Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MONDJÁTOK MEG MITŐL, ÉS MIÉRT HALT MEG A LÁNYOM?

2012.11.16

 

p8130136.jpg

 

November 15.

 

Felteszek majd néhány kérdést nektek. 

 

Tudom, hogy ahányan vagyunk mind más temperamentummal élünk, ahogyan külsőleg is különbözünk. Más és más a világról alkotott véleményünk, másképp szemléljük az életet, különbözik az értékrendünk és egyáltalán… az egész életünk, a történések, mik velünk megestek teljesen más, mind egy külön regény.

Sokszor leírtam már, hogy ez nem baj, éppen ez a szép, és az érdekes földi létünkben. Amiben egyezünk az nem más, mint, hogy mindannyian születtünk és egy napon majd meghalunk. Nem igazán jut a tudomásunkra életünk során, hogy ami a két esemény között megesik velünk, az miféle célból történik.

Jómagam azzal a hittel hitt elvvel éltem, hogy a szeretetnek óriási hatalma van, és tán éppen azért jöttünk, hogy ezt megtanuljuk, olyan nehezített körülmények között, ahol ez az érzelem folyton kemény akadályok elé kerül. Ahhoz, hogy ezt teljesen átéljük, szükségünk van megértésre, arra a nehéz tudományra, hogy képesek legyünk embertársainkat megérteni, elfogadni és szelíd szeretettel olyan útra vezetni, amelyen nem árt másoknak, és egyben neki is megnyugvást, és némi elégedettséget nyújt. Mindezeket pedig csak úgy tudjuk elérni, ha törekszünk arra, hogy a világból minél többet megtanuljunk, legyen az akár fizika, akár biológia, vagy maga a lélek tudománya. Legyen mindez akár iskolai tananyag, vagy akár egy-egy ember élettörténete.

Szeretet-megértés-tudás. Olyanok ők hárman, mint az önmagába visszatérő kör, vagy mint egy felfelé emelkedő spirál. Egymásból következnek, és mindig egy magasabb szintre emelkednek.

Ezt tanítom a gyerekeimnek, ezt tanítottam Enikőmnek is. Őszinte lett, néha keményen, máskor szelídebben. Keveseknek nem tetszett, sokaknak imponált, hogy így az ő mosolya mindig őszinte volt.

Kemény dolgokon ment keresztül rövid élete során.

Éjszakába nyúló beszélgetéseink, átsírt éjszakák fémjelezték a küzdésünket, azt, amikor az ember folyton ad a másik embernek még egy esélyt, de amaz még akkor is rúg belénk egyet, mert hibáiból nem tanult és minden agresszió a leggyöngébb felé nyilvánul meg, afelé, akiről tudják: úgy is megbocsájt.

Ma se vagyok képes elfogadni, hogy a sokat küzdő, emberekben sokat csalódott, de ennek ellenére az embereket mégis szerető, egyetlen lányom meghalt. És úgy halt meg, ahogy, olyan kegyetlen fájdalommal. Érthetetlen a halála, mert négy éve olyan edzési programmal élt, amely testének erőnlétét fokozta.

Gyalog járta meg a várost, ha vásárolni, vagy dolgozni ment. Reggelente harminc percet futott, naponta tornászott minimum egy órát.

Ez fokozza bennem az értetlenkedést, hogy az egészséges élelmiszereket fogyasztó, edzett lányom, miért nem tudott megtenni kb. négy lépést az életéért.

 

A Húsvétot követő első napon, amikor a rendőrségen meghallgattak, azt hittem álmodom. Ma is arra várok egyébként, hogy felébredek, és kiderül, hogy mindaz, amin az elmúlt hét hónapban átmentem, csak egy lidérces, gonosz álom volt.

Amikor eltelt három hét és Attila fényképeket készített a leégett házról, meg visszagondolni is képessé váltam, sorra jöttek elő az emlékek, az összefüggések és cselekvésre késztettek.

 

Reménykedtem, hogy mondataim komolyan veszik. Hittem a rendfenntartó szervben, hittem, hogy valóban „szolgálnak és védenek”.

Csalódnom kellett.

Hittem a katasztrófavédelem segítő, mentő törekvéseiben.

Csalódnom kellett.

 

Kérdéseimből következtetni lehet az eseményekre, amely 2012. április 8.-án, Húsvét vasárnapján történt:


Miért nem szalagozták le a tragédia helyszínét és közvetlen környezetét?

