Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ALATOMOS SZÖRNYETEG

2011.09.17

 


SZEPTEMBER 13.

 

Nem nekem való ez az élet!

 

Már a múlt héten is honvágyam volt. Senkit nem ismerek, egy lélek se nyitja rám az ajtót, hogy megkérdezze: Boldogulsz?

Nem csörög a telefonom. Az a rengeteg „barát” mind eltűnt… talán csak képzeltem eddigi életem?

Csak álom volt.

Álmodtam, hogy élek, hogy vagyok valaki, hogy kellek.

 

Csaba van.

Családom többi tagját is csak álmodtam eddig.

 

Amikor végre csörgött a telefon az a nő volt a civil szervezettől és „beolvasta” a sablonszöveget: a fenntartó nem támogatja a szervezeti változást, most mégse kezdhetek október elsején.

 

Rám tört a rettegés.

Olyan volt, mint a sarokban ólálkodó szörnyeteg.

Hirtelen rám támadt maga alá temetett.

 

Nem is tudom meddig sírtam magányos elveszettségemben.

Amikor magamhoz tértem, és már mozdulni tudtam a rémülettől, amikor a szörny kissé engedett a szorításomon, elvonszoltam magam a szekrényig, hogy utcai ruhát húzzak.

 

„Egy kolléga… egy szociálpedagógus kolléga tette ezt velem!”… tette, aki tudta milyen az életünk és mennyire élet és halál kérdése számunkra a „MUNKA”.

 

Nehezen találtam egy céget, amelyik fénymásol, és az önéletrajzomból tizet másoltattam.

 

A Kistérségi Társulást nem találtam a telefonkönyvben adott helyen, a középiskolába nincs felvétel, csak úgy, mint a Szeretetotthonban.

A Munkaügyi Központra is ráleltem, de ott csak akkor regisztrálhatnak, ha van bejelentett tartózkodási helyem. Igen ám, de addig nem akarok bejelentkezni, amíg nincs munkám, mert ha nem lesz két héten belül, akkor, mint a megvert kutyák settenkedhetünk vissza Salgótarjánban, és élhetünk oktatás, munka és pénz nélkül.

Eltartottként, haszontalanul.

 

Mennem kellett Csabért az iskolába, ki a pusztába, a fenyőfák közé, a béke szigetére. Az én drága, szerelmetes kicsi fiamé.

 

Holnap folytatom a keresést.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.