Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KÁROSAK A BETEGSÉGREKLÁMOK

2012.11.24

November 20-24.

 

Egész héten borongós idő volt. A köd estére se szállt fel, lent tartva a szmog fojtogató bűzét.

Amikor kedden megérkeztünk Balassagyarmatra, szinte tapintható volt a levegőben terjengő mocsok.

No, azt nem hirdetik sehol olyan vehemensen, hogy ez mennyire káros az egészségre, mint ahogyan nekimentek a dohányzóknak. Persze ez a támadás is csak egy jól megszervezett álca. Lehet persze mondani: nevetséges összeesküvés-elmélet.

Azért tessék csak belegondolni!

Száz-kétszáz évvel ezelőtt is dohányoztak, mégse volt annyi légzőszervi beteg, mint most. (Persze voltak tüdőbetegek, terjedt a TBC, de az a nem megfelelő higiéniás körülményektől terjedt. Napjainkban ismét fenn áll ennek a veszélye, mert rengeteg jóravaló és nem annyira jóravaló ember lett hajléktalan, sokaknak nincs lakása, vagy ha van, akkor elzárták a vizet a lakásában.)

A magam részéről, ha találnék egy jó ügyvédet, szépen feljelenteném a magyar kormányt, akik megszavazták, hogy a cigaretta, a dohány, csomagoló anyagán „betegségeket” reklámozzanak. Mert mindez nagyon is reklámnak számít, mégpedig a gyógyszeripar burkolt reklámja, akiknek már úgy tűnik nem elég, hogy reklámozzák a gyógyítónak kikiáltott fájdalomcsillapítókat. (A központi idegrendszerre ható, agyi vész- és válaszreakciókat csökkentő anyagok ezek, mert nem gyógyítanak, csak lebutítják a védekező rendszert, ami ezen anyagok hatására nem érzékeli a fájdalmat.)

 

Mindannyian tudjuk – ugye tudjuk? -, hogy mekkora manipuláló hatása van a reklámoknak. (Ha nem, akkor ajánlom mindenki figyelmébe a neten utána nézni.) Befészkelik magukat a tudatalattiba, pontosan úgy, mint egy fülbemászó dallam, amit a reggeli indulás előtt hallottunk. Aztán ott is marad akár egész nap is. No, ilyenek a betegségképek is.

A képek azonban tízszer (ha nem többszörösen) hatásosabbak, mint a feliratok. A feliratokat rég alkalmazzák, de rájöttek, hogy a képekkel, sokkal inkább érnek el megbetegedéseket, mint holmi figyelmeztető szöveggel.

A szeszre is ráírhatnák, hogy pl.: ez az üveg elfogyasztása az ön agysejtjeinek valamennyi számú elhalását eredményezi! Mégse teszik.

 

A dohányárudában dolgozókat akkor is éri ez a hatás, ha nem dohányoznak, hiszen egész álló nap szembe kell nézniük az elrettentő képekkel. A magam részéről, nem vagyok hajlandó nézni, ezért egy régi kártyanaptárról kivágtam egy cinege fotóját és a doboz celofánja alá dugtam, hogy eltakarja a tudatbefolyásoló randa fotót. A dohány csomagját pedig úgy fogom meg, hogy még véletlenül se lássam a fotót, majd feltépem a műanyagot és kiszakítom a képet a csomagból.

 

A gyógyszeriparnál és a temetkezési vállalkozóknál keletkező haszon szépen bekerül a GDP számai közé, és jelentheti a kormány, hogy milyen szépen alakul a nemzeti összetermek, mennyire fellendült a gazdaság. Valahogy csak el kell érni, hogy csökkenjen a népesség, mert akkor az egy főre eső jövedelem számai is megemelkednek. Hiába, no, ilyen a matematika!

 

Aztán meg azért is fel kellene vezetőinket jelenteni, hogy a dohányzó népesség kevesebb tiszteletet, védelmet kap, mint az állatok. Mert ugyebár az állatvédők kiharcolják a tyúkoknak a megfelelő méretű ketrecet (egyébként nincs jobb hely a kapirgálóknak, mint egy tisztességes kert, még a tojás is ízletesebb, mint ami a ketrec fogságába termelődik). Kiharcolják, hogy ne tömjék a kacsákat, libákat. Az állatvédők ellenőrzik az ólakat is. Egyedül csak azt nem ellenőrzi senki, hogy milyen körülményeket teremtenek az embernek. És nem csak a dohányosoknak, de most csak rólunk szólanék.

 

Számkivetetten kell elszívni a cigarettát. Sehol egy tisztességes fedél, normális pad, asztallal. A kijelölt dohányzó helyre kirakott pléhdoboz dugig megtelve egyéb hulladékkal, ami az elnyomott cigaretta tüzétől legtöbbször kigyullad, sokkal károsabb anyagokat juttatva a levegőbe, mint maga a dohányfüst.

Ha esik, ha fúl, ha majd jönnek a mínuszok a szakadó eső, és a hó, akkor is ott kell állni majd a műanyag poharakkal megrakott pléhdoboz előtt.

Az állatokat többre becsülik, mint a dohányzókat, pedig a dohányzó ugyanolyan tisztességes ember, mint az, aki mentesült e szenvedélytől.

 

Jó volna, ha a dohányzók nem hinnék el, hogy csökkent értékű emberek, jó volna, ha nem hinnék, hogy betegséget okoznak, és kiállnának önmaguk védelméért. Ez a tendencia ugyanis pontosan elvezet addig, hogy idővel - ha hagyjuk magunkat ennyire megalázni -, mi leszünk azok, akiket nem gyógyít meg az egészségügy. Szembe a gyáróriásokkal, a mindent beszennyező kipufogó gázokkal, a vegyianyag-gyártókkal.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.