Miért nem vizsgálták meg a szomszédos telkeket, valamint a tágabb környezetet, az erdőt?

Miért engedték, hogy a szomszéd telekről fotózták az újságírók a még füstölgő, leégett házat?

Hogyan engedhették meg, hogy a szomszéd ház tulajdonosa a helyszínelés idején, a hozzá áthullott törmeléket visszadobálja?

Miért hagyták figyelmen kívül, miért nem gondoltak arra, hogy a hátsó műanyag ablak kigyújtásával is keletkezhetett a tűz?

Hogyan történhetett meg az a jogsértés, hogy hatósági tanúnak kértek fel olyan személyt, aki érdekeltként jegyezhető az esetben, mert ugyanis együtt volt az elhunytakkal április 7.-én este kb. 21 óráig?

Miért nem értesítették a Megyei Rendőrkapitányságot, amikor pedig két halálesettel álltak szemben, és a tűz okait, keletkezésének körülményeit, helyét még nem tudta megállapítani a tűzvizsgáló?

Honnan vették a bátorságot, hogy egyértelmű bizonyítékok nélkül nem feltételezték a bűncselekményt, és nem vittek a helyszínre rendőrkutyákat?

Hogyan engedhették meg maguknak, hogy a még átvizsgálatlan a törmeléken keresztül járták be a helyszínt?

Hogy történhetett meg az a jogsértés, hogy igazságügyi orvos szakértő jelenléte nélkül megfordították a holttesteket?

Miért nem vettek mintákat vegyelemzés céljából a testmaradványok feltételezhető helyéről?

Hogyan tehették meg, hogy lekerítetlenül, őrizetlenül hagyták a helyszínt? Három tanú bizonyítja, hogy 14 órakor egyetlen őrt sem találtak, a tűzvizsgáló sem volt már a helyszínen.

Miként engedhető meg, hogy költségkímélési indokkal lemondták a vérminták szénmonoxid vizsgálatát, csak az alkoholvizsgálatot kérték?

Hogyan történhetett meg, hogy a halotti bizonyítványra ennek ellenére halálokként füstgáz mérgezés került? (Miközben a túlélő azt vallotta, hogy barátaikat még hallotta sikoltozni.)

Miként eshet meg, hogy a 04. 12.-én kiállított halotti bizonyítványon a „baleset” van beikszelve, holott akkor még a tűzszakértők véleményének nyoma sem volt? (Igaz ma sincs meg a tűz oka.)

 

Miért nem kértek egyéb toxikológiai vizsgálatot, amely kizárhatta volna, egy esetleges kábítás, altatás lehetőségét vagy bizonyíthatta volna azt?

Miért nem a szokásos eljárást alkalmazták, amelyet ilyen esetekben alkalmazni kell, miszerint bűncselekmény vizsgálatát kezdik meg, majd ha erre a mindenre kiterjedő nyomozás során nem találnak bizonyítékot, utána teszik át az ügyet közigazgatási vizsgálat keretei közé? //Mivel közigazgatási eljárásba (balesetként) kezdték az ügyet, az igazságügyi orvos szakértő nem vett mintákat a májból, a tüdőből, a nyelőcsőből, a szívből ezért azok fellebbezésem, panaszom idején már nem állnak rendelkezésre, ez a cselekmény számomra jelzi, hogy az utóvizsgálatot is ellehetetlenítették.//

Miért nem vettek mintákat vegyelemzés céljából a leégett ház, különböző pontjairól?

Miért nem vizsgálták meg a kerti csapra szerelt slagot, a bejárati ajtót, az abba beletörött kulcsot?

Hogyan történhetett meg, hogy kérdésemre, hogy „Miért zárták ki a szándékosságot azonnal?” az alábbi választ írták le: „… hétvégi ház bejárati ajtaja belülről kulcsra zárt állapotban volt a tűz keletkezésekor, oda idegen személy nem juthatott be.”  Ez az állítás nem állja meg a helyét, ugyanis a fiatalok kivették a kulcsot a zárból, és a túlélő végül a kulcsot kívülről törte a zárba.

November 16.

 

A kérdések, melyeket már áprilisban, de júniustól folyamatosan feltettem a hatóságoknak, többnyire válaszok nélkül maradtak.

Végül minden aggályomat, panaszomat, kiegészítő észrevételeimet, kérdéseimet, jobbára elégtelen válaszok, vagy a hallgatás követte. A közigazgatási eljárást októberben lezárták.

