Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


FOGATLANOK ORSZÁGA

2012.11.26

november 20-24.

 

Egész héten a gyerekeimért aggódtam. Attilának a foga gyulladt be, de olyan szinten, hogy a jobb oldalon úgy feldagadt az arca, hogy csak akkor látott, ha furcsán elfordította a fejét. Tizennyolcadikán, a fogorvosi ügyeleten kötöttünk ki. Előbb négyen voltak és Ati megfutamodott, mondván: sokan vannak, majd visszajövünk később. Hiába beszéltem, hogy maradjunk, nem hallgatott rám… elvégre felnőtt férfi! Ő tudja!

 

Aztán a félkész ebédet hagytam a gázon, amikor végül már nem bírta tovább. No, akkor már heten voltak előttünk, mintha csak a fogfájást okozó manók erre e hétvégére időzítették volna össznépi támadásukat.

 

Az orvos menteni akarta az egyébként ép fogat. Kifúrta, persze fájdalomcsillapító nélkül. Megtudtam, hogy ilyen esetekben azért nem adnak érzéstelenítőt, mert az elősegítheti a gyulladás szétterjedését.

Ati azt mondta: nem fájt.

 

Az egyetlen gond az volt, hogy sokáig szenvedett vele az orvos, mert az ügyeleten használatos fúrók már élezésre szorultak és a negyedik fúróval sikerült elérni, hogy a felgyülemlett gennynek utat tudjon nyitni az orvos.

 

Az járt megint az eszembe, hogy mennyire érdektelenek azok, akik ez ügyben tehetnének – nekik ugyanis van annyi pénzük, hogy megfizessék a magánorvost, aki modern eszközeivel segít rajtuk -, de a szegénységben tartott népekre mennyire nincs pénz!

Nincs pénz emberi civilizációnkban az emberre, aki ha szenved, már igazán mindegy neki, ha az, kissé fokozódik. Úgy is annyit hallani manapság a bolygó túlnépesedéséről!

 

Gyulladáscsökkentő, kamillateás öblögetés. Hétfőn pedig a körzeti fogorvos, aki azonnal a szájsebészetre utalta Attilát.

Munkából ment, és oda is tért vissza (mert az ember gyermeke nem kockáztatja, hogy ilyen csekélység miatt elveszítse a megélhetését),  miután a szájsebész minden kérdezés nélkül érzéstelenítőt adott neki, ami persze nem hatott (a hétvégi fogásszal ellentétben őt nem érdekelte, hogy szétterjed a gyulladás vagy sem ), és kihúzta Attila fogát. Az ápoló megjegyezte: Jé, nem is volt baja ennek a fognak!

 

Attila olyan ideges lett, hogy az leírhatatlan. Mondtam neki, hogy jöjjön haza, ne dolgozzon, mert ilyen állapotban, hogy ideges, és fájdalmai vannak, a sebbel a szájában jobb volna, ha nem vezetne.

A szemfog melletti lyuk most már látszik, amikor beszél. Meg kell majd csináltatni, ami ugyebár nem kis pénz lesz, de ez, nem a fogorvos pénztárcáját fogja majd terhelni.

 

Még nem tudom miből és hogyan, de nem hagyom, hogy odáig fajuljanak a dolgok, amin naponta elszörnyedek jártomban-keltemben: olyan érzésem van, mintha a fél országnak nem lenne foga. Ha nincs foga, akkor az ételt se tudja megrágni rendesen, ami automatikusan hozza az emésztési problémákat. Felszívódási gondokat, hiánybetegségeket, orvost és orvosságokat.

Jól meg van ez szervezve!

 

Négy napba tellett, amíg teljesen lelohadt a duzzanat. Szerencsére Ati kedden, egy napot hajlandó volt itthon maradni. Sokat segített, hogy egész nap pihent. Végre valami, amiben rám hallgatott!

 

Mire szerdára úgy, ahogy rendbe jött Attila, Csaba kezdte. Előbb csak sűrű tüsszögés, majd a nátha, a tízpercenkénti orrfúvás. Nosza, elő az idén szedett csipkebogyókkal és bodzavirággal! Tea és tea. Megemelt C-vitamin, ezüstkolloid az orrba!

 

Azt hittem azért fázott meg, mert kedden tornaórája is volt, és kint futottak a salakpályán. Most azonban, amikor én is tüsszögök és érzem, kezd begyulladni a torkom, nyilvánvaló, hogy a ködös, kormot, füstgázokat, a szmogot megkötő levegő hozta a vírust. És, hogy teljes legyen az összhang az ínyem nekem is begyulladt – nyilván, hiszen legyengítette a szervezetem ez a náthavírus - még jó, hogy Atinak írtak gyulladáscsökkentőt és ezen a hétvégén már nem kellett fogorvosi ügyeleten megjelennünk.

Éljen emberséges, tiszta környezetet biztosító civilizációnk!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.