Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FOGATLAN OROSZLÁN

2011.07.04


2011. július 4.

 

A hét munkával és reményteljes várakozással telt.

 

Hétfőn még pakoltunk. Legtöbb feladat Tamásra hárult, ő ment a Cafe Freibe. Én csak a kollégiumba fizettem ki azt a két szállást, amivel még tartoztunk a szombaton érkezett két vendégért, és a Civil Ház munkáját köszöntem meg és vetettem át a vásárlási utalványokat azokkal, akik a hétvégét feláldozták rendezvényünkért.

 

Kedden lazítottunk, egész nap ki se dugtam a lakásból az orrom, még gyöngyöt se hímeztem, pedig ez az, ami megnyugtat és tán az új életem egyik megélhetési forrása lesz.

 

Szerdán mindenki hajnalban kelt. Kivéve Enikőt, aki éjszaka dolgozott. A balassagyarmati busz indulása előtt még benéztem hozzá, a műszak befejezése előtt negyedórával. Bóbiskolva, meditálva éltem meg a csaknem másfélórás utat. Reménykedtem, hogy nyolctól már lesz valaki a Nyírjesbe. Fohászom meghallgatásra talált és az előzetesen kiírt 9 órás kezdés előtt sikerült elintéznünk mindent. Csaba végig azon izgult, hogy hogyan és mit fog reggelizni, majd ebédelni és ahogyan változtak a dolgok úgy kellett folyton mondogatnunk, hogy „kitörlődött”, „rosszul mondtam”, „megváltoztattam”, „előbbre került”, „ez most ilyen nap” meg hasonlókat, melyek eszembe se jutnak, mert vannak szavak, amiket ösztönből mondok, hiszen addig, amíg nem mondom ő nyugtalan marad és ha nem is szólal meg szinte robbanásig feszült körülötte a levegő.

A Nyírjesből 9-kor indult vissza egy busz. Ha 9-re megyünk, akkor már csak 14 órakor lett volna vissza buszunk, így nagy mázlistának mondhatom magunkat, hiszen a beiratkozás és a busz indulása között még volt harminc percünk is és Tamás, Csabával balra, én jobbra mentem, hogy a víkendházakat vizslassuk. Beszereztünk pár telefonszámot az eladó házakról. Igaz megvenni egyiket se tudjuk, de majd egy napot rászánok, hogy végigtelefonáljam ezeket, hátha kiadnák a tulajdonosok, ha már nem sikerül eladniuk.

A belvárosban megtaláltuk azt a címet, amit itt, ahol élünk, egy lakótelepi hölgytől kaptunk. A lakástulajdonos elmondta, hogy van neki egy szoba-konyhás garzonja, amit szeretne eladni, de hozzá tette, hogy ha a nyáron nem megy el, akkor szeptembertől kiadja nekünk. Hogy mennyiért, azt még nem tudja. Telefont cseréltünk. Megkértem, hogy ha nincs terhére, akkor érdeklődjön a vendégeinél (fodrász), hátha lesz akkor más, ha ő eladja a bútorozott lakását. Milyen jó is volna, ha lenne 3, 5 millió forintunk, mert akkor megvehetnénk azt a lakást!

 

Isten segíts!

 

Fogalmunk se volt arról, hogy mikor indul vissza Salgótarjánba buszunk. Csak úgy mentünk a pályaudvarra. És ahogy reggeltől, úgy most is velünk volt a Teremtő, éppen 10 perc volt még a 10 órás indulásig.

Ebédre itthon voltunk. Csaba persze elmondatta egy párszor még, hogy „tévedtem” és itthon ebédelünk.

Az utazás, és Csaba folyamatos szenvedése úgy kiszívott, hogy a hazafelé úton meditálni már nem volt erőm, csak egyszerű bóbiskolással töltöttem az időt, és ebéd után úgy dőltem le sziesztánkhoz, mint aki egész álló nap szántott.

A korai fekvéstől se tartott vissza ez a szieszta, ami viszont azt eredményezte, hogy másnap hajnalban kelni tudtam és így beírtam Avana számláit, kiadási bizonylatait a magam vezette könyvbe és csütörtök délre már ki is derült, hogy a 640e Ft-os induláshoz képest 154e Ft maradt a kasszában. Igaz előkerült még egy számla, amit elfelejtettem beírni, de majd idővel beírom, mert meg kell valljam: egy időre nagy utálat fogott el mindenféle bizonylattal szemben.

 

Csütörtökön még felhívtam Zsámbék polgármesterét, mert ki kellett derítenem Lovas Lajos elérhetőségét, aki ugye Zsoldos-díjat kapott, és nem volt jelen a díjkiosztón. Zsámbék honlapján egyetlen vonalas számot se találtam, így hát mobilt kellett hívnom. A polgármester, aki már nem Lajos, csak néhány mondat után közölte, hogy ő nem tudja most megmondani Lajos számát, mert, hogy az Adrián nyaral.

