Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Életem segítői: Isten, Jézus és a civilek

2011.09.19

SZEPTEMBER 16.

 

Az Istentől azt kértem, hogy segítsen meg minket azzal, hogy nyerjük meg azokat a költségeket, melyek azzal a teherrel járnak, amit Ő, áldásával ránk helyezett.

 

A társadalom ugyanis nem tolerálja, ha a szülők fogyatékost, autistát, tartósan beteg gyermeket nevelnek, mert az emelt családi pótlék napjainkban egy téli hónap fűtésére sem elegendő. Az ápolási díj pedig ettől csak háromezer forinttal több. Összegük alig haladja meg együtt a 49 e forintot. Ebből kell megélnem Csabával.

 

Ha Isten meg is hallgatott csak széttárhatta a kezét, mert a remélt nyeremény nem érkezett meg. Fiához, Jézushoz fordultam hát, és kértem tőle adjon elegendő erőt, kitartást, reményt és szerencsét.

Ha adta is... hát eddig tartott.

 

A barátoktól, ismerősöktől, a civil szervezetek népes táborától azt kértem: segítsetek nekem egy 4 órás munkát találni.

Mindhiába

 

Nem azt kértem, hogy tekintettel a 21 évi civil munkámra, a 19 évi országos sci-fi találkozók megrendezésére, gyűjtsenek nekem évi 420e forintot az eladósodott seggem árvízből való kiemelésére!

 

Csak egy 4 órás munkát szeretnék, hogy magam, a magam erejével, idejével, a saját tudásommal tarthassam ki a fejem a vízből és alapozhassam meg gyermekeim jövőjét.

 

Senki nem tud segíteni.

 

Helyette azért kaptam egy virágot, mellé viszont megérkezett a felszólítás, hogy igyekezzek magamnak szerezni egy számítógépet rövid időn belül, mert erre, itt (a hét évesre, a nullára leértékeltre) igényt tart az egyesület új elnöke, és jó volna, ha mobilt is vennék magamnak, mert a telefonszám is kellene.

 

Tamás bevetette minden tudását, megmozgatta ismeretségi körét, és van már új gépünk, amit havi ötezerrel kell majd törlesztenünk, és Enikő lementette a készülékre a kártyán lévő összes számot, hogy ha viszi az Egyesület a kártyát, és sikerül újat vennünk, ne kelljen megint begyűjteni a kétszáznál több számot.

 

Isten tán ezzel segített.(?)

 

Meg azzal, hogy rájöttem: az embereknek a rövidtávú memóriája valóban nagyon rossz. Gyorsan elfelejtik azokat, akik tettek valamit értük. Mi több, simán átírják ezeket a tetteket úgy, hogy az illető más vizekre való evezése ne fájjon, és ne érezzenek semmi felelőséget annak további életéért.

 

Rá kellett döbbennem, hogy számukra én semmit nem értem.

 

Magad uram, ha szolgád nincs!

 

Köszönöm lányok, köszönöm fiúk, hogy életem elmúlt 21 évét ilyen világosan látom, hogy mindarról, amit rááldoztam kiderült egy hasítás fát sem ér! Nektek...

 

Tisztelet a kivételeknek!

Nekik viszont hálás szívvel köszönöm, és igyekezni fogok, hogy ha nekik nem is sikerülhet, de másoknak azt a jóságot, amit tőlük kaptam, visszaadjam!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.