Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÜRELMES ARCUNK VERÍTÉKE...

2010.10.28

Október 28.

 

Kaptam tegnap egy levelet. Nem én, mint Bódi Ildikó, hanem mint a „meg” Tisztelt Magyar Polgár.

Tudtam, mi van benne: a bélyeg helyén vörösiszap képek.

És elkeseredtem. Jobban, mint előtte voltam…

A borítékban csekk.

Sejtettem én, de csak ma bontottam fel, hisz a saját nevemre megírt csekkek is itt sorakoznak még!

 

A katasztrófa sújtotta övezet, nem korlátozódik az ökológiai katasztrófa területére.

A most is folyamatban lévő kilakoltatások, a nem megemelt, ámde fűtőértékében lecsökkentett gáz, az elektromos energia, a víz egekbe szökött árai egész Magyarországot katasztrófasújtotta övezetnek láttatják a szememben.

 

És akkor még nem beszéltünk a kiszolgáltatott betegekről a kórháznak, járó beteg ellátónak csúfolt intézményekben, és a diákokról, akik nem nevelést és nem oktatást kapnak nagyon sok iskolában. Az egyébként is, problémákkal élőkről nem is beszélve.

 

A levélben megemlítik Soros Györgyöt, aki az egyik legnagyobb támogató.

Nem is értem, miért vagyok én ennyire „rosszmájú”, mert hát eszembe jut egy 2009. évi esemény. Mi is? Hát ez az áprilisi hír:

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) vizsgálatának eredménye szerint a Soros Fund Management állt az OTP elleni, tavaly október 9-i tőzsdei támadások mögött. Ugyanebben az időszakban a magyar fizetőeszköz ellen is "összehangolt spekuláció folyt, ami a forint erős gyengülését eredményezte."

 

És senki nem magyarázza el nekem sem, hogyan került a vörösiszap tetejére a 13 pH értékű lúg?

A Greenpeace laborjában vizsgált mintákban olyan anyagokat is találtak, melyek nem származhattak a timföldgyártásból. Hogyan kerültek oda? És azt se mondja meg senki, hogy ki adott engedélyt a tározó magasítására?

Ha egy épületet meg akarunk magasítani, elő kell vennünk az építész terveit és a statikai tervek alapján dönthető el, hogy az X magasságúra tervezett építmény alapja, tartószerkezete, gerendái alkalmasak-e még egy emelet elbírására. Ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor fenn áll a veszélye annak, hogy az épület összedől. Nincs ez másként a tározó magasításával sem.

Aztán itt van a tény, hogy a tulajdonosi kör bagóért vette meg a gyárat, és fütyült befektetni a megígért környezetvédelembe.

Azt is megtudtuk, hogy nekik több ezer millió forintjuk van. (Ami kiszivárgott az úgy kb. 40 milliárd. De vajon mennyi van külföldi bankokban, amit már kimentettek?) Bizonyára nem abból jött össze ez a szépséges vagyonocska, hogy nekik több százan éhbérért dolgoztak, és a korszerűsítésre pedig valahogyan minduntalan elfelejtettek beruházni.

 

És akkor nekem is jön a csekk, a többi mellé, amit ha nem fizetek ki, akkor nem lesz világítás, meg fogunk fagyni, nem jutunk ivóvízhez, vagy éppen az egyetlen vagyonom a lakásom árverezik el, minket meg lakoltatnak ki, mert egyeseknek így van kedve, és mert a törvényeink kirakatpolitikát szolgálnak és nem az életet.

 

Csak egy picurkát kell tudni számolni, ha ki akarjuk számolni, hány évig kell dolgoznia egy kétkezi munkásnak (Tegyük hozzá, hogy az ő alkotómunkájuk az, amelyik kézzelfogható értéket állít elő!) ahhoz, hogy 1000 millió forintja legyen a bankban?

És számoljunk még egy kicsit! 250 házat kell eldózerolni. Ha 15-20 millióból felépülhet egy kényelmes otthon, akkor mennyi pénzt kell visszaadniuk a timföldgyár tulajdonosainak összeharácsolt vagyonukból, vagyis abból, amit elvettek az emberektől?

 

Nem olyan régi újságcikk volt, amelyik arról szólt:

 „Földünkön minden 6. ember éhezik.”

Ugyanitt olvashatta az, akit érdekelt, hogy a Világvagyon (értsük úgy, hogy a bolygónk) FELE az összlakosság 2 %-nak a tulajdonában van. Ezen belül az 1 % rendelkezik a tulajdon 40 %-val.

 

Ha most 7 milliárdan vagyunk, akkor 6 milliárd 860 millió emberé a Föld fele.

140 millió emberé pedig a Föld  másik fele.

 

Mindeközben csúcsra emelkednek az élelmiszerárak. Mi ennek az oka? – kérdezi a cikk írója.

-         időjárás (amit mi tettünk tönkre, azzal, hogy fűtöttünk és nem fagytunk még meg, és nem a felelőtlen milliárdos gyárosok a környezet állandó és folyamatos szennyezésével)

-         termésingadozás (ami ugyebár a szennyezett levegő, a bepiszkított ivóvíz és talaj, illetőleg a szeszélyes időjárás miatt következhet be)

-         spekulációs célú drágítás (Jaj, Istenem! EZ MEG MI?)