A lényege az, hogy nem találtak magyarázatot a tűzre. A katasztrófavédelem nem tudta meghatározni a tűz forrását, nem találtak tűzfészket és a szakértő véleményét bárki megírhatta volna, hiszen mindannyian sejtjük mi az, ami lakásunkban tüzet okozhat.

Szóval akkor bele kellene nyugodnunk, hogy egy véletlen baleset, s vele maga a sors volt az, amely úgy rendelkezett: Enikőnek és Tominak, együtt kell meghalniuk, mégpedig éppen Húsvét vasárnapján 2012. április 8.-án, amikor Jézus feltámadt?

 

A fellebbezésemben, az előző bejegyzésemben megírt kérdéseket nem kérdésként fogalmaztam meg. Itt csak azért teszem, hogy ti, akik olvassátok, hátha tudtok nekem válaszolni:

Mit tennétek, ha a helyemben volnátok, amikor ilyen sok szabálytalanságot fedeztek fel azoknál, akiktől eredetileg védelmet reméltek?

 

Miért nem találták meg a fiatalok használati tárgyainak maradványait? (telefon 3 db, külső winchester, fényképezőgép maradványait – amit később a tulaj, a törmelékek eltakarítása közben megtalált) Ez nem utal felületes vizsgálatra?

Miért nem éltek a túlélő hipnózisával, és miért nem kérték a hazugságvizsgálat elvégzését (azt nem tudom, hogy pszichiáter megvizsgálta-e)?

Miért nem nyomoztak a vallomás részletei után, és miért hitték el feltételek nélkül a túlélő minden szavát? (Hangsúlyoznom kell, hogy itt nincs szó bármiféle gyanúsításról! Arról van szó, hogy egy tisztességes nyomozásnak mindenre ki kell terjednie. Mivel azonban már a kivonulást követően azonnal az a döntés született: ez már pediglen balesetként lesz elkönyvelve //Ugye nem azért, mert Húsvét volt?//, nem is nyomoztak semmi után. Egyedüli alapja az esetnek a túlélő vallomása, ami jelen esetünkben olyan, mint egy „szentírás”.)

 

A rendvédelemnek megírt kifogásaim adminisztrációs packákról, érzéketlenségről is tanúbizonyságot adtak: 

Miért nem tájékoztattak, hogy a közigazgatási eljárás nem jelent nyomozást?

Az április 10-én felvett vallomásom jegyzőkönyvének a másolatát miért nem kaptam meg?

A tűzoltók dühösen rugdalták a házról lehullott törmeléket, a rendőrök legnagyobb problémája az volt, hogy sáros lett a cipőjük. Hogy mindez miként hatott az ott jelenlévő hozzátartozókra, az senkit nem érdekelt?

Az ügyintéző hónapokig abban a hitben tartott, hogy a fiatalok az emeleti szobában, az erkélyajtótól egy méterre haltak meg, és amikor néhány iratot megvettem (okmánybélyeg: 100 Ft/oldal), azt kellett látnom, hogy Enikő félig az erkélyajtóban, rá merőlegesen pedig Tomi, az erkélyen halt meg. Ez, nem azt feltételezi, hogy az ügyintéző nem is ismerte a rábízott anyagot? Vagy, ha ismerte, akkor miért hazudott?

Miért történt meg, hogy további leveleimet, kérdéseimet is sorra, érdemi figyelem, és vizsgálat nélkül elfektették, azokra csak önmagukat védő, semmitmondó válaszokat adtak?

Miért nem hívták be kihallgatásra a fiatalok barátait, akik hajnali 1:15 órakor távoztak a víkendházból és valójában a túlélőn kívül ők látták utoljára Enikőéket?

Miért állítják, hogy kihallgattás történt, amikor pedig csak telefonon hívták fel őket?

Az április 28-án íródott a „kiegészítő észrevételem”, de ennek nyomán se hívták be a megnevezett tanúkat meghallgatásra. Az én észrevételeim miért nem vették komolyan?

Az október 4-én keltezett Végzést, amelyben megadják az eljárás befejezésének határidejét, miért csak október 16-án adták postára, éppen azon a napon, amikor az eljárást befejezték?

A katasztrófavédelemnek feltehető kérdéseim:

Miért nem hordták ki a ház földszintjéről a tűz során keletkezett törmeléket?