Fejvesztve köszöntem el tőle.

Te jó szagú! Mennyi lesz az én telefonszámlám?

 

Délután azután bevillant, hogy tán a Galaktikások segíthetnek. El is értem Németh Attilát, majd a tőle kapott számon Lovas Lajost is.

 

Pénteken bevonultam a Sajóvölgye Takarékszövetkezetbe befizettem a 150e forintot lekötöttem százat, és a Lajosunktól kapott számlaszámra átutaltam a nyereményét. Az ajándékot azonban nem sikerült feladnom, mert a papírboltban éppen a megfelelő méretű bélelt borítékot nem lehetett kapni.

 

Közben megérkezett az NCA pályázati szerződés is, ami mellé az Alapkezelő elfelejtett mellékelni pár dolgot. Letölthető állítólag a honlapjukról. Igen ám, de aznap elérhetetlen volt a Wekerle honlapja, így a bankba még a héten be kell mennem. A bíróságra azonban elküldtem a levelet, mert kell ám a szerződés mellé egy igazolás is tőlük.

Az új, a nyeremény összegéhez igazított költségvetést is elkészítettem és írtam az új vezetésnek, hogy döntsék el, mely tételekre kérjem a 100e forintot. Nem nagyon akaródzott válaszolniuk. Megértem őket. Elég macerás ez a rendszer és nem is ők írták a pályázatot, ezért tán nem látják úgy át, mint én, aki már évek óta ezt csinálom.

Végül az újabb levelemre azt írták: elfogadják a javaslatomat.

Szeretném letudni ezt a pályázati szerződést még a héten, hogy minél hamarabb megkapja Avana a nyert összeget, és én is letudjam ezt a nem kis terhet.

 

Pénteken a bank után, Csabával egyetemben, még lementem apához is az Otthonba, ami nem igazán dobta fel megfáradt lelkem. Irtózatos, hogy mi folyik az idősgondozásban! Gondozás? Ápolás? Jaj Istenem! Olyan távol van mindkettőtől a valóság, mint Makó Jeruzsálemtől!

Szégyen!

 

Miért is nincs nekem pénzem?

Miért élünk mi 50 négyzetméteren öten?

Miért nincs nekünk egy nagy családi házunk, ahol el tudnám szegény apámat helyezni?

 

Közben olvasgattam azért a H. Con-os bejegyzéseket. Benkő Mariann hosszasan ecsetelte a rendezvény jó és hibás oldalait. Megjegyezte, hogy azért illett volna meghívnom a kiadókat is, mert hát a most megszületett együttműködésekhez ők is kellettek volna. Nem volt kedvem az IG-hez belépni, mert csak tagok reagálhatnak a bejegyzésekre. Ezért meg se tudtam neki írni, hogy mely kiadóknak írtam meghívó levelet, felhívta a figyelmüket, hogy fontos eszmecsere zajlik majd a H.Con vasárnapi napján, ahová nekik föltétlenül el kellene jönniük:

Galaktika, Brooks, Delta Vision, Scolar, Kornétás, Kódex, Alexandra, Agave, Cherubion.

 

Egyik, a Kornétás eljött, de szombaton délelőtt. Hárman válaszoltak levelemre összesen, hogy majd meglátják. A Brooks azt írta, hogy jönnek, de mégse voltak itt.

 

A média is kapott leveleket: mint pl. az MTI, a Magyar Nemzet- és Hírlap, a mitörtént magazin, de hát úgy tűnik csak azok rúghatnak labdába, akik azt megfizetik.  Kit érdekel manapság a non-profit jelleg, vagy a kultúra, mert hogy az ne legyen már árucikk, ahogyan nem lehet árú az oktatás és az egészségügy sem. Nem szabadna azzá válnia. De ki vagyok én, hogy megmondhatnám mi a helyes állami viselkedés?

 

Szombaton anyukámnál voltam Csabával. Anya ismét elfelejtette bevenni a reggeli gyógyszerét és csak késő délután, amikor már eljöttünk tőle, akkor jutott az eszébe. Akkor érezte úgy, hogy szüksége lenne valami gyógyszeres segítségre. Mondtam is neki tegnap, amikor meg együtt mentünk apához, hogy ez mutatja mennyire nincs is szüksége a sok vegyszerre.

 

Vasárnap azután szétnéztem ismét Avana honlapján, mert Misi küldte a Bloghíradó-t, és azt ki kellett raknom. Láttam ám, hogy az új helyettes elnök kirakott valami blogbejegyzési listát – nem számít, hogy hónapok óta van nekünk e Bloghíradónk, kit érdekel! Csapjunk a lovak közé, és adjunk hírt hamarabb, tegyük ki azt, ami egyébként már egy másik honlapon hamarabb olvasható volt, mert még a helyettesnek is fontosabb egy másik honlap, mint a saját egyesülete.

