Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BÚCSÚZIK ÉDESAPÁM

2011.10.23


Október 23.

 

 

 

Jó lett volna olyan temetést szervezni apának, ahol a rokonok, a barátok, az ismerősök maguk mondják el emlékeiket, gondolataikat az én apukámról.

Nem lehetett, mert ez nálunk ismeretlen.

A szónok jött kedden. Addigra megírtam azt, amit én szeretnék mondani apának és azt, amit – apát jól ismerve – ő mondana azoknak, akiket ismert.

Persze a szöveg hetven százalékát a szónok kihagyta, ezért álljon itt, amit valójában én és apa mondtunk volna.

 

Drága Édesapám!

Vasárnap volt, amikor csörgött a telefon és egy női hang azt mondta: elmentél.

Apa!

Lehet még ezentúl is ünnep a vasárnap?

Vagy tekintsünk úgy arra a napra, mint kétszeres ünnepre, mert a lelked éppen egy ünnepnapon szabadult ki a test, az anyag fogságából és tért vissza Istenhez, a lelkek dimenziójába?

Apa!

Beszélgettünk. Minden nap beszélgettünk, még akkor is, amikor nem tudtam testi valómban melletted lenni.

Emlékezz!

Emlékezz, és éld át ismét, újra és újra azt a csodát, amiben részünk volt, és meséld el a téged fogadó lelkeknek, az angyaloknak, Istennek.

Meséld el, hányszor és hányszor repültem el gondolatban hozzád, hogy leültem az ágyad mellé és beszélgettünk. Egyszer arról, hogy „egy mosoly nem kerül semmibe" és, hogy ezt sok ember már elfelejtette, de mi tudjuk, hogy az önzetlen szeretet képessége az egyik legnagyobb ajándék. Máskor meg arról, Apa, hogy mennyire akartál engem… hát a világra születtem.

És megtanítottál arra, hogyan tanuljam a világot, tanítottál nekem becsületet, ember- és természet szeretetet, és megtanítottad velem, hogyan becsüljük meg mindazt a szépet és jót, amit a világ átnyújt nekünk. Ez segített át engem mindig az élet nehézségein és annak a tudata, hogy rád bármikor számíthatok.

Szerettél, lested a vágyaim, azt akartad, hogy teljesüljenek az álmaim. Ezért lelkem, örök időkre hálával tartozik neked. Adósa vagyok az életnek, és most megígérem Neked: minden erőmmel azon leszek, hogy visszaadjam azt a sok jót, amit tőled kaptam, mert általad már tudom, az élet nagy igazságát, hogy: „A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja, a fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle....."

Te adtál.

Nem csak szeretteidnek, hanem minden embernek, akivel csak összehozott a sors kereke. Segítettél. Mindig, ahol csak tudtál segítettél.

Most is segíts azoknak az embereknek, aki tested utolsó útjára elkísérni most összegyűltek.

Apa! Szólj hozzájuk

És Bódi Lajos, a mindennapok bányász hőse így szólt volna:

Drága Kicsi Feleségem!

Köszönöm Neked, hogy 57 éven át kitartottál mellettem, hogy amikor éjszaka hazaértem a bányából Te ébren, vacsorával vártál, hogy gondoskodtál otthonunkról, hogy megszülted és felnevelted lányunk!

Kérlek, emlékezz arra, hogy fiatalságunk ugyan kemény küzdelem volt, de szeretetben telt, és szívbéli kacagással.

Bocsásd meg azokat a napokat, amikor bután megbántottalak, hiszen én akkor is szerettelek és tudtam, senki másra nem számíthatok, hogy az életem boldog és nyugodt legyen. Köszönöm azt a sok-sok erőn felüli odafigyelést, amit átélhettem, amikor magadat háttérbe szorítva csak velem törődtél, és nem csak hosszú betegségem idején!

Sokat jelentettünk egymásnak egymás életében, és ez mit sem változott.

Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Szólj hozzám, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap, mint nap, ahogyan annak előtte, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.

Itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

Mint ahogyan már mások is elmondták:

„Ne jöjj el sírva síromig, nem fekszem itt, nem alszom itt. Ezer fúvó szélben lakom, gyémánt vagyok fénylő havon. Érő kalászon nyári napfény, szelíd esőcske őszi estén. Síromnál sírva meg ne állj; nem vagyok ott, nincs is halál.”

Kislányom, Ildikó!

Lelkem veled marad. Kapcsolatunk mindaddig élni fog, amíg gondolsz rám. Büszke vagyok, hogy három unokával ajándékoztál meg, elvégezted a főiskolát és olyan közösségi életet éltél, amilyet én is, amíg fiatal voltam. Vigyázz magadra, anyádra, a férjedre, a gyerekekre és tanítsd meg őket az élet szeretetére!

Kedves Vejem, Tamás!

Áldom a sorsot, hogy felénk sodort Téged az élet, hogy a lányom megismerted és, hogy egyedülálló kétgyermekes anyaként is vállaltad a közös életet vele, velünk!