Miért a törmeléken keresztül taposva járták be a helyszínt? Lehet, hogy ennek következtében nem találták meg a tűzfészket később sem?

A tűzvizsgálati szakértői vélemény miért csak a lehetőségeket sorakoztat fel?

Ha bizonyítékokat nem találtak a tűz okára, tűzfészket sem találtak, hogyan, mi alapján merik állítani, hogy kizárt a szándékosság?

............

Éjszaka és nappal észveszejtő nyugtalanság dúl a lelkemben. Elvesztettem az egyetlen lányom és a fiammá fogadott férfit, akit az én csodálatos lányom szeretett.

És a hatóságok elkenik haláluk körülményeit.

Megértitek már miért félek létezni ebben a világban?

 Minden anya, aki elveszíti gyermekét, tudni akarja, hogy miért! Miért és hogyan?

Ha beteg, akkor a betegséget, a műtétet, a műthetetlenséget. Ha autóbaleset, akkor annak okát, okozóját. Tudnia kell.

Nincs más magyarázat erre - és minden anya tudja: nem is kell - egyszerűen csak maga az anyaság. Gyermekem egyik felét születésemtől testemben hordoztam. Amikor emberré formálódott, vele voltam. Szívem alatt hordoztam, megszűltem, felneveltem. Ápoltam, ha beteg volt. Ágya mellett ültem, és aggódva figyeltem, ha lázas álomba merült. Tanítottam, oktattam, neveltem...

És most, amikor élete reményekkel telt, amikor olyan munkahely várta június 1-el, amiről egész életében álmodott, történt valami, amit emberi ésszel nem foghatok fel. Valakinek útjában állak ők, akik életüket mások megsegítésének szentelték.

Nem fogom ennyibe hagyni!

Tudni akarom!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Segítség 3.

(Egy olvasó, 2012.11.24 12:01)

Mindezeket azért írtam le, mert nem gondolom, hogy alaptalanul le kellene járatni a hatóságokat! És ezzel most nem azt állítom, hogy minden kérdése alaptalan. De ez minden bizonnyal!

Az ajtó-kulcs-szándékosság hármasa… A hatóság magyarázata teljesen helytálló és ha pontosan, kicsit nyugodtabban megpróbálja elolvasni erre Ön is rájön! Megválaszolja a saját kérdését! Azt írja, hogy a „fiatalok kivették a kulcsot a zárból, és a túlélő végül a kulcsot kívülről törte be a zárba” Ez akárhogyan is nézzük azt jelenti, hogy az ajtó zárva volt, ellenkező esetben miért tört volna bele a zárba. Bezárni márpedig csakis belülről tudták!

Kérdésként fogalmazza meg, hogy miért nem találták meg a fiatalok használati tárgyait. Erre csak kérdésekkel tudok válaszolni Önnek. Mégis miért gondolja, hogy ez szükséges lenne a nyomozáshoz? És miért gondolja, hogy nem találták meg? Maradt belőlük egyáltalán bármi használható? És nem igazán értem, hogy a használati tárgyakból ugyan mit állapíthatnának meg?? Azt írja, hogy a tűzvizsgálat még a tűzfészek helyét sem tudta megállapítani, akkor ugyan mi használható maradhatott a használati tárgyakból?

Miért nem végeztek hipnózist a túlélőn és feltételezhetően miért nem volt hazugságvizsgálat? Egyrészt úgy gondolom, hogy ez nem bevett gyakorlat a magyar eljárások során. Másrészt ahogyan írta több tanút is meghallgattak, akár személyesen, akár telefonon és vélhetően egybevágtak az elmondottak, ami nem indokolta, hogy ilyen vizsgálatokat végezzenek.

Az ügyintézőt azzal vádolja meg, hogy hazudott Önnek, amikor azt mondta, hogy a fiatalok az emeleti szobában, az erkélyajtótól egy méterre haltak meg… Biztos, hogy úgy fogalmazott, hogy a szobában? Nem lehet, hogy csak annyit mondott, hogy az emeleten az erkélyajtótól egy méterre? Mert akkor az az erkélyajtótól kifelé is lehetett egy méterre.

Re: Segítség 3.