 

És …láttam azt is, hogy beírt Bajzafi Feri a fórumba egy hozzászólást, akit ugyan csak hárman néztek meg egész héten, pedig hát Avana mégiscsak 44 fővel büszkélkedhet. Azt írta többek között: „mintha mi magunk vesznénk el a Díj árnyékában, ami pedig egészen másra hivatott. A magam egyszerűségében ismerem a "céllá válik az eszköz"-t, de az "eszközzé válik a cél"-t nem. Valaki?”

 

Senki.

 

Csak Pocsai Laci válaszolt, hogy hát arról ismerszünk meg, hogy az, az a csapat, akik kiadják a Zsoldos-díjat.

No igen. Meg a Preyer-t, meg az ÚG-t, AACS-ot meg egy sor egyéb lehetőséget az amatőr és már profi alkotóknak, és mindezt megfejelik egy 3 napos rendezvénnyel.

 

Pontozási tábla nem nálunk van kirakva. Pedig a díjat mi adtuk ki a kezdetektől. Hiába is írtam még a H.Con előtt a zsűri elnökének, hogy mivel Avana adja ki ezt a díjat, hagy legyen már a miénk az első közlése a kritikáiknak és a pontoknak.

Nem, és nem!

Mit is várhatnánk másoktól, ha maga a zsűri elnöke fittyet hány a kérésemre, akkor, amikor még elnök voltam.

Most persze már csak, mint mezei tag szólhatok, és mondhatom el, hogy mennyire visszatetszőnek tartom ezt a fajta szabadságot, mert hát a „szabadsággal” érvelt a tanárnő, amikor válaszolt kérő levelemre.

 

A hét  eltelt munkával és reményteljes várakozásaim nem teljesültek.

 

Egy Avana tag se írta meg ő miként élte meg a rendezvényt, pedig hát jó lett volna látni, hogy a kulisszák előtt mi is zajlott, mit éltek át azok, akiknek nem a szervezéssel, lebonyolítással telt el a három napjuk.

Tavaly voltak élménybeszámolók, lelkes levelek.

Levontam a következtetést: olyan ócska volt a H.Con, hogy éppen ideje, hogy leléptem és másra testáltam Avana vezetését és a H.Con megrendezését.

És beírtam a fórumunkra:

„Kedves Feri!

Értem, amit írsz.
Értem Lacit is.

Egyet viszont nem értek...
Vártam... és vártam... és eltelt egy hét...
... úgy tűnik - most egy hét után -, hogy egyetlen Avana tagnak se jelentett élményt, legalább is olyat nem, amit érdemesnek tartott volna másokkal megosztania. Ellentétben a tavalyi H.Connal, amikor is csak úgy dőltek be a jobbnál jobb élménybeszámolók.
Most már csak abban reménykedem, hogy azok az elkövetkező H.Con-ok, melyeket már nem én szervezek majd, sokkal, de sokkal maradandóbb nyomokat hagynak Avana Polgárai lelkében, mint ez a "jelentéktelen" idei.

Bolond az, aki olyan sokáig kitart, amikor pedig már nyilvánvaló, hogy nem becsülik.
Sokáig bolond voltam. Udvari.
Ideje volt már...
És így ... tán még ezt a nagy, és tüntető hallgatást is értem.”

 

A virág, amit kaptam a munkával töltött 14 évért, és a 19 év H.Con szervezését, köszöni jól van.

 

kep-285.jpg

 

Valahányszor rá tekintek, és rátekintek, mert most a szoba asztalán áll, és így a nap minden órájában látom őt, és minden órában eszembe jut miért is kaptam, és emlékeztet arra, amit minden vezetőnek csak javasolni tudok: akkor kell abbahagyni, amikor először érzékelik - már a legapróbb jelnél -, hogy a tagság már nem olyan, mint volt, még azzal együtt is, hogy tudjuk: világunkban egyetlen dolog biztos, és az, a változás.

 

kepkep--5-.jpg

 Tizenkilenc éve még mindhárman másként  mutattunk.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

C

(Csimpolya, 2011.07.26 15:55)

Kedves Ildikó!
Meggondoltam a dolgot, és írtam egy igen szubjektív beszámolót a Hungarocon-ról, ha minden jól megy, a jövő hónapban, a Hírlevélben kerül közlésre.

rhewa74@hotmail.com

(rhewa, 2011.07.20 21:35)

Kedves Ildikó!

