Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


KEDVES OLVASÓ!

2012.05.05

Május 05.

 

Kedves Olvasó!

 

Minap egy önmagát „Valaki Ismerős”-nek nevező (IP-címe alapján Salgótarjánban, a városközpontban él) így kezdte a hozzászólását:

 

Tisztelt „Anyuka”!

 

Így. Idézőjelben.

 

Mintha nem három gyermek édesanyja lennék, aki éppen most vesztette el a Leggyönyörűbb Tündérét, és az Ő szerelmét, és aki hosszú évek óta naponta megküzdött társadalmunk közönyével. Mintha nem harcoltam volna a hazug népámításokkal, az iskola- és egészségügyi rendszer hibáival, a mássággal élők hátrányos megkülönböztetésével, a munkanélküliséggel… nem csak a saját, de minden gyermekért - hiszen a honlap címe is ez: Gyermekeink jelene és jövője -, szeretetre, megértésre és küzdésre biztatva másokat a fennmaradásért, az emberibb, a szebb életért.

 

Kivonatolva azt írta, hogy hazugságokat irkálok, a vidámságról is más a véleményem, mint a normális embereknek (vagyis nem vagyok normális).  (Arra biztatom az olvasót, hogy nézzen utána az „Érett személyiség” kritériumainak.)

De… ami a leginkább szörnyű mondata volt az az, hogy állítása szerint kihasználtam a lányom. (Hogy mit jelent számára a „kihasználás”, azt nem írta meg.)

 

Válaszomra azt felelte, hogy „undorító”.

 

Elnézést kérek mindenkitől, de ennek köszönhetően most már nem olvasható nyilvánosan az alábbi három bejegyzés:

 

Minden hajnalon ég a ház

Ringatlak csöndesen… (OLVASHATÓVÁ TETTEM, 2012. 06.)

És az élet… (megy tovább)

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kisbatta@freemail.hu

(Ardi, 2012.05.10 11:36)

Drága Ildikó!

Bár én nem rég óta ismerlek, de bizton állíthatom, hogy nálad jobb Anya, Ember, Barát, nem létezik ezen a Világon!

Enikő most jó helyen van és úgy gondolom, sokkal boldogabb lenne, ha Téged nem sírni látna, hanem boldognak. Egyszer majd biztos találkoztok és átölelhetitek egymást, de az nem most lesz... Addig még nagyon sok dolgod van! Át kell adnod, amit Ő tanított Neked!!!

Adri

Re: kisbatta@freemail.hu

(Ildikó, 2012.05.10 16:55)

Drága Adri!

Az én kicsim is ezt mondta, és biztos mondja is odaát. :'(
Köszönöm biztató szavaid!
Tudom, hogy még sokat kell tanulnom, sokat kellene tennem a jólelkű emberekért, de... most nincs még erőm, csak annyi, hogy Neki írom meg a gondolataim... hogy milyennek látom ezt a világot... Mert az Ő, és Párja halála mintha lefejtette volna a világra kent, rászáradt maszkot, és most azt látom, hogy sok igaz ember, sokat szenved.

???

(Bea, 2012.05.05 08:15)

Aki ismer, az mind tudja, hogy Te vagy az, akit kihasználnak. A munkádat, türelmedet, szereteted.

Enikő vigyázott az autista tesójára, igen. Talán anyagilag is segítette. Na, és? Minden egyes beteg gyerek környezetében a tesók, rokonok, szülők ott vannak, részt vesznek, mert másképp ezt nem lehet. Ezt szeretetnek hívják, és ha a levélíró kihasználásnak érzi, az a saját életének a nyomorát tükrözi.

Másrészt meg milyen ember az, aki tollat ragad, hogy egy gyászoló anyának ilyeneket írjon? Mi a jó ebben neki? Inkább nem szeretném tudni.

Re: ???

(Ildikó, 2012.05.10 16:46)

Köszönöm Bea!
Jó volt olvasni mindazt, amit én nem tudtam megfogalmazni. Azt gondolom az igazi, az összetartó család jóban-rosszban ott van egymásnak. És ez nálunk így volt.
Amikor visszaköltöztünk B.gyarmatról, mert nem akartam terhelni már a családot, Enikő azt mondta:
- Jó.Én örülök anya, hogy minden nap itthon lesztek. De mi lesz Csabával? Az ő jövőjével?

Igen. Ez volt Ő. A tesójáért aggódott, nem a saját kényelmét kereste.