Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÉBOLYULT SZÉLVIHAR

2011.01.04

2011. január 4.

 

Az Idő száguld, mint a szél.

Ő a viharos, a titokzatos.

Jön és megy, de nem tudjuk hová repít.

Van, mikor elvágtat mellettünk, máskor tovafut velünk, felkap és elhajít, megríkat, néhanap meg úgy simogat, mint szerető anyánk.

Sokszor kacagtat, és egyre többször, mert másként nem lehet túlélni az aljasodó világot, csak, ha kinevetjük nyomorunk.

 

Minden változik, ahogyan a szél játszik a sivatag homokjával, vagy ahogyan változik a kisgyermek kusza rajza, ha egyszer beindítja ceruzáját.

A változások szele tombol.

Magyarország politikusai az EU soros elnökei, miközben alkotni próbálják az Alkotmányt, az adózást, a médiát, nekünk meg a széllökésektől légszomjunk keletkezik.

Itt rendnek és fegyelemnek kell lenni. Ez jó. De talpon kéne maradni, hogy a vágtató rend lovai ne tapossanak minket agyon!

Áprilisban már egy éve lesz, hogy jelen politikusainkat megválasztottuk.

Hihetetlen, hogy száguld az idő!

Azóta az árak az eget ostromolják, és a minimálbér úgy folyik el a puszta létfenntartásra, mint ahogyan a tiszta víz fut át a szitán.

 

Túlélni kellene valahogy!

A dermesztően hideg, szeles időtől szemünkbe szökött könnyeket le kellene törölni, de hogyan, ha mi két kézzel kapaszkodunk?

 

Küzdeni kell legbelül!

 

Lelkünk, aki leginkább trónusán ücsörög, és némán figyel, most is türelemre int: Maradj tiszta, őszinte! Őrizd meg nyugalmad, mert a keserűség rombolja a testet, ami most az én templomom! Kérlek, vigyázz e Szent helyre!

 

Mintha vesztébe söpörné az idő szele a világ lelkeit. Az egyszerű emberek sóhaját elnyomja a harsányak hangja, a multik, a bankok igaztalan sikoltozása. Ki hallja meg e szélvihar zúgása meg a sötét felhők ütközésének robaja közben az egyszerű kívánságot, melyet százezrek temploma szól? „Jaj! Istenem segíts!”

 

Lelkünk, ki tapasztalni érkezett manapság már bánja, hogy Teremtő Istenpárosunk előtt a Világegyetem pergamenére bejegyzett sorsát vállalta, mert akkor még nem tudta miféle aljas tervet eszeltek ki a lelketlen szellemek.

 

Ezüst és arany szálakból font védőhálónk megremeg, amikor tébolyult tízek és százak belerohannak, mint bika a vörös posztóba.

Lelkünk felállt már trónusáról, mert nyugtalanító szelek tombolnak, és üzeneteket küld a Teremtőnek: valami elromlott a sorstervekben, mintha az idő vad szele bontotta volna a Szent szerződéseket.

 

Angyalok, őrzők olvassák újra a sok-sok pergament, és nem értik ők sem, hol csúszott be a hiba. Nem tudnak mást üzenni csak, hogy tartsunk még ki, a hiba elhárítása folyik.

„Erősítsétek meg hiteteket a csodákban, ne eresszétek el a Szent hálót, hogy az ármányok szele ne sodorjon tova titeket! Gyógyítson titeket a szeretet, a hit és a remény! Rendületlenül énekeljétek saját dalotok, amíg a küldetéstek szünete véget ér!

 

Sokan leszakadtak mostanság a Szent hálóról.

Vannak, akiknek letelt az ideje, másokat elsodort a vihar, és sokan egyszerűen feladták, hogy egy következő életben újra kezdhessék.

Mi, akik még itt vagyunk, két kézzel kapaszkodva az Isteni szálakba, szorosra zárt szájjal és szemmel fohászokat küldünk az Égiek felé, bízva benne, hogy megtalálják az igazságos élet szelencéjét.

 


 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.