Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"BETEGSÉGÜGYÜNK"

2011.12.04

DECEMBER 1.

 

 

No! Voltam hétfőn orvosnál (11. 28.), ezért persze Csaba ismét lemaradt egy napról a suliban, mert pénteken még tudott Tamás szabit kivenni (akkor meg a házi orvosnál voltam), de hétfőre már nem.

A hétfő viszont olyannyira sűrű volt, hogy képtelenség lett volna mindent elintézni. Labor, nyaki röntgen, reumatológia. Kellett volna még nő- és bőrgyógyászat is. Az előbbi azért, mert meg kell tudni, nincs e valami daganat, ciszta, mióma a méhben, ami nyomhat valami ideget, és esetleg attól fáj a derekam, és sugárzik ki a fájdalom a lábamba. Az utóbbi azért, mert végre szeretném megtudni, miért hajlik rá a körmöm már kétmilliméteres korában az ujjaimra.

Ez utóbbi kettő vizsgálat halasztva.

 

A reumatológus orvos szerint simán megoldható akár még B.gyarmaton is egy magánrendelőben elvégeztetni a nőgyógyászati vizsgálatot, ha már a szakrendelőben nem fogadnak, mert nem vagyok bejelentve tartózkodási helyre se. Ott is vannak orvosok – mondta Ő.

 

Hát igen! Ha nem lennének a drága doktorok olyan drágák, akkor az akció végre is hajtható lenne. Csak hát, ha az ember gyermeke 6000,- forintból él hetente, akkor kicsit soknak tűnik a magánrendelőbe végzett kb. 15 perces vizsgálatért ugyanennyit kifizetni.

Jó. Nem csak így tűnik, hanem sok is.

 

Ha az ápolási díj 26 ezréből (A minimálbér összegéből is sok, főleg manapság, amikor még ez az összeg csak a fűtés, világítás és vízdíj kifizetésére elegendő, de ezt nem kell megtudniuk az Országgyűlési Képviselőknek!) a doktornak ennyit kifizetek, és ne tán még a bőrgyógyásznak is, amire még jönnek a felírt gyógy bogyók, akkor egész hónapban nem eszünk?

Marad tehát a szakrendelő, ami jelen pillanatban segítség hiányában, szintén elérhetetlen.

 

Én már a Szakdolgozatomban javasoltam (öt éve), hogy az egészségügy (ma még betegségügynek nevezném továbbra is) legalább évente kétszer szervezzen egy-egy olyan napot, amikor csak a fogyatékkal élő gyerekeket nevelő szülők szűrővizsgálatát végzik, mert nekik sokkal nehezebb orvoshoz eljutni, éppen a hosszú várakozási idők miatt.

Álom, álom, álom!

 

Szóval, ami tellett azt megtettem magamért. Sajnos, hogy ma már nincsenek sámánjaink és táltosaink (eleink tán mindet kiirtották), akik képesek lennének a Felső-világgal kapcsolatba kerülni, és persze gyógyítani a szerencsétlen elnyomottakat. Mivel nincsenek (vagy rejtőzködniük kell), így maradt minden a régiben.

 

Az idegrendszerben az ingerület átvitelt gátló izomlazítót nem szedem rendszeresen, mert két nap után olyanná válik a vizelet, mintha sör lenne, ami arra utal, hogy a májam tiltakozik, de teljes erőbedobással, ellene.

Kaptam egy másik gyógy bogyónak nevezett szert is, amit szintén csak akkor vagyok hajlandó beszedni, ha már közel a „megbolondulok” állapot, mert az is a központi idegrendszeren keresztül – ugyan mi máson keresztül tudna hatni egy fájdalomcsillapító? – az agyműködés lebutításával fejti ki hatását. A fájdalomcsillapító nem gyógyszer, hanem butító anyag, ami elrontja a szervezet „vészcsengőjét”.

 

Maradt hát a csípő, a has, és a lábfájdalom, a kézzsibbadással terhelten, mint régi kedves ismerősök, akik már nem csak az éjszaka kellős közepén kergetnek ki az ágyból, hanem nappal is zaklatnak. (Pl. akkor is, amikor e sorokat tollal a füzetembe róttam)

 

A reumatológus doktorral – akit egyébként nagyra becsülök – semmi bajom, mert igazán jó ember és a humora is kiváló. Szeretnék segíteni neki, és kívánom, hogy kapjon, hogy adjanak mellé egy másik szakorvost is, mert ő egyedül, komolyan leterhelt. Két asszisztense van, két vizsgálóval, és minden adminisztrációs időt kihasználva, amíg az egyik jajongó vizsgálati eredményeit gépeli a nővérke, addig a doktor átmegy a másik vizsgálóba, egy másik beteghez. Az én vizsgálómból háromszor is átment a másikba, mert a nővér Egerbe telefonált (valamiért ott az istennek se vették fel a telefont), hogy MR vizsgálatra időpontot kérjen a számomra.

Február 7.-én (13 óra) ismét láthatom szeretett Főiskolám városát!!!

 

Tehát több mint két hónap a várakozási idő. Na, szép! És állítólag még örülhetek is, mert ez egy barátságos időpont. Kistarcsára jóval később kaptam volna vizsgálati időt.


 

Most már csak Istenpárosunk és titkosan működő táltosaink segítségében bízhatok (de becsületszavamra nagyon sokat meditálok is és kérem a világegyetem gyógyító erejét), hogy ne legyen se csigolya, se, medencecsont daganatom, mert ha mégis, és kellően agresszív, akkor még az is megeshet, hogy az a szép februári vizsgálati időpont felszabadul valamelyik másik szenvedő számára.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ildikob@freemail.hu

(Ildikó, 2011.12.18 04:12)

Sajnos a munka nem jött össze. Hiába a közel 200 helykeresés, a szórólapok, a telefonok, meg a gyöngyhímzés. Úgy tűnik ez is egy olyan élethelyzet, amikor fel kell oldani a görcsöket, el kell engedni az álmokat, mert a világnak valami más célja van velem. Meg kellett tanulnom kilépnem "munkapiacra" (Jaj! Ki nem állhatom ezt a kifejezést!) és meglátnom élesben azt, amit százezrek éreznek. Ha nem élem át, nem tudom elmondani másoknak. Most már én is sejtem, hogy miért van országunkban olyan nagyon sok beteg ember. :-(
Most még jobban hiszem, hogy nincsenek véletlenek, és mindennek oka van.
Láttam sok közönyöst, találkoztam sok elvetemülttel, rosszindulatúval, de ami a legfontosabb, hogy nagyon sok segíteni akaró, lelkiismeretes jóemberrel is. És ezek az utóbbiak adnak erőt és reményt.

julianna@frontstudio.info

(jutka, 2011.12.05 19:05)

Ma eszembe jutott a kérdés, hogy vajon találtál-e már munkát? Gondoltam, benézek ide. Talán rövid úton kiderül. Kezdtem a szeptemberrel, majd jött az október...novembernél már új kérdést fogalmaztam; vajon mikor betegít ez meg téged fizikálisan is? Decemberben jött a válasz. Nem is tudom mit mondjak. De jó lenne, ha tudnék segíteni! :(