Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


VISSZASZÁMLÁLÁS AZ ÉLETÜNK

2011.12.12

 

December 12.

 

Hamar eljő ennek az évnek is a vége. Már csak három hét.

Esténként, amíg arra várunk, hogy elragadjon minket az álom, csak ritkán tudatosul bennünk: hátralévő életünkből ismét eltelt egy nap.

Ugyanis…

Visszaszámlálás van folyamatban.

Erre gondolni olyan kellemetlen. Nem?

Hát inkább nem is gondolunk rá, mert azt hisszük, ezzel a gondolattal tudatunk előterében, nem is lehet élni.

Pedig…   „A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk…”

 

Parányi porszemek apró atomjai körül kerengő elektronok vagyunk. Hogy pozitív vagy negatív a töltésünk azt mi dönthetjük el, mert ennyi szabadságot azért mégis kaptunk, és e döntésünk – bármennyire parányiak is vagyunk -, befolyással bír a nagy, a hatalmas, a felfoghatatlan végtelen történéseire.

 

És mi bántjuk egymást…

És kihasználjuk a másik embert…

És piszkálódunk…

És elvesszük…

És oda se nézünk…

És hazudunk…

És képmutatunk…

És széthúzunk…

És azt mondjuk: mi fontosabbak vagyunk, tőle, meg tőlük, meg tőled.

 

Mások meg…, akik felkapaszkodtak a naivak, az idealisták, a jó szándékúak, a hatalmat nem akarók, a lefizethetetlenek, a megvehetetlenek, a nem megalkuvók hátán, azok azt mondják:

Te csak félj… a betegségtől, szeretted elvesztésétől, a fájdalomtól, a hidegtől, melegtől, a fölöslegességtől, a mellőzöttségtől, a magánytól, a nincstelenségtől…

Te csak elégedj meg a kevéssel…

Te ne akarj mást, jobbat és szebbet

Te csak maradj ott lent, a posványba ragadva, ahová lábunk súlya tapasztott…

Te csak maradj tudatlan, és fogadj szót a „nagyoknak”, a bürokratának, a jogásznak, az adóhatóságnak, a jegyedet ellenőrzőnek, a katonának, a rendőrnek, az orvosnak, a bankárnak, a miniszternek (amely szó mára elvesztette eredeti jelentését: szolga), az osztályvezetőnek, a parkőrnek, a házmesternek…

 

Tegnap este srácaimmal beszélgettem, és végre szavakba foglaltam kínzó gondolataimat.

Azt mondták, az velem a baj, hogy idealista vagyok, és még most is hiszek abban, hogy ezen a képmutató, hazug világon lehet változtatni, hogy jobbá lehet tenni, pedig nem lehet, mert zárt körök vannak, és én éppen nem a nagy „vérkörbe” vagyok becsatlakoztatva.

 

Igazuk van.

 

Észre se vesszük, hogy börtönbe zártak…

Csak akkor, ha falaiba ütközünk… és akkor se elsőre, vagy másodszorra… csak sokadszorra hallhatjuk meg (ha ép még lelki-fülünk) a ki nem mondott gondolatokat: ugyan már mit akar itt nyüzsögni ez a tyúk?

 

 

 

Bródy János: Semmi sem tökéletes

 

A végtelenhez mérve semmi sem tökéletes
Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres
Az örökös vándorút véget soha nem ér
S ha nincsen gyökerünk-elvisz a szél

Mindenkinek vannak különös vágyai
De felelősséggel tartozunk, ha számít ránk valaki
Lehet belőle száz is, az az egy többet ér
S ha elfelejtenéd, elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk
A csillagévek óráin egy perc az életünk
Az ember önmagában semmit sem ér
Ha nincsen barátunk-elvisz a szél

Jól csak a szívével lát az ember
Ami lényeges,az a szemnek láthatatlan
Az igazságot átérzi a lelkünk
De te is tudod, hogy kimondhatatlan

Minden sivatag egy kutat rejt valahol
S ha lelked mélyén rátalálsz már nem csodálkozol
Az ember ezen a Földön csak egyszer él
S ha nincsen barátod-elvisz a szél

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.