(Ildikó, 2012.11.24 15:04)

A hatóság önmagát járatta le.
Az ajtót nem vizsgálták meg, a helyszíni szemle jegyzőkönyve egy szóval se írja le, hogy ott bejárati ajtót vizsgáltak volna. Kérdésemre nem adtak választ, hogy megtalálták vagy sem a törött kulcsot. A túlélő állítása, hogy belülről nem tudta a zárba tenni egyik kulcsot se. Lehet azért, mert pánikba volt. De ez bizonyos? Nem volt esetleg valamilyen anyag a zárba, ami lehetetlenné tette a behelyezést?
Látja jönnek a további kérdések!
És amikor az ablakon kiugrott és előre ment, kívülről se tudta kinyitni az ajtót.
A hatóságnak azonban a legjobban kell tudnia azt, hogy komolyabb zárakat is ki tud nyitni az, aki ezzel kicsit már foglalkozott. Vagyis az nem kizáró ok, hogy az ajtó zárva volt. De nem ezt írták, hanem azt, hogy belülről kulcsra zárt állapotban volt.
Hogyan állapítható meg egy bezárt ajtóról, hogy azt belülről, vagy kívülről kulcsolták be?
Mivel nem vizsgálták az ajtót, ezért csak a túlélő vallomására hagyatkozhatunk, aki viszont elmondta, hogy kivették a zárból a kulcsot. Igen ám, de innentől a tűziesetig néhány óra eltelt. Nyugtassanak meg, hogy az az ajtó érintetlen volt mindvégig! De nem is kell! Mindenre kiterjedő, tüzetes nyomozásra lett volna szükség.
A használati tárgyak később, a takarításkor előkerültek, összeégett állapotban. Ez csak arra mutat rá, hogy nem lett a helyszín tüzetesen átvizsgálva. Ha teszem azt rablás zajléott volna le, akkor nem lett volna fontos, hogy az értéktárgyak meg vannak vagy sem?
Arra, hogy telefonon nekem ki és mit mondott ugyebár bizonyíték nincs.
Azt kérdezteztem, ölelték-e egymást a gyerekek? Erre válaszolta, hogy lehet, de nem megállapítható, mert a kezük és a lábuk elégett és olyannyira összezsugorodtak, hogy .... :'(
Az erkély ajtótól egy méterre az ágy előtt. Ez volt a válasz.
De Enikő félig bent és félig kint, Tomi pedig kint. :'(

Segítség 2.

(Egy olvasó, 2012.11.24 11:59)

Ne haragudjon, de azt nem akarom elhinni, hogy költségkímélési indokkal lemondott volna bármit is a hatóság. Vagy ha ez mégiscsak így lenne, ezt biztosan nem írják le sehová sem… Ha a halottvizsgálati bizonyítványon a halálokként füstgáz került feltüntetésre, akkor azt az orvos szakértő minden bizonnyal meg tudta állapítani egyéb vizsgálatból .

Ön azzal próbál érvelni, hogy a túlélő hallotta még őket sikoltozni és ezért nem lehet füstgáz mérgezés… De ez egyáltalán nem zárja ki, hogy a sikoltozás közben tüdejük megtelt füsttel, aminek végül az lett az eredménye, hogy megfulladtak a füstben.

A halotti bizonyítványra azért kerülhetett baleset feltüntetésre halálokként, mert gondolom nem talált olyan nyomot az orvos, ami külső sérülésből eredő okra lett volna visszavezethető. És hogy miért nem kértek egyéb vizsgálatot, amiből kizárták volna a kábítás vagy altatás lehetőségét? Éppen Ön írta, hogy a túlélő hallotta őket sikoltozni…

Később a tűzvizsgálat sem talált szándékosságra utaló nyomot, így tulajdonképpen ez csak megerősítette a halottvizsgálati bizonyítványon szereplő halálokot.

Miért közigazgatási eljárás? Ide bemásolnék egy linket Önnek, ami erről szól:
http://www.beol.hu/bekes/kek-hirek-bulvar/kozigazgatasi-eljaras-vagy-nyomozas-355940
Ezt sem bántó szándékkal tenném, hiszen nem várható el Öntől, hogy mindennel tisztában legyen, de talán ez segít megérteni, hogy miért folytatták le a közigazgatási eljárást.
Valamint egy másik cikket, ami azt bizonyítja, hogy ha a hatóság talált volna szándékosságra utaló nyomot, akkor a közigazgatási eljárásban indított ügyben is indíthatott volna nyomozást… Tehát amit Ön ír, hogy nem jól folytatták le az eljárást nem állja meg a helyét. A közigazgatási eljárásban elindított ügy nem zárja ki a későbbi nyomozást. Ha a hatóság talált volna idegenkezűségre utaló nyomot, akkor biztosan elindítja a nyomozást.
http://www.zsaru.hu/content/gerg%C5%91-hol-vagy

Re: Segítség 2.

