Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


BENEDEK JÓZSEF MIHÁLY

2010.08.31

Benedek József Mihály Romániából látogatott el hozzánk a Szíriusz Sci-fi Napok idején. Célzatosan kereste az Avana Egyesület vezetőjét, amin igen elcsodálkoztam, hiszen Magyarországon kevesen és keveset tudnak rólunk, kevesebbet, mint szeretnénk így 13 évi működés után. Számomra csodának számított, hogy Székelyföldön működő Régió Rádió irodalmi műsorának főszerkesztője viszont szinte minden lényegeset tud az Egyesület céljairól, tevékenységéről, kiadványairól; mi több, az elnök személyéről is tájékozódottabb volt tán, mint sokan mások itthon.
Kíváncsivá tett ez a sokoldalú ember. Megkerestem és legnagyobb örömömre hajlandó volt interjút adni nekem. Most ezt a beszélgetést szeretném megosztani Kedves Olvasóinkkal.



Bódi Ildikó: Amíg a budapesti Szíriusz Sci-fi Napokon nem mutatkoztál be, és nem kértél tőlem interjút a Régió Rádió számára – szégyen -, de semmit nem tudtam rólatok. Kérlek, mesélj a Rádióról, az alakulásról, céljaitokról és arról, hogy hol, mikor vagytok hallhatók!

Benedek József Mihály: — A Régió Rádió (Székelyföld hangja) egy Háromszéken sugárzó, elsősorban a középosztályt megcélzó rádió. Interneten is hallgatható ( www.regioradio.ro), fő célja az igényes anyanyelvi rádiózás a Székelyföldön, és ezen belül, bár kereskedelmi rádió (nem kap semmiféle támogatást, a reklámokból él), közszolgálati szerepet igyekszik vállalni. Vagyis: a mindenáron való szórakoztatás helyett színvonalas, anyanyelvet, nemzettudatot és kultúrát ápoló intézménnyé válni. 2007-ben alakult.

Kik támogatják a Régió Rádiót? Hogyan lehet nektek segíteni?

— A Régió Rádió egy teljesen önellátó kereskedelmi rádió, még ha paradox módon közszolgálati szerepet tölt is be. A reklámokból, valamint a műsorok támogatóitól kapott pénzből él. Például az én műsorom, a „Kultúrrégió” jelenleg két támogatót talált, de jól jönne még néhány, hiszen a rádiójáték készítése költséges mulatságnak ígérkezik…

Kérlek, mesélj erről a műsorról!

— Minden szerdán és pénteken magyar idő szerint 9-11között az enyém a műsoridő. Jazz zenésztől kezdve, scifi írón át a filozófia tanárig minden embert igyekszem meginterjúvolni, akinek bármi köze is van a kultúrához. Pénteken pedig Európa hányatott sorsú népeiről, vagy egy- egy gyönyörű vidékéről (olykor e kettő együtt jár – lásd, pl., Katalánok vagy Baszkok) beszélek, és lehetőleg ízelítőt adok a konyhájukból is, hiszen az is része az emberi kultúrának.

Te mivel foglalkoztál azelőtt, hogy létrehívtátok a Régió Rádiót?

— Nem mi hívtuk létre, én később kerültem kapcsolatba velük, amikor egy pályadíjnyertes írásom, Prezsmer Boglárka műsorában, rádiójáték formájában adásba ment náluk. Aztán úgy alakult, hogy Boglárka Magyarországra költözött, és, mivel hiszek a rádió kultúraformáló szerepében, a helyébe léptem.

Szabad nekünk erről a pályadíjnyertes műről többet tudnunk? (Címe, mondanivalója?)

— Passz címen jelent meg, de egy hosszabb színdarab része. Első megközelítésben arról a végzetes hanyagságunkról és hamis pragmatizmusunkról szól, amely majd elodázhatatlanul elpusztít minket.

Mit alkot Benedek József Mihály, amikor nem rádiózik? Mit szabad még tudni a szélesebb közönségnek rólad?

— Nemrég jelent meg egy könyvem, Férfiak címmel, ami Magyarországon is kapható, az Anima könyvesboltban és internetes portálján, három színdarab van benne. Abból az első egy részletét románra és eszperantóra is lefordították. Öt kontinensen jelenik meg a Literatura Foiro, az eszperanto Pen club irodalmi folyóirata, az közölte júniusban. Most egyszerre két kisregényen is dolgozom.

Hűha! Gratulálok! Novellák, színdarabok, kisregények, rádióműsor-szerkesztés! Mit rejtegetsz még?

— Most csak ennyit, de ezt véresen komolyan veszem.

Azt kell mondanom: irigylésre méltó az aktivitás, az energia, ami benned rejlik! Sok művész manapság itt Magyarországon arról panaszkodik, hogy nem tud alkotni, hogy sok a visszahúzó erő. Kérlek, adj tanácsot, hogyan lehet ezektől függetleníteni a művészi lelket, honnan meríthet erőt, energiát ilyenkor az író?

— Csak a magam nevében beszélhetek: én például hiszek abban, amit csinálok, innen merítem az erőt. Bármennyire is bombasztikusan hangzik, nálam ez tényleg így van.

Azt tudom, hogy hangjátékok készítésével is foglalkoztok. Kik ők, akik a novellákból a műsort elkészítik? Hogyan merült föl ez az ötlet? Milyen feltételeket kellett megteremtenetek, hogy ez létrejöjjön?

— Ősztől szeretnénk igazán belevágni, addig az anyaggyűjtés folyik. A partnerünk ebben a projektben a világhírű Osonó Színházműhely (egy csomó hazai és nemzetközi díj kitüntetettje, Thaiföldön is turnéztak, az előadásukon ott volt a magyar és a román nagykövet is), velük szeretnők ezt megvalósítani. Az ötlet pedig onnan jött, hogy úgy tűnik, a rádiójáték ismét reneszánszát éli.

