Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AZ ÉV ELSŐ FOHÁSZA

2011.01.13

2011. január 13.

 

 

 

Teremtő Istenpáros! Istenanyánk, ki megteremtetted párod, Istenatyánkat! Mondd, mi célod van velem!?

 

Tán nem jó, ha tudjuk – mi, a porszem egy atomjának legparányibb elektronjai -, hogy mi célból alkottál meg bennünket. Tán akadályoznod kell kutatásunk, a végső miértekről, ha munkálkodásunk a megfejtés közelébe ér.

 

Keresem, kutatom, hogy mi végre kell az Univerzumnak a szívem megszakadása.

 

Mondd el nekem kérlek, Teremtőm!

 

 

Miért kellett ennek így lennie? Évek óta nézem,, ahogyan a régen mindenhez értő, mindent megjavító édesapám visszafordíthatatlanul kisétál világunkból. Semmivel nem tarthatom vissza, ő csak megy rendületlenül a téboly felé, ahonnét nem lehet visszanézni, előre pedig sűrű köd látható...

 

Kés a zsebbe, kávé a víztartályba, penge, mint hátmasszírozó, alkoholmentes sör, mint meggyújtandó cigaretta, cigaretta, mint szipka, szipka, mint tüzelő. Olló, mint fésű, fésű, mint borotva. WC, mint műfogöblítő, kályha, mint WC.

 

 

Mi végre kell ez Neked Isten?

 

 

Ez lett belőle, abból, aki tanulatlanul is meg tudta javítani az órákat, rádiót, televíziót. Abból lett ez az este öltöző és hazainduló, aki felépítette műhelyét, garázsát, aki dróthálót font, disznót vágott és feldolgozott, aki tetőt javított, villanyt szerelt és húsz évig balesetmentesen vezetett. Abból az emberből alakítottál egy csecsemőt, aki a bányába kezelte a marógépet és a szállítószalagot,, aki ha kellett mosógépet és centrifugát javított, ha kellett árkot ásott, betonozott, kaszált, és ha arra volt szükség kéményt is sepert. Megvontál minden tudást tőle, aki megfoltozott lyukas edényt és javította a sarka vesztett cipőt.

 

Elvetted, amit adtál egy egyszerű mozdulattal.

 

 

Istenem, miért tetted?

 

Ó bárcsak ismerném okát, hogy tán most ettől jobb lesz majd a világ!?

 

 

Mondd azt, hogy jobb lesz, hogy van ennek is értelme, hogy nemes célja van, hogy mert az ő elméjének feláldozása teszi szebbé ezt a megtévedt világot!

 

Apa, aki minduntalan haza készül, miközben otthon van … ő már itt hagyott minket. Hátrahagyott bennünket, mint elhasznált rongyokat, kisétált a reális világból.

 

 

 

Mondd mit kívánsz még tőlem Hatalmas Istenség?

 

 

 

Látom már, látom! Látom, hogyan veszíti el az ember a tudását, látom, hogyan válhatunk ismét beszélni képtelen csecsemővé.

 

Teremtőm! Érzem.

 

Éreztem már, hogyan képes a gyomor egy esti telefoncsörgéstől egy adott görccsé összerándulni.

 

Teremtőm! Átéltem.

 

Átéltem már a rettegést, amikor édesanyám századszor is kimondta: Nem bírom  már! Átéltem, hogy a Világegyetem távoli zugába röppen minden kérésem: Ne mondd ki, ezzel gyengíted önmagad!

 

Teremtőm! Forgolódtam.

 

Átforogtam már éjszakát, mert tudatomban láttam a kötelet, és láttam a kilincset, amivel édesanyám hónapok óta fenyeget. És kergetem minden órában a sunyi gonosz gondolat-félelmet, ami befúrja agyamba magát, hogy anyai is követni akarja apát a tejszerű ködbe, hiszen olyanokat mond sokszor, amit csak egy értetlen gyermeki elme szülhet.

 

 

 

Mi a terved velem Világegyetemet Teremtő Istenpáros?

 

Mondd meg nekem te, a nő és a férfi, a sötétség és a fény!

 

Mit tartogatsz még végtelen tarsolyodban? Add, hogy az egészséges élet maradjon a gyerekeimé!

 

Mert arra már megtanítottál, milyen félni, amikor fiadat álnok, hazug, aljas barátok bűnbak-baleknak használják, akik lakásokat akarnak megszerezni és csak hajszálon függött, hogy nem maradtunk hajlék nélküliek, és láttam már azt is, hogy az igazságszolgáltatás ezzel nem tud mit kezdeni.

 

 

 

Drága jó Istenasszony! Mit kell még megtegyek?

 

Gyönyörű, okos lányom munkanélküli, nem látható a jövője, csodás kicsi fiam autista, akinek a sorsa hozzá nem értő jogalkotók, érzéketlenek kezében van.

 

 

Fohászom érjen el hozzád Istenpáros! Adj az elmémbe, a kezembe megoldást! Most hiába futok előre, hiába szólok, teszek… mintha pusztába kiáltott szó lenne, vagy csak, mint végtelen sivatagnak egy pohár víz.

 

 

Add Teremtőm, hogy ne, mint feneketlen kútba szórjam erőmet!

 

 

Mondd meg Istenasszony, hogy mi a jó!

 

Mit tegyek?

 

Hogyan mentsem meg azokat, akiket szeretek?

 

 

Segíts nekem Istenanyánk!

 

 

Üzend meg, ha nem érsz rá… üzend meg az  Őrangyalommal!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.