Kérlek, vigyázz a kisfiadra, segítsd át az élet nehézségein! Maradj mindig olyan jó és türelmes férj, apa, a két másik unokámnak olyan jó barátja, mint amilyen eddig!

Drága Szépséges Unokáim, Attila, Enikő és Csaba!

„No, ki kér reggelire pirítóst?”

Éltetőim voltatok ti is, amikor kicsik voltatok én is átéltem a gyermekkor bolondos érzéseit, amikor iskolába jártatok aggódtam, hogy tanuljatok, hogy többre vigyétek, mint én, az egyszerű vájár. Amikor kikerültetek az élet küzdőterére arra kértem a Teremtő Urat, hogy segítsen megtalálnotok szerető társatok, munkátok, amivel gyarapítani tudjátok ezt az Isten teremtette világot!

Boldog voltam, amikor láttam, hogy Csilla ott áll Attila oldalán, és ünneplőbe öltözött lelkem, amikor Tomit megláttam az én tüneményes Enikőm mellett.

Csaba! Csaba figyelj rám!  Anyukád elmesélte nekem életem utolsó óráiban, hogy büszke lehetek, mert a középiskolában ez idáig még csak ötöseid vannak. Büszke vagyok rád! Csaba! Tanulj, és mutasd meg a világnak, hogy az autisták azért jöttek erre az árnyékvilágra, hogy szeretni, megérteni tanítsák a többi embert!

Attila és Csilla! Enikő és Tomi! Csabika!

Nem búcsúzom tőletek, csak elköszönök, mert felőletek már nyugodt lehetek, és most más feladatok várnak rám.

Bözsike kérlek ne sírj!

Vigasztald meg inkább az én feleségemet, a te dolgos húgodat és gondolj arra, mennyi minden jót és szépet átélt a mi családunk! Köszönöm, hogy oly gyakran meglátogattál, felvidítottad a lelkünk!

Kedves Keresztlányaim, Marika és Zsóka!

Magammal hoztam ide a lelkek dimenziójába emléketeket.

Marikám drága, oly sokszor jöttél hozzám az utóbbi hónapokban, hogy már számát se tudom, megtörni az egyhangú, monoton csöndet, ami körbevett. Köszönöm igyekezeted, amivel a halálos kórt próbáltad legyőzni, hogy hoztad nekem a gyógyító füveket! Ne aggódj Kedves! Te mindent megtettél, hogy nem győzhettél a betegség felett az nem a te vétked. A sors jegyzőkönyvét mindannyian még születésünk előtt aláírjuk.

Zsóka! Ne bántson semmi! Lelki szemeiddel úgy látsz engem, amilyen egy évvel ezelőtt voltam. De én most arra kérlek, láss olyannak ezentúl, mint amilyen akkor voltam, amikor még picike lányként a nyakamba vittelek!

Vigyázzatok mindketten szerető férjeitekre, Lacira és Dezsőre, akiktől most örök barátságot fogadva szeretettel elköszönök!

 

Elköszönök most halkan, csöndes szavammal testvéreimtől is. Mariska és Bözske! Drágáim! Együtt nőttünk fel! Hosszú évek óta nem láttalak benneteket, elsodort minket egymástól az élet. Most én következtem a sorba, de ti még ott maradtatok abban az árnyékvilágban. Arra kérlek benneteket: legyetek jók és legyetek büszkék, hogy Bódinak születtetek! Emléketeket magammal viszem.

Henrik, Zoltán, Ildikó!

Testvéreim gyermekei vagytok. Szívem már ugyan nem ver, de lelkem magával viszi azt a sok-sok emléket, amit veletek kapcsolatban őriz. Szeressétek egymást, és az én családomat is, mert az egyetlen, ami fontos az életben, az a szeretet.

Elköszönök Henrik kedves feleségétől-Ildikótól, lányuktól-Szilviától és az ő férjétől-Imrétől is.

Búcsúzom nászasszonyaimtól-Erzsébettől és Juliannától, és elköszönök két unokám édesapjától-Attilától.

Zámbóné Kedves!

Tudom ám, hogy mennyi mindent megtettél az én szerelmetes feleségemért! Köszönöm Neked! Kérlek, most, hogy nekem már mennem kell, vigyázz rá helyettem is!

Zámbó Laci!

Ne csüggedj!  Igaz, már régóta nem tudtunk együtt a nyugdíjért a bankba bemenni, de én nem felejtettem el azokat a napokat. Vigyázz az egészségedre, a feleségedre, a gyerekeidre, unokáidra!

 

Hényelné Esztikém!

Örülök, hogy ismét látlak, igaz most már nem mérheted meg többé a vérnyomásom, és nem tudok veled úgy ellenkezni, öklözni, ahogyan egy évvel ezelőtt még megtettem, de soha nem felejtem el azokat az órákat, amikor meglátogattál és felvidítottál engem és Irénkét az én szépséges, jó feleségem! Itt, ebben a békés és nyugodt lélekvilágban mindenkinek elmesélem emberséged és jóságod.

 

 

Elköszönök minden kedves jó szomszédtól!

Szívem, lelkem minden szeretetével ölellek benneteket, titeket, akik most itt összegyűltetek!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.