 

No de mindezek mellett vannak ám még más problémák is, melyek globális szinten jelentkeznek:

-         foglalkoztatási krízis (minek is az az irdatlan tömeg, amikor azt a kb. 500 milliárdost jóval kevesebben is ki tudják szolgálni!? Kezdjük az irtásuk!)

-         gazdasági válság (Már megint itt tartunk? Mert, hogy mi ez? A megtermelt árút nem tudják a cégek eladni, mert minden 2. ember a Földön olyan alacsony jövedelemből tengeti az életét, hogy a javak nagy részének élvezetéből ki van rekesztve. Nem élvezheti a földi javakat, nem láthatja csak a legszűkebb életterét, és fogalma sincs az alkotó boldog élet lehetőségéről.)

 

Most fejeztem be Borden, Flamingo című könyvének olvasását. A regény valamikor a két világháború között játszódik. A történet egy mellékszereplője egy pénzember, aki nem szerezhette meg egy angol nő szerelmét (bocs: testét, mert a szerelem nem kell neki), és bosszúból, no meg embergyűlöletből mégis az összes főszereplő életét tönkre teszi. Ő,  Ikey Daw a nagy pénzkirály, aki Amerikában él, a nemzetközi pénzt képviseli, és aki gyűlöli az embereket.

Álljon itt a könyvből vett néhány idézet, amely elolvasása után rádöbbentem: minden szenvedés okozója az emberiség 1 százalékának a telhetetlensége, a könyörtelen kapzsisága, és sátáni elvetemültsége.

 

71. oldal:

„… minden teleszórva olajrészvényekkel, kaucsukrészvényekkel, városi kötvényekkel, külföldi kötvényekkel – csupa szép rendes gumival átkötött kis csomag. És szerette, ha a szerény kis csomagok, mind megannyi titokzatos erők, hirtelen gazdát cserélnek – szerette fölkapni, meg lecsapni őket – gyémántbányát, rézbányát, szénbányát, pamuttermést és gabonatermést és ökörcsordát és kaucsukfa erdőséget, ami így papírkötegekké zsugorodva hever előtte, markába kaphatja, széttépheti, ha kedve van. Éppen ez vonzotta, hogy a világ javaival úgy bánhatik, mint a cigarettapapírossal. Jó lenne összeszedni ezt a sok limlom papírt és örömtüzet gyújtani vele! – ilyen ötletei voltak…”

 

73. oldal:

„… Ikey Daw megvetette a kormányokat. Ő mögötte az emberi kapzsiság állott, a „nagy üzlet”, ahogy ő mondta. A beteg kormányok hozzá fordultak tanácsért, segítségért, mint ahogy az ember doktorért küld. A kormányok gazdag páciensek voltak. Amilyen mértékben növekedett a praxisa közöttük, úgy nőtt a tiszteletdíja is. 1914 óta nagyon sok dolgot adtak neki. Néha nem volt érdekében a páciens gyógyulása és ilyenkor a kormány is megbukott, vagy esetleg forradalom ütött ki. A legkedvezőbb volt neki, ha egész Európa váltólázban szenvedett, ilyenkor szinte állandóan rászorultak az orvosra…”

 

76. oldal:

„… Az apja az ucca söpredékével dolgozott – apró tolvajokkal, szerencsétlen kártyásokkal, ő a kormányokkal dolgozik. Ha mélyére nézünk a dolognak, ez se nagyon más, gondolta kelletlenül. Ezek is zálogba csapják, amijük van, petróleum forrást, gabonaföldeket, alattvalóik munkáját, verítékét, sőt, a jövő nemzedéket is, a születendőket…. Mert a jövő nemzedék még nem tudja, hogy árúba bocsátják… nem tiltakozhatnak a sorsuk ellen, nem lázadnak fel, amit a népek sajnos megtesznek néha és váratlanul halomradöntik a kormányaikat, amelyek bölcsen pénzzé akarták tenni türelmes arcuk verítékét…

 

77. oldal:

„… Amíg van mit enni, inni, addig a tömeg minden hazugságot elhisz, amit beadnak neki. Ikey Daw mindig mosolygott, ha valamelyik ideges kliense… a közvéleményt emlegette. Közvélemény nem létezik. Ujságok vannak. Ha ő például egy hétfői napon megbeszéli néhány erre hívatott úriemberrel, hogy jó lenne, ha  Amerika meleg érdeklődést mutatna Guatemala, Chile, vagy Grönland dolgai iránt, akkor csütörtökön New England, Idaho vagy Texas derék polgárai mind a fejüket vakargatva nézegetik a térkép illető pontját és a rákövetkező hétfőn minden teremtett lélek lázasan érdeklődik Guatemala, Chile, vagy Grönland sorsa iránt.

Legalább is azok, akik ujságot olvasnak, a többi meg úgyse számít. Azok lassan mozognak … Csak akkor nyomnak a latba, ha elkeseredés hajtja őket. Ilyenkor mozgolódnak, de vakon, mint a vad elefántcsorda…. De lehet azért vezetni őket, ha elfáradnak, a hajcsárok bekerítik az egész csordát és visszaterelik oda, ahonnan jött, vagy esetleg máshová, ha kedvük tartja…”

 

Ezek szerint…

Hiába is válnánk…  VAD ELEFÁNTCSORDÁVÁ?

A franciák se érték el, hogy ne kelljen közel a koporsóig húzniuk az igát.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.