Ha úgy érzed, hogy helytelen a hozzáállásunk, vagy nem jól csináljuk a dolgunkat, megköszönném, ha erre privát levélben is felhívnád a figyelmünket, főként ha szándékodban áll a nyilvánosság elé vinni a témát. Annak pedig kifejezetten örülnék, ha a nyilvánossá tétel előtt tennéd ezt meg.
A mai napig nem kaptam olyan levelet tőled, amiben felhívnád a figyelmemet arra, hogy helytelenül jártam el. Olyat sem, amiben tanácsot adtál volna, mint tapasztalt egyesületi vezető, hogyan is kellett volna helyesen cselekednem.
A pár nappal ezelőtt írt levelemre választ nem kaptam, ellenben a blogodon azóta is folyik a nyílt szóváltás.
A Hungaroconon jeleztem neked, hogy számítok a tapasztalatodra és segítségedre, hogy megtanuljam, hogyan is működnek a dolgok.
Ez a poszt lenne a segítség?



Bajzafi@freemail.hu

(Timothy, 2011.07.18 14:37)

Én sajnálom, hogy nem férek bele az 5000-be, bocsássatok meg... A tarjáni Con-on kétszer próbáltam közeledni /amúgy emberileg/ Jun-hoz, aztán valahogy nem sikerült...

Re: Bajzafi@freemail.hu

(Miyazaki Jun, 2011.07.18 17:36)

Pedig nem harapok, becsszó! :)

merras@sfportal.hu

(Miyazaki Jun, 2011.07.17 15:43)

Az a "másik honlap" több, mint 5000 magyar sci-fi rajongót ér el, míg az Avana.hu-t nem nézi napi 10 embernél több.

Nem értem, hogy mint egy egyszerű Avana tag, miért zavar téged, hogy az SFportal foglalkozik az Avana ügyeivel.

Sárdi tanárnőtől évek óta megkapjuk mi is a ZsP-értékeléseket, és évek óta jellemző módon mi voltunk mindig is azok, akik a leggyorsabban kipakolták azokat - holott egy időben megkapta minden komolyabban vehető oldal azokat.

Amíg Te voltál az elnök, addig is felajánlottuk, hogy segítünk a promóban az Avanának, de idén pl. még csak a Hungarocon sajtóanyagát sem küldtétek el nekünk. Nem értem, hogy mi bajod van azzal, ha az új vezetés komolyabban veszi a hírverés kérdéskörét. Nem az a cél szerintem, hogy az Avana.hu kapjon nagyobb látogatottságot, hanem az, hogy az Avana Egyesület dolgairól több rajongó értesüljön.

Re: merras@sfportal.hu

(Ildikó, 2011.07.17 20:09)

merras!
Te is Avana tag vagy. Miért is nem tudtál mindent a H.Con-ról?
Milyen sajtó anyagot akartál még ezen felül?
Egyébként pedig nem hiszem, hogy te és én ugyanannyit tettünk le Avana asztalára az elmúlt 14 évben, így azután kérlek hátrébb az agarakkal!
Ja! Milyen hírverés kérdéskörről beszélsz? Hogy valamely vezetők nem a saját egyesületük honlapjainak népszerűsítésére törekszenek?
Egyébként pedig valóban "elengedtem a gyerek kezét".

Re: Re: merras@sfportal.hu

(Merras, 2011.07.17 20:34)

Kedves Ildikó,

ha valami bajod van az új vezetőséggel, akkor azt hiszem, a legjobb, ha felveszed velük a kapcsolatot, és megírod nekik egyenesen a bajaidat - ahogy bármely más Avana tag is ezt megteheti. Vagy ha valóban elengedted a gyerek kezét... akkor meg ne morogj, hogy nem oda sétál, ahova Te szeretnéd, hanem önálló utakra indul.

És hogy nem ugyanannyit raktunk le az asztalra... nos, ebben egyetértek.

Csimpolya@gmail.com

(Csimpolya, 2011.07.17 16:49)

Kedves Ildikó!
Miután nem írok blogot (csak nektek tudósítást) ezért nem foglalkoztam a Hungaroconnal. Viszont nagyon is jól éreztem magam, tetszettek az előadások, sokat és jókat beszéltettem néhány érdekes témáról. Hálás vagyok, hogy ezt így sikerült megszervezned.
Igaz, blogot nem írtam-írok, viszont szép hosszú levelet, azt írtam a témáról egy barátnőmnek, akinek - bármily hihetetlen - nincs számítógépe.
Üdvözlettel
Ágota

Re: Csimpolya@gmail.com

(Ildikó, 2011.07.17 20:11)

Drága Ágota!
Örülök, ha jól érezted magad! :-)
Számítottam arra, hogy írsz egy élménybeszámolót. Kérlek írd meg az Avana SF Hírlevél számára is a barátnődnek írt levelet!