Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


APA! ÉDESAPA! ÉBREDJ!

2011.07.18


2011. július 18.

 

 

 

Tegnap ismét együtt mentem anyával apához. Még csak nem is sejtettük, hogy mi vár ránk, még akkor sem, amikor az idősek otthona udvarán felsóhajtottam: De nagyon régen voltam itt! Szerdán. De annyira távolinak tűnik.

A nővér szólt, hogy alszik. Megebédelt és lefektették, mert gyenge volt, és mert 38 fok van. Most majdnem mindenki alszik.

Másfél órán át különféle módszerekkel próbáltuk felébreszteni, de ő rendületlenül aludt tovább.

Letörölgettem a szekrényeit, a székeket, az asztalt, kimostam a terítőt és minden darab végeztével, megpuszilgattam sápadt lesoványodott arcát és kérleltem, hogy nézzen rám, ébredjen fel.

Anya végig ott ült mellette, és sírdogált.

A kimosott terítőt levittem a zárt kertbe. Megszáradt 10 perc alatt. Reméltem, hogy mire felérek… de nem. Apa aludt. Anya meg sírt. Próbáltam erősnek látszani.

 

Este nem bírtam elérni az otthont. A telefon üzenetrögzítőre volt kapcsolva. Ettől teljesen kiborultam és végül hagytam is üzenetet, de senki nem hívott vissza.

 

Kétségbeesésemben Attilának telefonáltam, őt kértem meg, hogy nézze meg, mi van a nagyapjával.

Attila hívott, hogy most alszik, de a nővérek váltig állítják, hogy délután megitatták és akkor felnézett. Megígérték, hogy ha reggel se változik a helyzet, akkor hívnak hozzá orvost, illetve bevitetik a kórházba.

Alig bírtam elaludni, szinte semmit nem pihentem. Fáradt vagyok. Egész éjszaka rá gondoltam, vele beszéltem.

Még másfél óra és indulok hozzá.

Vajon mire érkezem?

 

13:20

Sikerült apát felébresztenem. Tegnap 13 órától, ma reggel 8-kor.

Annyira jó volt látni a szemét! Nagyon örült, hosszan mosolygott, még akkor is, amikor visszahúnyta a szemét. Végül csak sikerült felültetnem. A vajaskenyeret a trapista sajttal ugyan nem ette meg, de evett banánt, palacsintát és pudingot.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.