Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"SEMMITTEVŐK"

2012.09.05

 

Szeptember 6.

 

„Semmittevők”

 

Egyik barátom feltételezte, hogy „alszom”. Folyamatosan… amikor pedig éjszakáról-éjszakára álmatlanul forgolódom, és nappal meg a fejem szeretném a falba verdesni, de úgy, hogy szétloccsanjon… vagy hajszál híja, hogy nem verem forgáccsá a lakás berendezését.

 

Számomra lassan már ÖT hónapja, hogy „minden hajnalon ég a ház”.

Sejtem, hogy eléggé unalmas lehetek mindazok számára, akik valami mást várnak tőlem, olyasmit, amit régen, előző életemben (április 8 előtt) tettem.

 

Április 8.-án hajnalban kivonultak a tűzoltók a lángoló víkendházhoz… arról nincs vita bennem, és közöttünk, hogy ők megmenthették volna szerelmetes gyermekem… az egyetlen lányom, életem egyharmadát… azt a jóságos Tündért, aki életében mindenkin segíteni próbált.

Arról azonban, ami utána következett, illetve nem tettek meg a hatóságok, arról már nagyon is tehetnek!

 

Panaszt is emeltem… de minden csak falra hányt borsó…

Nem zárták körbe a helyszínt, azt nem őrizték.

A holtesteket nem kerítették el, nem vizsgálták meg közvetlen környezetüket. (Ha megtették volna, megtalálják összeégett tárgyaikat, de azokat hetekkel később a takarítók találták meg)

A kulcs nem volt a zárban. Sőt, a túlélő nem is belülről, hanem kívülről törte a zárba, holott azzal indokolták a szándékosság kizárását, hogy a kulcs belülről volt a zárban.

 

„Piszkálódok” a rendőrségnél is, mert a nyomozás négy alapverziójából hármat azonnal – vizsgálat nélkül - kizártak.  (emberölés, öngyilkosság, véletlen haláleset, természetes halál)

 

És azóta sincs semmi!

De semmi!!! A nyomozás felfüggesztve.

Van helyette: Bizonytalanság, várakozás, kétségbeesés, pánikrohamok, érthetetlen félelem bizonyos öltözetű és kinézetű emberektől, találgatás, rémképek és –álmok, önpusztításra való késztetések, bizalom- és hitevesztettség…

 

Forrónyom-követés? Azonnal el lett vetve, hiszen a nyomok mind elégtek. Ha elégtek, akkor…?

 

No, ez is az a nemtörődömség, és – bocsánat, de! - a hozzánemértés, amiről előző naplóbejegyzésemben írtam.

 

Ez az, ami az erkölcstelenség, az embertelenség savas katlanává teszi civilizációinkat!

 

 (Tisztelet a kivételeknek! Szerencsére, ha kevés is, de nyomokban még fellelhető. Hogy meddig? Csak idő kérdése, hogy a „sötétség” mindent elborítson.)

 

 

 

 

boldogs-c3-81gk-c3-a9kmadara1.jpg

 

Szeptember 5.

 

"Jean, lőjön lábujjhegyen!"


 

A világ olyanná vált… a nemtörődömség, a hozzánemértés, a sógor-komaság, a hatalommánia, a pénzsóvárgás, a kéjvágy elburjánzásával, mintha csak az erkölcstelent, az embertelent, a léleknélkülit bemutatni kívánó, Föld méretű múzeum lenne, melyet idegen lények csemetéiknek mutogatnak… elrettentésül. És akkor még a bürokráciáról – amely már-már a rendszert akadályozó túlszabályozás eredménye -, még nem is beszéltünk, és a benne, általa virágzó korrupcióról, amely úgy összefonódott a különféle „felépítményekkel”, hogy ember legyen a talpán, aki kibogozza.


A mindent – benne gyermekeink (vagyis a jövőnk) nevelését is – a pénzisten határoz meg, és nem a józan, megfontolt ész és a szerető szív. A fölülről lecsüngő pénzemlő (pályáztatási rendszert értem alatta) elvárja a pályázótól, hogy az általa kiagyalt, sokszor eszement programot valósítsa meg, máskülönben nincs támogatás. Nem támogatja a rugalmas, a gyerekek, a családok érdekit, fejlődését, nyugalmát szolgáló, megőrző, életet megkönnyítőt.


Mindeközben úgy tűnik, a törvényhozás, a bíróságokkal együtt valahová a Déli-sarkkörön túlra költöztek, mert oly megalázó, és életidegen rendeleteket, meg ítéleteket hoznak, és nem derítik fel a bűncselekményeket…  lehetne még sorolni.

A sok esetben a szakmaiságot is nélkülöző cselekedetek az alkotó, értéket előállító, egyébként érdekeiket megvédeni képtelen szegényebb réteget sújtják, és keseríti meg az életüket.

 

Nem csak arról van most szó, hogy pl. a tankötelezettség korhatárának leszállításával éppen az értelmileg sérülteket taszítják ki az oktatásból (mert nincs kiépített középfokú oktatás a számukra = modern Taigetosz), hanem arról is, hogy burkoltan  (soha ki nem mondják, hogy ez megszorítás) kiszívják a nép életerejét, csökkentik mozgásterét…  hanem arról, hogy  a megoldást még most sem az önellátó gazdálkodás visszaépítésében keresik, nem a milliárdosok, milliomosok jövedelmének megadóztatásában, hanem a szociális ellátások megkurtításában.

 

Mindezt óvatosan, csöndben, a szerénység álcájával.

Csalódott, és végtelenül elkeseredett vagyok.

 

Eszembe jut a régi Jeanos vicc, de sajnos már nevetni nem tudok rajta, ahogyan régen tettem volna:

- Jean, lője le azt a "huhogó baglyot", még felébreszti a vendégeimet!

-         De uram! A puska dörrenésére is felébrednek!

-         Akkor lőjön lábujjhegyen.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.