Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SORSFORDULÓ

2011.01.21

2011. január 21.

 

Eljött a nap, amit kizárólag rémálmaimba kívánok.

Sorsunkat fordító nap...

Már csak 3 óra van hátra, és indulnom kell Baglyasra, az idősek otthonába, hogy ott várjam, amikor édesapámat az autó Etesről beszállítja.

Nem kívánom senkinek az ilyen napot.

Elképzelem, amint reggel kilenckor édesanyám az autó után néz, amikor szívét a fájdalom öleli körbe, amikor szeméből patakokban hull a könny, és én nem ölelhetem meg.

Elképzelem, hogy édesapám zavart tudata kitisztul és tudatosul, hogy elhagyta otthonát, hogy tán soha már nem látja.

Anya zokog, lelke kínlódik, apa sír, és a lelke dühös.

Mit jelentenek az emlékek egy ember számára?

Mit jelent, ha elveszíti minden tudását?

Milyen érzés az, amikor néha tisztul a kép, és azt tudja csak, hol van, de hogy oda mikor és hogyan érkezett, arra nem emlékszik?

Soha nem szeretném megérni ezt!

Anya a szégyentől ég.

De nem bírja már, miközben sajnálja párját, hiszen 56 évet éltek le egymás mellett és ő 4 évig állta a sarat, végig nézte ügyes férje leépülését, aki már csak segítséggel tud borotválkozni, akkor se mindig.

Végig kellett néznem a vergődésüket, miközben kezem-lábam megkötve, mert Csabinkóm sorsa, inkább a sorsom, és csak őrlődtem: segíteni igazából egyik oldalon se tudok.

Miközben fuldoklunk, megélhetésünk veszélyben forog, egyetlen segítségünk a szüleim voltak, akik ha nem volt pénz a csekkeket kifizetni, mindig kisegítettek.

Ennek vége.

Mostantól a nyugdíj megy az öregek otthonába, és nekünk magunkról kell gondoskodnunk. Nem tudom sikerül vagy sem.

Bizonytalanabbá vált a jövő, mint amilyen eddig volt.

Inog alattunk a föld. Szakadni készül az ég…

 

Mintha elválnának a szüleim.

Mintha az együtt eltöltött több mint fél évszázad a semmibe foszlana.

Nem tudom, mit érez majd apa. Fáj majd neki? Hiányzik majd neki a régi otthona?

Láttam, az utóbbi hónapokban, amint anyukám kifordul önmagából. Láttam a türelme kiszáradt, feldarabolódott, és a sors terhe összemorzsolta, majd az élet vihara szétszórta, mint száraz port.

Kénytelen voltam kimondani a válogatott halállehetőségek hallatán: ez így nem mehet tovább!

Társtettes vagyok.

Nem tudom, hogyan fogom ezt jóvátenni.

Nem tudom, lehet-e ezt valaha jóvátenni.

Csak abban reménykedek, hogy az otthonban jó helye lesz. Közel az orvosi segítség, ha az kell. Sorstársai lesznek, segítők, akik foglalkozásokat tartanak, akik próbálják tanítani őket.

Reménykedem még…

Bízom…

Hiszem, hogy Isten segít.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.