(Ildikó, 2012.11.24 14:40)

Még most sem haragszom. Bár nem lételemem a hazugság. A kicsim halálával meg aztán végképp nem tennék ilyet. :-(
A boncolási jegyzőkönyv 3 oldalán attól függetlenül, hogy bárki hiszi vagy sem, akkor is ez olvasható: "költségkímélési okból". Leírta az orvosszakértő.
Valóban lehetett füstgáz mérgezés... de erről inkább most nem írnék... :'(
Igen, minden úgy állítódott össze, hogy amikor hozták a hírt már akkor az volt az első mondat, miután közölték, hogy üljek le: BALESET TÖRTÉNT.
Már akkor eldöntött tény volt?
Az a baj, hogy egyre több a kérdés.
A tűzvizsgáló nem talált tűzfészket. Felsorolta, hogy mi mindentől gyulladhatott ki a ház, de egyiket se lehetett bizonyítani. Ha nem találta meg a tűz okát, nem mondhatja, meg azt sem, hogy a tüz szándékosan, vagy szándék nélkül keletkezett. Ez egyértelmű.
A kriminalisztika is leírja, hogy halálesetnél minden eshetőséget végig kell vizsgálni.
A baj az, hogy ezt nem tették meg. Ha látom, hogy mindent elkövetnek, hogy tisztázzák a majdnem lehetetlent, akkor egy szót se szólnék. De sajnos olyan alapvető baklövések, mint a helyszín nem lezárása, a szomszédos telkek nem átvizsgálása azt engedik nekem feltételezni, hogy "ELŐÍTÉLETTEL" vonultak ki.
A bűnügyi nyomozás meg se kezdődött. Ha megkezdődött volna, akkor mint írtam lértesítették volna a Megyei szervet és rendőrkutyát kérnek.
Igen, valóban szépen símulnak egymás állításaihoz a különféle hatóságok állításai. No comment!
Az Ügyészségen tudtam meg, hogy mindenképp bűnügyi nyomozást kellett volna indítani, majd miután már mindent átnéztek, (tudjuk, hogy nyomozni tűzesetben a legnehezebb, mert az utolsó újlenyomat is elég), csak utána lehetett volna széttárni a kezüket.
Megtették, már előtte.

Segítség 1.

(Egy olvasó, 2012.11.24 11:57)

Kedves Ildikó!


Már egy ideje olvasom az írásait, de eddig nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy írjak Önnek. Viszont most Ön kérdéseket tett fel, amire úgy érzem, hogy reagálnom kell.

Elöljáróban szeretném jelezni, hogy hozzászólásomat nem bántó jelleggel írom és még csak nem is kritikai hangvételűnek számon, hanem megpróbálkozom azzal, hogy felnyissam a szemét. Ahogy Ön is fogalmaz egyik bejegyzésében.
Pár kérdésével nem foglalkoznék és inkább nem is méltatnám őket, hogy valóban tartsam magam eredeti ígéretemhez és ne írjak bántót! Ezenkívül pedig azokra a kérdéseire szeretnék rávilágítani, amelyek nem igazán egyértelműek, vagy éppenséggel saját magával ellentétben állnak vagy esetleg már saját maga megválaszolja csak valószínűleg ezt nem vette észre. Ami egyáltalán nem baj és nem is róható fel Önnek, hiszen Ön szubjektívan áll hozzá a történtekhez. Talán kívülállóként rá tudok világítani olyan részletekre, ami elkerülhette a figyelmét!
Bár hozzáteszem, hogy elég nehéz úgy válaszolni, vagy írni, hogy nem ismert a teljes történet csak az, amit Ön a szemünk elé tár. Még az is lehet, hogy valamit rosszul értelmezek és ezért előre elnézését kérem! De remélem, hogy hozzászólásommal tudok segíteni Önnek!

Az egyik kérdése a hatósági tanúként meghallgatott személyre irányul… Egy kicsit tanácstalan vagyok, mert azzal a kifogással él a tanú meghallgatása esetén, hogy este kilencig az elhunytakkal együtt tartózkodott. A későbbiek folyamán pedig azt kifogásolja, hogy a fiatalok barátait nem hívták be kihallgatásra, pedig hajnalig együtt voltak velük. Nem az lenne a lényeg, hogy mindenkit meghallgassanak, aki érdemi információval szolgálhat (akár személyesen, akár telefonon) a tűzesettel kapcsolatban? Vagy akkor most mi is az igazi gondja a tanúkkal kapcsolatban?

