Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AUTISTA ANYA

2010.10.15

2010. október 15.

 

Anya vagy.

Emlékszel, amikor még szíved alatt vigyáztad vágyott gyermeked?

Hát persze!

Lehet azt a gyönyörű időt elfeledni? Különleges volt? Álmodoztál?

Hát persze!

Megálmodtad várva várt gyermeked, aki szép és okos lesz, akit majd mindenki szeret és csodál, aki hasznosan, értelmesen éli majd le életét és tán az utókor se fogja egykönnyen elfeledni, mert tetteivel szebbé, jobbá tette az emberek életét.

Megszületett. Boldog voltál, csodáltad. Rajta kívül egyetlen másik se volt szebb, aranyosabb és ügyesebb.

Aztán egy napon, szíveden csavart egyet valami megérzés, mígnem kiderült: ő bizony autista.

Tagadás, remények, harag.

Stádiumok, melyeken átestél, mindahány egy-egy hegyes tőr a szívedben, melyet kihúzni nem lehet, mert elveszíteni őt neked egyenlő a halállal.

Bármennyire is sikerül elérned, hogy belátod: sorsod az ő felnevelése, a te szívfájdalmad soha nem fog elmúlni.

Szemed előtt lebeghet az autista szülők tízparancsolata, lelked legmélyéig lázad Isten előtt vállalt súlyos sorsfeledatod ellen.

Tudatosíthatod elmédben, hogy ez az élet rendje, de szellemed soha nem fogja elfogadni a megmásíthatatlant.

A természet a tökéletes felé törekszik.

Nem hoz létre értelmetlent.

A természet kiválogat.

A civilizáció pénzistent és érdekcsoportokat hoz létre.

Létrehoz egy sor természetellenest, mely értelmetlen.

A civilizáció kiválogat.

Hogy a te csemetéd élhessen, hogy majdan ne egy pszichiátriai intézet megalázott, megtört, semmittevésre, értelmetlen életre ítéltetett lakója legyen – ha majd a Te lelked Istenhez megtér és része lesz a Végtelent összetartó masszának –, MOST ÉS ITT kell szólnod, aktívan cselekedned!

Hivatkoznak sok bajra és sok más emberi sorsra…

De azt mondom:

Nincs idő!

Cselekedni tegnap kellett volna!

Emberek vegyétek észre, hogy mindig lesznek bajok, gondok!

Hol a hőség, az aszály, a sivatag támad, hol meg a fagykároktól szenved a világ.

Máskor sártenger és a víz önti a házakat, most a vörös iszap.

Holnap megremeg a Föld, ledobni akarván magáról az érzéketlen, Istentől eltávolodott embert, mint élősködőt a bivaly.

Mindig lesz baleset, földön, vízen, levegőben.

Folyamatosan akadnak emberek, akik környezetet szennyeznek, mert az Istent felcserélték a pénzre.

De autista gyermeked, mindig, akkor is autista marad.

Most és itt kell hát szólnod és cselekedned…

Legalább meg kell próbálnod átalakítani az őt körülvevő világot, és őt megtanítanod élni, alkalmazkodni, hogy ha már te nem leszel, ő azért még ne haljon utánad!

Ha van élet a halál után, mennyit fogsz ott sírni? Zokogni akarsz, ha majd látod megalázott, lekötözött gyermeked, aki itt a Földi világban csak vegetál és szenved, akinek a lelke ép, de megnyilvánulni az autizmus által nem bír?

Nincs idő!

Cselekedni már tegnap kellett volna!

Mire vársz?

Nem mondod komolyan, hogy arra vársz, hogy majd akkor cselekszel, ha minden katasztrófa elhárult, ha a népek boldog egyetértésben élnek majd egymás mellett, ha nem lesz ár, vulkán, földrengés, hegyomlás?

A te és az ő katasztrófája állandó.

Az élet csak akkor lesz számára élhető, ha kitartón, folyamatosan dolgozol a károk elhárításán, ha hangod soha nem halkul, ha harcolsz szerelmetes gyermekedért, hogy legalább romos házának egyik szobáját lakhatóvá teszed!

Ugye értesz?

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.