Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tehetnénk a kirekesztés ellen

2011.10.15

Október 11.


Kedd hajnalban indultunk vissza Csabával Balassagyarmatra. A hétfő „keserve” elkísért.

A szívfájdalmat némileg tompította, hogy hétfő délután, amikor a Madáchból kijöttem és mentem Csaba és Tamás elé, találkoztam G. Ildikóval. Látta, hogy a „harcos erősen sérült” és meghívott minket egy sütire, hogy beszélgessünk. Azt ígérte tovább kutat a környéken, és hátha Mihálygerge fogadná Csabát. Igaz, az ellen, a lelkem valamiért kissé tiltakozik. Megmagyarázni persze nem tudom, hiszen még soha nem jártam abba az iskolába.

Hogy mi minden történt a harmadik gyermekemmel, ami eddig, az áldatlan helyzetig vezetett - hogy ti. nincs iskola a számára, mert egy sor dolgot, amit a mindenkori kormányok törvénybe iktattak (fogyatékossági törvény, gyermeki-emberi jogok stb.), nem adtak meg, illetve a családoknak sem adnak annyi pénzt, hogy gondok nélkül taníttassák gyermekeiket -, azt most nem írom le. (Az ombudsmannak írt levelemben olvasható a felsorolás, ha érdekel valakit.

https://gyermekeinkjovoje.eoldal.hu/cikkek/szocialis-oktatasi-hianyok/level-az-ombudsmannak_.html )

 

 

Az biztos, hogy az olyan „jobb képességű” autisták, mint Csaba, kevesen vannak. Sajnos. Azért sajnos, mert ha már autistának születik valaki – biztos célja van ezzel Istennek, mert semmi a természetben nem létezik cél és ok nélkül -, akkor fel kell figyelni és tenni is szükséges lenne.

Mit is?

Személyre szabottan: Korai fejlesztés, kommunikációs- és viselkedés terápia.

Nyilván minden városban nem létesülhet számukra középiskola, éppen amiatt, hogy szétszórva élnek, e kevesek az országban.

 

Az se elérhetetlen, hogy 1-1 középiskolát, az adott város „kistafírungozza”, vagyis alkalmassá tegye az autisták fogadására. (Máskülönben meg nem csak az autistáknak lenne jó, ha másként fognánk a gyermekek oktatásához.)

A „versenyistálló” szelleme felettünk lebegett a Madáchban, mert az egyik vezető azt ecsetelte, hogy amikor autisztikus gyermekük volt, mindvégig attól félt, hogy majd a szülők reklamálnak, hogy az ő jobb képességű gyermeke nem halad elég gyorsan, mert a problémás miatt lassult az előrehaladás üteme.

 

Nem tudom, hogy azok a szülők, akiknek esetleg felmerül ilyesmi, gondoltak-e már arra, hogy mit tennének, ha az ő gyermekükkel ugyanaz megesne, mint velünk, és ugyanazt kellene átélnie, amit nekünk?

Sajnos rossz hírem van a szülők számára. Muszáj elgondolkodniuk, és megköszönni a sorsnak, Istennek, vagy amiben hisznek, hogy az épnek született emberekkel is megeshetnek tragédiák – pl. egy vírusfertőzés, kullancscsípés, baleset -, és máris kemény gondot okozhat egy szimpla továbbtanulás, amikor is az egyébként is terhelt családnak még nagyobb problémával kell szembenéznie: ki kell fordítania sarkaiból a családi életét.

No, mindegy!

 

Visszatérve az iskolákhoz, azon rágódtam (persze elég mérgesen), hogy már megint az orrom elé került egy „kirakatpolitikai” elem, vagy úgy is mondhatnám, ahogyazt tettem a bankrendszernél: a „király itt is meztelen”.

 

Az Alapító Okiratban ott van ugyanis a tény, hogy fogadnak ezen iskolák autistákat. Tán a törvény rendelte, hogy minden városban kell lennie ilyen iskolának?

Mindegy ez is, mert a lényeg, hogy nincs.

Ha ez az elem nem állja meg a helyét – ha mondjuk, reklamálnék egy kicsit erősebben -, akkor azzal érvelnének, hogy betelt a létszám. Meg van ez alkotva!

Ha azonban úgy szólna a törvény, hogy „az autistákat fogadni kell” akkor persze ezzel már nem érvelhetnének.

De…

 

Az a bizonyos stafírung az iskoláknak nem egy eget rengető:

1.       Szakember kell, aki tanácsot ad a szaktanároknak az autizmusról (nem kell, hogy az iskola alkalmazottja legyen)

2.      Tanársegéd kell, aki a tanítási órán ott ül a problémás gyermek mellett

3.      Szociálpedagógus kell, aki segít a helyzetet feldolgozni, megérteni a gyerekeknek és a tanároknak

4.      Gyógypedagógus kell, aki képes a tananyagot leegyszerűsíteni (nem kell, hogy az adott iskola alkalmazottja legyen)

5.      Szemléltető eszközök kellenek, amelyek lehetővé teszik az autista számára a tananyag könnyebb elsajátítását, ami mellesleg biztosan jó a többi tanulónak is.

 

… ha már annyira hangzatosan hirdetitek az integrálást, akkor tessék szépen felkészíteni rá a „rendszert”!

(Vagy adják a pénzt a szülőknek, hogy azok élni, megélni tudjanak és megvásárolhassák a gyerekük számára a megfelelő oktatást.)

 

Nem elég, ha vizsgálódáskor előbányásszák az Alapító Okiratot az iskolák. Mindezt cafatokra tépi a gyakorlat.

Gyakorlati átalakítás nélkül semmit nem ér a szépen megfogalmazott Okirat.

Vagyis hát ér az valamit, csak éppen negatív értelemben.

Felkészítés, átalakítás nélkül terheli a tanárokat, a szülők szívét szaggatja szét és a tanár-szülő kapcsolatokat rombolja. De… pokollá teheti – és teszi is – minden gyermek életét legyen az átlagos, a feletti vagy alatti.

 

Ki mondja már végre valaki, hogy ezzel mindnyájunk jövője válik élhetetlenné?  

 Az előzmények:

https://gyermekeinkjovoje.eoldal.hu/cikkek/naplo/itt-halnod-kell....html

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.