Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rablók lent... úgy, mint fent

2013.10.30

Október 30. szerda

 

Hajnal. Mi mást csinálhatna az ember, ha már aludni nem bír, hogy barangol a neten, megnézi a FB-ot, hátha talál valami lelket is építő cikket, véleményt, hozzászólást?

Persze más is van a világon, mint számítógép… mondjuk könyvek, vagy végre elkezdhetném komolyan átírni Csabának a tananyagokat.

De nem. Hát persze, hogy netezek, és ebbe bele tud ám az ember ragadni.

Aztán egy ismerősöm keserű bejegyzése „kidob” az oldalról; kirabolták idős édesanyját.

Mehet a rendőrségre, töltheti az idejét feljelentéssel, vagy tanúvallomással, vagy… szóval a hivatali útvesztők valamelyikével. Elmondhatja, hogy egy ismerős volt, aki gyakori vendég édesanyjánál. Bizonyítéka nem tudom van-e, mert majd azt is kérni fognak. Csak nehogy a vége az legyen, hogy… mert figyelmeztetni fogják: ha valakit ártatlanul vádol, azért bizony ő maga lesz a felelős, és az ártatlan feljelentheti becsületsértésért, jó híre megrontásáért!

A kérdése az volt: Micsoda világban élünk?

Most mondjam azt, hogy már régtől erről beszélek?

Nem vagyunk egyformák. Van, aki azt mondja a gyerekének, a várakozó ügyfelek gyerekei részére kitett színes ceruzákra: hozzad. És van, aki rácsap a gyerek kezére: ez nem a tiéd.

Van, aki segíteni megy az idős embereknek, és van, aki ellopja a nyugdíjukat.

És ezen, semmiféle jogászok által alkotott törvény nem fog változtatni. Semmi ma érvényben lévő szigor nem tántorítja vissza azokat, akik eltökélték, hogy valamit ma megszereznek. Bármi áron.

A médiából folyamatosan „zúduló” reklámok vágykeltésre szolgálnak. Ha csak minden második van az emberre hatással, akkor sem elegendő rá a minimálbére, hát még, ha annyi sincs, csak mondjuk egy önkormányzatos segély. A vágyak meg csak egyre dagadnak, és amikor elérik a kritikus pontot az ember lelki-szellemi fejlődési szintje szerint döntésre kényszerül.

Dönt, hogy lemond a vágyakról, melyek emésztik, vagy bármit elkövet, csak hogy azt a valamit, ami lelki szemei előtt hetek óta lebeg, megszerzi.

Hős szeretne lenni, és mint mondjuk Zorró, vagy mint Robin Hood, a tolvajok fejedelme a gazdagoktól akarna elvenni, de azokat testőrök védik, meg a rendőrségre bekötött idegtépő hangon sikító riasztók, egyébként sincs náluk pénz, csak bankkártya, amihez a kódot is kellene ismerni.

Letesz hát hőstettéről – amiről tán sokat álmodik -, és a leggyengébb láncszemeket kezdi el keresni.

Minap ugye hallhattuk: kirabolt egy nő egy tolókocsis férfi.

Segítségét ajánlotta, majd elvette azt, amije volt. Nem kellett félnie, hogy utána iramodik a bácsi, hiszen…

Aztán mit lehet még olvasni, hallani: hárman rátámadnak egy fiatalra, és mindenét elveszik, amije csak van. Késsel fenyegetőzve.

Idős néni panaszolja, hogy falubelijei kirámolták az éléskamráját, hűtőládáját disznóvágás után, és ő a nagy házból tehetetlenül nézte végig, amint minden élelmét elhordják a nyári konyhájából.

A bácsi rajtakapja a betörőket, azok elfutnak, majd később husángokkal visszatérnek, majdnem agyon verik, és csak elviszik mindazt, amiért az előbb jöttek.

A fiatalok, az idősek, a fogyatékkal élők, a jóhiszeműek, a bizalommal élők… mind mind sebezhetők és céltáblák.

