Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyilvános bocsánatkérés

2010.09.10
Kedves Józsi!
 
 
Most már több, mint két hónapja annak, hogy elhagytad az Egyesületet. Egyetlen nap se múlt el anélkül, hogy ne gondoltam volna arra, hogy esetleg akaratomon kívül megbántottalak. Az emlékeimben úgy élnek a régi dolgok, mintha tegnap történtek volna. Ezek a néhány hónaposak csak úgy, mint a jóval régebbiek. Igazából persze ezek a mostaniak élesek és fájóak.
 

Igencsak fölhecceltek azok, akik akkoriban írtak nekem - valamiért hagytam, hogy elragadjanak az indulatok -, és más dolgok miatt is idegesebb, türelmetlenebb voltam mint egyébként szoktam.

Belátom, hogy elhamarkodottan cselekedtem, és rosszul fogalmaztam. Erre mégse mentség, hogy akkoriban a magánéleti problémák, a családi gondok terhe is éppen nyomta a vállam, és a rendezvényünk sorsa, a tagság némasága is aggasztott.

 

És akkor nem követtem azt a szabályt, hogy a dolgokra aludni kell. Azonnal és vakon cselekedtem, nem gondoltam végig, hogy ez nálad egészen másként csapódik le.

 

Arra kérlek, hogy  Bocsáss meg nekem Józsi!

 

Nagyon bánt, hogy megbántottalak, hogy miattam rosszul érezted magad. Nem tudom magamnak megbocsátani, hogy éppen Téged, akit nagyra becsülök, éppen téged sértettelek meg ennyire.

 

Nem haragszom rád, egyetlen szavadért sem, amivel válaszleveledben engem illettél. Egy ideig persze nagyon fájt, és fájt a tagság hallgatása is, de most már tudom, hogy nincs ehhez senkinek semmi köze, ez a kettőnk ügyének kellett volna hogy legyen, mégis nyilvános lett és nagyon fájó.

 

Minden nap kérem a Teremtőt, hogy engesztelje meg lelked, szellemed, és most már nem csak gondolatban, de így levélben is kérem a bocsánatod!

 

Szeretettel

Ildikó

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.