Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


LEGYÜNK MA MIND EGYÜTT!

2012.08.25

Augusztus 20.

 

Végre rá tudtuk venni anyát, hogy nálunk aludjon. Mindig azt mondta, hogy nem akar zavarni minket. Azt is mondogatta, hogy neki nagyon rossz, hogy Enikő szobájában kell aludnia, mert akkor is ott aludt, amikor a tragédia történt.


Délután együtt mentünk be Enikő apai mamájához a kórházba. Anyósom, nagyon megörült nekünk, persze utána mindhárman sírtunk.

Amikor legutóbb a rehabilitáción három hétig feküdt a Pilinyi mama, Enikő minden nap meglátogatta.

Nem lehet pótolni őt.


A látogatás után kimentünk a temetőbe Enikőhöz és Tomihoz.


 

Augusztus 21.

 

Nem tudom hogyan és miként került Enikő íróasztalára egy pici kék színű hajgumi. Mentem be reggel – vittem a kávét -, és a hajgumi 8-ast formázva ott hevert az asztalon.

Nyolcadikán történt a tragédia, ami gyökeresen átalakított mindannyiónkat, amely megváltoztatta a világot.

A nyolcas oldalra fordítva a végtelen jele, amely jelet a csuklójára akart tetováltatni, és amit végül Edina valósított meg.

 

335934_390132641045615_438004299_o.jpg

A nyolcasra gyertyaviaszt csöpögtettem, hogy megőrizzem, és amikor megszáradt beraktam egy ékszeres dobozba.

Vasárnap óta ez a második jel az én drága kicsikémtől.

Vasárnap sajtos pogácsát sütöttem. Mindig egy tepsi mérető vasat szoktunk a sütőbe rakni, mert nélküle nagyon megsülnek a sütemények alulról. Most nem volt ott. Még Enikő vette ki, amikor húst sütött márciusban.

Amikor beraktam az első adag pogácsát kérdeztem az én kincsem, hogy hová tette és, hogy szerinte kell vagy sem az a tepsi. Költői kérdésnek szántam, és már mentem is vissza a többi pogácsát felszeletelni, amikor kinyílt a sütő alatti tároló nagy csörgéssel.

Ott volt a vaslemez.

„Köszönöm Kicsikém! Szerinted is jobb, ha berakom?” – mondtam, kérdeztem.

Nagyon jól sikerültek a pogácsák.

Köszönöm Kicsikém!

 

Augusztus 22.

 

Csabával tüdőszűrésen voltunk. Életünkben először használtuk ki az autista kártyát, amelyet azért kaptunk, hogy ha orvosi vizsgálatra kell mennünk, elsőbbséget élvezzünk. Féltem, hogy baj lesz, mert rengetegen várakoztak és már akkor kezdődött Csabánál a feszültség, amikor még ki se jött senki, hogy átvegye tőlünk a TB- és az autista kártyát, valamint a számlát (860,- Ft, ha valaki 40 év alatti, ámde az iskola kötelezi, és elmondás szerint igen sok a TBC-s beteg  )

Végül sikerült hamar túl lenni a dolgon.

Már előző nap meséltem Csabának a szűrésről. Én még fülkére emlékeztem. Kereste is a fülkét, baj lett volna belőle, ha nem kötöm a lelkére, hogy ne hisztizzen, ha esetleg valami nem úgy lesz, ahogyan én elmondtam, mert én se tudom pontosan, hiszen rég voltam tüdőszűrésen.

Gyalogoltunk persze le a hegyről, mert 10:30-ra kellett ott lenni, és naná, hogy nem volt buszunk! Visszafelé szintén nem volt azon az útvonalon, ezért a Tüdőgondozótól legyalogoltunk a Kodály Iskoláig, ahol elértük a 11-es buszt.

Patakokban folyt rólunk a víz.

Kiváló volt!

 

Augusztus 23.

 

Mivel meg lett ígérve egy budapesti út Csabának, csütörtökön Tamás elvitte őt a fővárosba. Semmi különösebb programot nem tervezhettünk, nélkülem kellett menniük, mert ha én is megyek csak az utazás került volna annyiba, mint így ez az egész duhajkodásuk.

Duhajkodás? Na, igen!

Nekünk annak számít, hogy:

-         egy családtag kedvezményesen Budapestre megy a gyerekkel

-         metróznak, villamosoznak (mert, hogy ez volt a gyerek nagy álma)

-         pizzát ettek ebédre, utána meg Colát ittak

-         megettek egy-egy gombóc fagyit

-         utána meg hazabuszoztak.

 

Amíg Csaba és az apukája kirúgtak a hámból, én itthon próbáltam kihasználni félnapos szabadságom (17 év után először).

Bevásárlás, egy adag mosás. Szilvaválogatás (ez enni, ez aszalni, ez meg a sütibe), aztán jött a magozás és a süti megsütése.

Olvasgattam Enikő régi naplóját, írtam egy bejegyzést a honlapomra, tévéztem, majd visszaültem a géphez. Enikő facebook oldalán végighallgattam a felpakolt zenéket, előttem a fényképalbummal és… gátlás nélkül (nem volt itthon senki) kitörhetett a napok óta visszatartott, felgyülemlett fájdalom.


 

Augusztus 24.

 

Reggeli után piac. Kellett venni húst, mert holnap szombaton kirúgunk megint a hámból. Tamásnak születésnapja lesz, édesapának meg a névnapja lenne.

Virágot is vettünk, mert Enikőt és Tomit is meg akartam hívni…

Enikő tortát sütne…


Én nem sütöttem. Vettem.

Holnap anyánál találkozunk mindannyian.

 

Augusztus 25.

 

Még nem mutatott az óra 2-őt, amikor fel kellett kelnem.

Zorán dalát dúdolta az agyam, arra ébredtem: Kell ott fenn egy ország… tegnap este nem vettem be nyugtatót. Csaknem öt hónap után először.

Ég a szemem. Szorít a mellkasom... és van valami a torkomban is...

Hétkor majd legyalogolunk a rendelőintézetig, hogy valami ott közlekedő busszal a városközpontba jussunk.

 

Elmegyünk majd a piacra, veszek megint virágot.

Ezúttal apukám sírjára (2011. október 16.).

Elvégre ma lenne a névnapja.

 

Meg aztán meghívom őt is, meg Erzsi nénit is (2012. január 2.) mint Enikőt és Tomit (2012. április 8.)…  ma délre, ebédre…  megint legyen együtt a család.


 

REMÉLEM A TEREMTŐ EZT MEGENGEDI!

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.