Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Színjáték az életünk

2011.11.27


November 27.

 


Napokat csúszik az elektronikus naplóm, a füzetembe írotthoz képest. Elég érdekes, és vicces, ahogyan most visszaolvasom, és begépelem. Olvasom a 22.-i bejegyzést és ott azt írtam:

 

„Jó időnként így… remetének. Már nem kapcsolom be a rádiót se, mert ott is, csak az óriási társasjátékról beszélnek, amit a világon most létező lelkek közösen játszanak.

 

Mintha mindenki megkergült volna, mintha senki se akarna látni a díszleteken túlra. Pedig az előttünk-mögöttünk húzódó festett függöny olyan, mint a foltokból varrt kajla fülű játéknyúl, amit a gyerekek, egymás kezéből kapkodva, száz helyen szétszaggattak már.

 

 

Tegnap Bogár László volt az „Ütköző” egyik vendége és a díszlet egyik még be nem varrt résére mutatott rá, arra kérve beszélgetőtársait, hogy kicsit nézzenek mögé, mire azok megkérdezték:

 

- Ez most egy összeesküvés elmélet?

 

A tanár úr persze nemet mondott és közölte, hogy ez maga az összeesküvés, de a többi szereplő konokul ellenállt, mert ők végig akarják játszani azt, amit elkezdtek, amit a világ urai (maguk által kinevezett urak ők) diktálnak.

 

 

 

A téma az IMF volt, amely csoporttal most nekünk, magyaroknak ismét dolgunknak kell legyen, és senki nem érti miért. A céget 1945-ben alapították azzal az eredetei céllal, hogy tagországainak pénzügyi stabilitást nyújtson, kölcsönöket adjon, elősegítve a gazdasági növekedést és a magas szintű foglalkoztatás megteremtését. A washingtoni székhelyű szervezet beleavatkozik a bajba jutott országok életébe és minduntalan „megszorításokat” követel. Ezt a pénzügyi, politikai és gazdasági vezetők úgy értelmezik, hogy mindenkitől el kell venni azt a keveset, amit még munkájukért kapnak, csak tőlük nem.

 

Nem szüntetik meg azon intézményeket, melyek munka nélkül is jövedelemhez juttatnak bizonyos pénzes rétegeket, akik képesek manipulálni a világ pénzügyi szektorait, és a virtuális pénzvilágát.

 

 

 

Arra gondoltam, mivé is fajult világunk? Olyan bürokratikus világot hoztunk létre, amely leminősíti a kétkezi munkával, szakértelemmel előállított valódi értéket teremtő embereket, és felmagasztalja a heréket.

 

 

 

Hol rontottuk el? Hol kezdődött a nagy átverés? Tán az egekig felmagasztalt Gézánál, vagy fiánál, Vajknál, aki álszent módon elvetette hitét és Istvánná lett? Eleinknél, hitükhöz és népükhöz hűtlen uralkodóinknál, akik saját népük ellen fordultak, mert jobb volt gazdagnak lenni még azon az áron is, hogy kiirtották táltosainkat, tűzzel-vassal ölték azokat, akik hittek Istenpárosunkban és csatlósai lettek azoknak, akik azt állították: pogány a magyar?

 

 

 

Hol van az a határ, ahol véget kell vetni az örökös béketűrésnek és véglegesen el kell tépni a díszletet, hogy az egyszerű alkotó emberek - akik munkájukkal megtermelik az élelmiszert és azokat a használati tárgyakat, melyek az élethez szükségesek, az ellátásokat és a szolgáltatásokat biztosítják - a festett színfalak mögé lássanak és rákényszerítsék a „heréket”, hogy innentől kezdve ők is dolgozzanak?

 

 

 

Mert a világ el tudná tartani a megszületetteket, ha a megtermelt javak egyenletesen lennének elosztva és nem koncentrálódna a Föld vagyona ama bizonyos harácsoló, a politikusokat, pénzügyi és gazdasági vezetőket is dróton rángató réteg (2 %) kezében.

 

 

Minden más csak festett kép.”

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.