miután vagy tízszer már meg lettem szólítva, hogy az nem dedó, hanem „dode”, hát megtanultam. Hónapok óta vágyik rá, mondtuk neki, hogy majd a születésnapjára megkapja. Hát nem kapta, mert, hogy ugyebár csak neten lehetett megrendelni, amit kerülni szerettem volna a plusz 1200 Ft-os szállítási ár miatt.

Kapott fából készült „csillagot” (szétszedte, összerakták az apjával), kapott „számgömböt”, amiből érdekes variációkat lehet kirakni tetszése, elképzelése szerint, de ezek mind együtt sem pótolták a vágyát: a dodekaédert.

Szombaton aztán a játék nagykereskedések kudarca után feladtam neten a rendelést és figyelmeztettem Csabát az 5 munkanapra, amit írtak szállítási határidőt. Előtte még el kellett magyarázni, hogy a munkanapok hátfőtől péntekig számolandók. Bele is nyugodott és nagyon várta a pénteket. Nagy volt aztán a meglepetés, amikor már szerdán érkezett egy nagydoboz. A nagy dobozba sok-sok papír, közte egy kicsi doboz: benne a dodekaéder.

Csaba szája fülig ért.

Volt még vagy félórás huza-vona, ami valahogy így képzelhető el:

„A péntek kitörlődött.”

„Megváltozott a dodekaéder napja.”

„Szerdára került a dodekaéder.” Stb. különféle változatokban, és nekem mindet visszhangozni kellett.

Próbálom leszoktatni erről, mármint, hogy ismételgetni kell a mondatait, mert – ahogy Ő fogalmaz – „addig nem nyugszom meg”.

Az egészben az volt az elviselhető, kivételesen, hogy mosolyogva, és nem hót idegesen beszélt, ahogy egyébként szokott, ha valami zavarja.

Azért elgondolkodtató, és büszkeséggel tölt el, hogy az én gyönyörű 17 éves fiam, nem drága telefonra, nem számítógépes játékra, meg hasonló kütyükre, vagy szülinapi extra házibulira, esetleg discóra vágyik ajándékként születésnapjára, hanem egy igen hasznos logikai játékra, amely a térlátást és a kézügyességet is fejleszti.

Minden nehézség ellenére büszke vagyok, hogy egy csodálatos, különleges kis emberkének éppen én lehetek az anyukája!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.