Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ELKESEREDETT VAGY MEGKESEREDETT?

2010.10.06

Úgy tűnik semmit nem ért az, amit az elmúlt 12 évben tettem.

 

Hogy miért is írom ezt?

Nos, mert tegnap kiderült, egészen nyilvánvalóvá vált, hogy hiába beszélünk mindannyian magyarul, mégse „egy nyelven” szólunk.

Egy „rossz rendszer foglyai” vagyunk (én is, igen, én is), csak én, az örök lázadó (skorpió) a többiek szerint megkeseredett vagyok, és ők, akik engem nagyon szeretnek, nem szeretnék, ha ez mindörökre így maradna. (Ilyen lesz majd hatvan évesen is? Kérdezték egymástól, mintha ott se lennék. )

 

Voltál már olyan helyzetben, hogy végre elszántad magad és lesz, ami lesz alapon végre leírtad mindazt, ami a szívedet nyomja, őszintén, kertelés nélkül?

Vártál már bizonyítást arra, hogy tévedsz a megérzéseid, a meglátásaid tekintetében?

 

És amikor reménykedve leültél a megbeszélésre, az derült ki, hogy a dolgok elferdítettek, letagadottak, és voltaképpen nem azért ültetek össze, hogy tisztázzátok a félreértéseket, hanem azért, mert mindenki úgy véli: az őszintét, meg kell leckéztetni.

 

Igazából kivesézése a cél.

Igazából a lelkét akarják elemezni.

Igazából már meg van róla a vélemény, csak még hiányzik a közös kinyilatkoztatás.

 

Kerültél már a „csúf kiskacsa” helyzetébe, amikor mindenki tudja, hogy te nem tudsz, és nem is akarsz belesimulni a „rossz rendszerbe”, a te módszered selejt, semmit nem ér, nincs semmi hatása?

És rájössz, amikor azt kérdezik, hogy miért nem akartad, hogy a gyereked az autista csoportban tanuljon… rájössz, mert felsejlik előtted, hogy igazából azok akarnak válaszokat, bizonyítékokat, beismerő vallomást tőled, akik akkor még nem is dolgoztak ott, és fogalmuk nincs arról mi volt az igazság.

 

Ebből azonnal tudhatod, hogy szóbeszéd tárgya voltál éveken keresztül. Valaki elmondta a véleményét Rólad, hűségesen terjesztette, a többiek pedig szájhagyomány útján átadták egymásnak.

Az igazság ilyenkor már nem az, ami az igazság valójában volt, ami téged vezérelt, hogy tudniillik (lássuk a valódi válaszokat):

-         Csaba nagyon félt a csoportban egy-két agresszív, vagy hangos autistától

-         Az elszeparált környezetet nem tartottad megfelelőnek

-         Az épület belső elrendezését rossznak találtad (a nyugtalan gyermek a többiek előtt vezette le dühét, nem volt lehetőség az elkülönítésre, nem volt megfelelő hely az ideges gyerek megnyugtatásra)

-         A csoport korösszetéte nagyon szerencsétlen volt

-         A csoportban voltak nagyon súlyos más problémákkal küzdő fiatalok is

 

Kerültél már olyan helyzetben, amikor hárman négyen álltak veled szemben, mert megmerészelted írni az általad érzetteket, és ugyan nem szó szerint, de tudtodra adták, hogy túlságosan nagy a pofád, és nem gondolsz arra, közben kiket bántasz meg. A leírtak ugyanis másként hatnak arra, aki olvassa, mert nem lát téged. (Ugyanez nem várható el az olvasótól?)

Egyébként nem ez az első eset, amikor ezt kapom.

 

Mióta elhatároztam, hogy olyan őszinte leszek, mint amilyen őszinték az autisták, már másodszor mondják nekem, hogy sok embert megbántottam.

 

BOCSÁNAT, HOGY OLYAN DIVATOT KÖVETEK, AMI MÁR IDEJÉTMÚLT!

 

Igaz először ők kezdték, csakhogy én megváltoztam és nem lenyeltem, hanem elmondtam, mit gondolok.

Így már nem volt jó senkinek.

 

Hosszan lehetne ezt itt még folytatni....

 

Azon azért mégis érdemes lenne elgondolkodni mindenkinek, hogy mi a különbség az alábbi két szó között?

 

MEGKESEREDETT                                                                         ELKESEREDETT

?

 

El tudja valaki képzelni, hogy egy megkeseredett ember küzdött a gyermeke és a többi autista gyerek jövőjéért?

 

Míg a megkeseredett minden hitét és bizalmát elvesztve a sarokba ülve semmire nem vár már, csak arra, hogy eljöjjön az utolsó perc, addig az elkeseredett csak szomorú.

Szomorú, mert nem értik meg céljait, mert mindenfelé – saját sorstársaitól is - az értetlenség falába ütközik. Mégis bízik, teszi a dolgát, még erején felül is. Menti, ami még menthető.

Míg a megkeseredett csak magáért hajlandó néhány dologra még, addig az elkeseredett az utolsó megmaradt erejével is küzd, és nem csak önmagáért.

 

Szóval Kedves Barátaim, akik ... általatok leértékelve is szerettek engem, közlöm, hogy nem, még nem vagyok megkeseredve.

 

Ezen még néhány embernek pár évig dolgoznia kell.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

julianna@frontstudio.info

(jutka, 2010.12.01 15:19)

értelek ! :)