Re: Segítség 1.

(Ildikó, 2012.11.24 14:19)

Kedves Segítő1!
Nem veszem rossz néven észrevételeit. Segítenek abban, hogy tisztázni lehessenek a nem egyértelmű dolgokat. A hatóságí tanúnak felkért személy valóban 21 órakor távozott a házból. Ő volt az, aki a hatóság embereivel bejárta a házat a helyszínelés ideje alatt. A jog úgy nyilatkozik, hogy nem lehet hatósági taanú az a személy, aki bármilyen módon érintett az ügyben. Márpedig érintettnek tekinthető, ha együtt volt előző este az elhúnytakkal. Erről természetesen nem ő tehet, hanem maga a hatóság, aki nyilvánvalóan fittyet hányt erre a törvényi kitételre.
Másik két fiatalt viszont valóban nem hívtal be kihallgatásra, akik ténylegesen 1:15-kor távoztak a később leégett házból. A bajom éppen az, hogy nem volt tényleges meghallgatás, amikor pedig ha nyomozásnál minden aprónak tűnő részlet is sokat számíthat. Mivel azonban nem valósult meg a nyomozás ténye, így egy-két kérdés a telefonba is megtette, hogy saját magukat igazolják a hatóságok. A kihallgatás vagy meghallgatás, telefonon, nem igazán tisztességes eljárás szerintem, az elhúnytakkal szemben, főleg ha valóban minden részletet tisztázni akar a nyomozó hatóság.

Segítség 4.

(Egy olvasó, 2012.11.24 12:02)

A katasztrófavédelemhez kapcsolódó kérdései… Nem hinném, hogy a törmeléket mozgatni kellene hiszen éppen abból lehetne következtetni a tűz keletkezésének helyére. Már, ha marad belőle valami, ami nyomra vezethet! Pl. hogy milyen tárgyak nem égtek meg abból még laikusan is ki tudnám zárni, hogy ott biztosan nem keletkezett a tűz.

Azt írja, hogy hogyan zárhatták ki a szándékosságot ha nem találtak bizonyítékot a tűz okára és még a tűzfészket sem találták meg… Szerintem nem emiatt zárták ki a szándékosságot, hanem amiatt mert nem volt semmi erre utaló nyom!

Mielőtt az utolsó bekezdésembe belefognék le szeretném írni, hogy ne úgy kezdjen hozzá az olvasásához, hogy bántani akarom. Tényleg a segítő szándék vezet! Így próbálja meg elolvasni!

A bejegyzéseiből úgy érzem (szerintem jogosan), hogy nagyon nehezen tudja feldolgozni a történteket és ezzel nem azt akarom írni, hogy „már igazán itt lenne az ideje, hogy túllépjen és ne ezzel foglalkozzon”, hanem hogy a saját egészsége és családja érdekében muszáj lenne egy kicsit törődnie magával, mielőtt beleőrül a történtekbe! Szinte már paranoiásan (elnézést a kifejezésért) úgy érzi, hogy a legtöbben Ön ellen vannak. Már-már üldözési mániának is nevezhetném. Ezt is kizárólag az Ön írásából olvasom ki… És miért is írom azt a bántónak tűnő kifejezést, hogy panaroiás? Csak gondoljon bele mi vezetett el ehhez a bejegyzéséhez???? Tulajdonképpen egy vigasztaló, kedves üzenetnek szánt írás!!!! Jó…. Lehet, hogy nem kellett volna azzal kezdenie, hogy „ne sajnálja magát”. De én kívülállóként azt az üzenetet nem bántónak olvasom, hanem egy olyan ember írásának akit ugyan az Ön írása alapján régen nem látott, de mégis úgy érezte, hogy ír Önnek. Véleményem szerint nem bántani akarta vele, hanem éreztetni, hogy együtt érez Önnel.

Tehát én azt tanácsolom Önnek, hogy forduljon szakemberhez, aki segít Önnek feldolgozni a történteket, hogy amennyire ilyen helyzetben lehetséges tovább tudja folytatni az életét.

Tisztelettel:

Egy hű olvasója