Az országot irányító elit nem igazán törődik a szegénység elburjánzásával. Ők olyan világban mozognak – az a világ is itt van, ezzel a miénkkel párhuzamos -, ahol minden védelemmel felszerelkeztek. Ha például a csapvíz szennyezett lenne, ők megtehetnék, hogy palackozott vizet hozatnak a világ túlsó feléről, és sajnálkozva (vagy azt se) néznék végig a szegények betegségét, halálát.

Igen.

Ez a mai valóság. Nagyon kevés a kivétel.

A szegénységet éppen ezért nem szabad szabadjára engedni. Mindenkinek fel kell ellene szólalni, mert az első, akiket kirabolnak, éppen azok lesznek, akik közel vannak a hasonló elszegényedési küszöbhöz.

A gazdag emberek jól védett házaikban, biztonságban szemlélhetik végig a szegénység terjedését. Nem fogják őket a buszon, a metrón, a vonaton kirabolni, mert saját páncélozott járműveikkel közlekednek, és egyáltalán nem érzik még, hogy az ő érdekük is a világ jobbá tétele. Ugyanis nekik már jó.

Ha baj van repülőre pattannak és máris egy békés helyen vannak. Ott ők ugyanúgy otthon vannak, mint mi itt a panelkalitkánkban, vagy az idős emberek lepukkant tanyájukon.

Volt, aki azt mondta nekem, amikor látta, hogy harcolok a tisztességes kivizsgálásért, nyomozásért, kislányom halálának a körülményei miatt, vagy Csaba kirekesztése, minden jogától való megfosztása miatt… szóval azt mondta: széllel szemben nem lehet pisálni.

Megdöbbentem.

Attól se lettem jobban, amikor valakik ilyetén nyilatkoztak: Isten így akarta. Meg volt írva a sors könyvében. Egy rossz élet szenvedéseitől menekült meg.

De attól a véleménytől is kikerekedett a szemem, hogy: Mindenki úgy, ahogy megérdemli.

És volt, aki ügyvéd létére legnagyobb döbbenetemre azt mondta: A rendőrök is emberek, meg kevés a pénz, azért nem nyomoznak.

Vagy más témában egy tanár: Az iskolák nincsenek felkészülve az autistákra, nem is az ő feladatuk a fogyatékosok tanítása, az a szülő feladata. Nincs rá pénz, nincs rá szakember. Vannak jó intézetek, tessék oda beadni az ilyeneket, azt támogatja az állam.

Egy biztonsági őr (volt rendőr) véleménye: Minek kell arany nyakláncot hordani, meg drága órát? Megteszi egy bóvli is. Meg is érdemli az, akit kirabolnak.

Végtelenségig lehetne sorolni. Az emberbe belefagy a levegő.

Mindig is ezt kérdezem:

A társadalom nem mi vagyunk?

Sokan azt mondják: Nem. A vezetők.

Ki választotta a vezetőket?

Ki termelte meg azon értékeket, mellyen a milliomos azzá lett, ami?

Ki az, aki engedi, hogy élete, vére, verejtéke gyümölcsétnek jórészét mások élvezzék?

Ki az, aki nem szólal fel, ha igazságtalanságot lát?

Ki az, aki félelmében lehajtja a fejét és szótlanul tűr, mert nem mer szelet csinálni?

Ki az, aki megveti, elítéli azokat, akik mernek szólni?

Kik a cinkosok, mert lehet, egyszer ő is követ majd el valami törvénytelent?

Ki az, aki nem háborodik fel, ha azt látja, hogy igaztalanul megfosztanak embereket szabad mozgásuktól?

Kik azok, akik engedik, hogy bölcsődés törvények szabályozzák a természetes életet?

Kik azok, akik képmutatásban élnek, és nem lázadnak fel a kirakatpolitika, a hazugságot fényező buggyant szabályzók ellen?

Nem válaszolok, csak annyit kell tudnotok: Bennetek van az Erő. És a gonosz burjánzik el, amikor féltek használni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.