Nem lehetne titeket rávenni arra, hogy Magyarországra látogassatok, mondjuk 2011. nyarán az országos sci-fi találkozóra az Avana Egyesület által szervezett Hungaroconra, a hangjátékok bemutatásával?

— Miért ne? Hagyjuk feldobva ezt a labdát, mert a mások nevében nem beszélhetek, de részemről minden további nélkül…

Most hangjáték pályázatot hirdettetek. Mesélnél erről a pályázatról? Mi a célja, hová és meddig kell beküldeni a pályázatot?

— A pályázat folyamatos, a jó írások felkerülnek a tizpercradio.ablog.ro weboldalra, majd, mikor elegendő összegyűlt, egy dramaturg, egy színész és egy író válogat közülük olyanokat, amelyek aztán rádióba kerülnek, terveink szerint havi egy munka. Szeretnők majd ezt idővel hangos könyv formájában is kiadni, és, miért ne, egy antológia is megjelenhetne.

Kérlek, adj egy e-mail címet, ahová az alkotók beküldhetik az írásaikat!

— Szívesen: egypercpalyazat@yahoo.com

Hogyan kerültél kapcsolatba a sci-fi művészetekkel?

— Kurt Vonnegut az egyik kedvenc íróm, már húsz éves korom óta. De szeretem Bradbury-t, Asimov műveit, és itt megint egy hosszú lista következne…A Csillagok háborúját pedig legalább tízszer megnéztem. Szerintem az maga a posztmodern mitológia.

Vannak saját sci-fi írásaid?

— Igen, nemsokára egyet küldök a Galaktika pályázatra is.

Szerinted, hogyan segíthet az irodalomnak ez a kreatív fantázián alapuló ága a társadalmi problémák, az emberek nézeteinek megváltoztatásában?

— Pontosan az által, hogy viszonylag népszerű, mert kreatív, ugyanakkor csak az írótól függ, mennyire veszi komolyan ezt a műfajt. (Megint csak lásd Vonnegut, Bradbury…)

Mi itt Magyarországon épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sajnos. A média szót se ejt róla, vagy nagyon keveset, és mintha ezáltal az emberek többsége el is felejtette volna. Szerinted mivel, hogyan lehetne népszerűvé tenni a sci-fit?

— Beszélni kell róla, ahol, és amikor csak lehet… És hát, az Avana szintén sokat tesz ezért.

Sokan értéktelennek, szimpla fantáziajátéknak tartják a tudományos-fantasztikus irodalmat. Szerinted is így van, vagy látsz benne értékeket?

— Egy mű értéke szerintem, nem függ össze a műfajával. Valóban létezik silány sci-fi, de hát létezik pocsék ,,komoly irodalom" is. De az én szememben például A TITÁN SZIRÉNJEI Vonnegut-tól egyenrangú akár egy Anatole France regénnyel is, hogy mást ne mondjak.

Igazad van, de mi hiába is látjuk így, ha a nagyközönség kezébe se veszi ezeket a könyveket, vagy el se jut hozzájuk. Ha meg az értékek válságát éljük, akkor mit lehet tenni, hogy ez, megváltozzon?

— Kezdjük magunkkal. És aztán ajánljuk ismerőseinknek is. Teréz anya mondta, természetesen egész más téma kapcsán, de ez ide is talál: egy – egy mag mindig jó földbe kerül. És amíg ez így van, remény is marad.

Mi a véleményed a magyar lélekről, a magyar temperamentumról? Mit üzensz a magyarországi embereknek, mint rádiós, és mint író?

— Mi itt a végeken kicsit talán másképp látjuk magyarságunkat, de mindenképp csodálatos dolog magyarnak lenni. Rádiósként kicsit úgy érzem magam, mint Petőfi korában a színészek – már az is küldetés lehet, ha valaki sokak előtt anyanyelvén, anyanyelvükön szól.

Akkor Te is úgy látod, hogy Magyarnak lenni büszke gyönyörűség. Csakhogy sok magyar, mintha nem tudná ezt. Sokan például azért írnak álnéven, vagy adnak a szereplőiknek idegen neveket. Nekik, és általában a magyar embereknek, mit kellene megtanulniuk?

— Itt az idő, hogy végre vállaljuk önmagunkat. Moldova Köztársaságban, amely egy kicsi és nagyon szegény ország, láttam egy megszívlelendő plakátot: „Nem azért szeretjük a hazánkat, mert nagy, hanem, mert a miénk!”

Egyre többször halljuk, hogy egyre kevesebben olvasnak könyveket és, hogy a fiatalok nem is nagyon szeretnek/tudnak olvasni. Te mit tennél/teszel, hogy ismét feléleszd az olvasási kedvet, hogyan szolgálja a rádiózás ezt?

— Hú, de jó kérdés! Ezért lettem rádiós! Az írott és a hallott szó, sokkal több agyi munkát követel, mint a tévénézés… McLohan már a hatvanas években felismerte, hogy az a csatorna, amin az információ áramlik, sokkal jobban befolyásolja az életünket, mint maga az információ, ami áramlik rajta. Magyarán, egy tévéző világban az emberek többsége lebutul. A rádió nagy előnye, hogy kocsiban ülve, vezetés közben is hallgatható, tévézni így egy kicsit nehezebb. És ha jó, becsületes, színvonalas információ áramlik belőle, ha kultúráról, könyvekről, valódi értékekről beszélünk vonzó módon, máris léptünk egyet a célunk felé!

Köszönöm a beszélgetést!

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.