Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


El ne hidd, hogy ... 2.

2010.02.19

„Autisták speciális szükségletei” címmel jelent meg a cikk a Szuperinfó 02.11.-i számában, majd ez az írás 17.-én egy országos napilapban is vakító fényesre csiszolta Salgótarján szürke képét.

Azonnal eszembe is jutott a régi dal még az Illés zenekar előadásában:

„El ne hidd, azt bárki mondja, hogy ez jó így,

El ne hidd, hogy minden rendben bárki szédít…”

http://www.youtube.com/watch?v=WVFOFU9IrMM&feature=related

 

Az olvasócsalogató cím után, a cikk, csalódást okoz, mert nem arról szól, hogy milyen speciális szükségletei vannak az autistáknak, hanem arról, hogy milyen csodás az élete Salgótarjánban az autistáknak és persze családjaiknak. Míg az ország más (gazdagabb) vidékein az Ombudsman megállapította: „…az autisták az oktatási rendszer mostohagyermekei…”, addig nálunk  a szegregált oktatás nyertesei  nagy boldogságban és elégedettségben élik mindennapjaikat, csodára (egyébként csodák márpedig vannak) és változásra várva, nem törődve a jövővel csak a jelennel.

Mivel itt mindenki elégedett, vagy csak hallgat (mert szólni nem mer)…állítólag én voltam az  egyetlen  fecske, aki a megyéből megírta a hiányosságokat az ombudsman-nak. De ennek most lőttek, mert valószínűleg egy szavam se hiszi senki.

Pedig az autista csoport nem tíz éve működik, hanem jóval régebbtől. A Kemerovó körúti (ma Fáy A. krt.) Piros Iskolában (ma egy csokoládégyár működik az épületben) volt az első autista osztály példának okáért.

Az autista iskola fenntartása egyébként nem kötelező önkormányzati feladat. Ha ebből a szempontból közelítjük meg a dolgot, akkor valóban figyelemre méltó a régi és most az új csoport létrehívása, és fenntartása.

No de kérem, Murányi igazgató úr nem azt mondta, amit a cikk a bevezetőjében állít, hogy itt minden jó 10 éve! Azt mondta, hogy 2009-ben a beszélő, jobb képességű autistáknak létrehoztak egy osztályt, amelyben a gyerekek egytől-egyik elsősök. Mindezek előtt pedig csak a súlyosabb autistáknak működött egy csoport.

Nem kevesebbet állítani, mint, hogy itt aztán minden rendben …  És itt megoldották azt a problémát, amit az országban szinte sehol ( a kevés kivételek egyike) enyhén szólva is túlzás. Összekeverni a tényt, hogy a most iskolakötelesek szegregált oktatását megoldották, azzal, hogy itt most aztán megoldódtak a gondok … ezt meg se próbálom minősíteni.

Mert ha így van, akkor tessék nekem megválaszolni, hogy a most 14 éves gyermekem, aki koraszülött volt, miért nem kapott korai fejlesztést, ami 6 hónapos kortól 3 éves korig járna minden koraszülött gyermeknek? Arra is keresem a választ, hogy a fiam, amikor 3 éves korában kiderült, hogy autista, miért nem kapta meg a neki kijáró speciális terápiákat, fejlesztéseket, foglalkozásokat? És ha már a tréningeknél tartunk és a tökéletesség közelében, akkor azt is megválaszolhatná valaki, hogy miért nem kaptunk mi senkitől semmiféle felkészítő tréninget, képzést?

Miért nem járhatott az én kisfiam óvodába? Miért kellett többségi iskola után futkosnom és miért nem kapott az iskola lehetőséget az autista gyermeket tanítók továbbképzésére? Miért nem lett az iskola megfelelően tájékoztatva az autisták oktatási törvényeiről, a jogokról és a lehetőségekről? Miért nem kapott az iskola többletforrást a speciális terem kialakításához, és miért nem kaptak szemléltető eszközökre pénzt hat éven keresztül?

Lehet szidalmazni az integrált-, vagy a szegregált oktatást, attól a helyzet még nem változik.

A megoldást valahol a kettő között kellene keresgélni. Megtalálva a harmóniát, az egyensúlyt.

(folyt. köv.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.