Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Levél a jövőből

2009.11.11

Légy Üdvözölve ismét, Kedves Utód!

 

Azelőtt mindenki emlegette, de senki nem tudta, mi az a „kozmikus gondolkodás”, amely valaha ugyan létezett, de az emberiség jó részét mégis inkább a szuper-individualizmus itatta át, miközben mindent ellökött magától, ami nem az anyagról, az anyagiakról, ami nem a testről, a testiségről vagy a tudományosan vizsgálhatóról szólt.

A „kapcsolati-hálók” virultak, mindennél fontosabbnak tartották, de csak az általa szerezhető haszon miatt. Mintha mindenki megőrült volna. Mintha senkit nem érdekelt volna önnön embersége. Mintha elfeledték volna, hogy az ember csak akkor tapasztalhatja meg emberségét, ha a bajban képes segítséget nyújtani, a másik meg azt elfogadni. Azóta is sokszor eszembe jut Schirilla György egy mondatba tömörített gondolata: „ A szeretettől áthatott ember is csak a másik ember által történő viselkedés feltétele szerint tud hatni szeretetével.”

A kezdetek kétségbeesett könnyeit felváltotta a remény. Lassú léptekkel haladtunk. Ahogyan új források bukkantak elő a földből, úgy lett ismét érték az élet. Ahogyan a folyók új medret kerestek maguknak, úgy kezdtünk mi is új életet.

A ki nem mondott gondolatok, érzések, mint a méreg, úgy járja át az ember testét. Megfertőzik az elméjét.

Mindjárt megérted, miért is mondom ezeket!

Az oktatásról már írtam, így azt már tudod, hogy az elmúlt hónapok mennyire megváltoztatták életünket, átszabták értékrendünket. Szinte nincs olyan nap, amikor nem úgy gondolnánk világunkra, mint a Nagy Egész-egység egy darabjára. De nem csupán gondolunk erre, ki is mondjuk. És ez a lényeg! Nem úgy teszünk, mint régen, amikor még a barátainkkal se mertünk ezekről a dolgokról beszélni.

A kataklizma előtti években pénzügyi-gazdasági válság robogott végig a Földön. Olyan mesterségesen gerjesztett válság volt ez, amelyet egyes hedoista érdekcsoportok fundáltak ki, az ő fékevesztett luxusigényeiket szolgálta. Ennek érdekében gátlástalanul hazudtak, lopták a közvagyont. A milliós havi fizetések az egyik oldalon váltak általánossá, néhány száz embernél, míg azok, akik valójában megtermelték a nemzeti vagyont, azok körében a nyomor, és a nélkülözés vált általánossá. Akik az értékteremtő munka világában maradtak, azok mást se csináltak csak dolgoztak reggeltől estig. Gyerekek éheztek, tisztességben megőszült emberek haltak meg, mert nem volt betegellátás.

Mindeközben a televízióból a válság hatásait és folyamatát bemutató – sokszor hamis - híradásokon kívül, áradtak a népbutító műsorok. Százezrek, milliók előtt folytak a parlagi viták, az ocsmány veszekedések. Igaz a legtrágárabb szavakat kisípolták, de ez nem segített azokon, akik ezeket a műsorokat nézték. Jó tudták mi hangzott el, és ha nem fordult fel a gyomruk, akkor testükre, lelkükre ragadt az a viselkedés, mint valami mocsok.

Két ilyen műsor közti szünetekben jöttek a reklámok, ahol a szabadság örömét az orrspray adta, az istennői szépségérzetet a szőrtelenítők teremtették meg, a teljes igazságot pedig a széles képernyős televízió megvásárlásával érhettük el. Százával sorolhatnám, hogyan degradálták le az emberi értékeket, és sulykolták bele mindenkibe (aki nézte), hogyan lehet sikeres egy autóval, egy cipővel, hogyan lehet egyénien különc, csábító és fölényes azokkal, akik a természetességben hisznek. Sikeres embertípus nem lehetett az, aki a haját és arcát nem festette, aki nem használt minden természetes testszagot elnyomó parfümöt, vagy dezodort.

Ha azt akarjátok, hogy a ti világotok valóban emberi legyen, ne essetek ezekbe a hibákba! Vegyétek észre, hogy nem csupán az anyag van, hogy ezek a dolgok nem értetek, hanem a gyártó tulajdonosé vannak. Minden ilyen, a természet elleni és vele az ember ellen létezik. Háromdimenzióssá alkotott világunk hármas egységű, a test, a szellem, a lélek. A mi szép világunkban lépten-nyomon hallhattunk – gúnyos szavak kíséretében -, hogy nincs természetfeletti, vagy érzékeken túli, és ezoterikus. Csak nézzétek vissza őseink kinyilatkoztatásait! Sikerült megőrizni - remélem, a későbbiekben is megmarad -, hogy a természet maga a világegyetem, a kozmosz, vagyis Isten. Amit nem tudunk ésszel, logikával magyarázni azt nem lökhetjük egy öntelt mozdulattal a „természetfeletti” közé, mert az is a világegyetem része. A tudásunk még kevés ahhoz, hogy felfoghassuk ésszel. Sokszor elgondolom, hogy nem is azt kellene mondanunk, hogy „MÉG KEVÉS”, hanem inkább azt, hogy MÁR kevés, mert mintha elfeledtük volna ősapáink vallását, akik úgy éltek, hogy összhangban volt életük a természettel. Mi meg egy mű-modern világ emberei vagyunk (voltunk) és pökhendin elvetettük az ő tudásukat. Most ismét tanulunk, mert a civilizációt lesöpörte a pólusváltás.

Érdekes, amin keresztül megyünk. Hiába volt a változás, a másféle élet, az emlékek megmaradtak és még most is teli vagyunk ezernyi fájó lelki sebbel, mert nem lehet ám olyan egykönnyen túllépni a világunkat ezek előtt átitató hipnózison.

Számtalanszor kellett a vízesésben szappan nélkül megfürödnünk, amíg elhittük, hogy így is lehetünk tiszták. Sok-sok órát tipródtunk, amíg elismertük: a víz gyógyít, hiszen vízlények vagyunk. Nehéz volt elfogadni, hogy a kozmikus történések hatnak ránk, hiába voltak ott emlékezetünkben gyermekkorunk téli estéi, amikor megilletődött csodálattal néztük a szikrázó csillagokat, és úgy éreztük nem ide, inkább oda tartozunk. Ismét lettek  zöld ágakból készített bungalóink, mint akkoriban, és ismét emlékezni kezdtünk az édes, és titkos képzelgésekre, hogy az éjszaka idegen világból érkezett identitás szállt a tóba, aki álmunkban azt ígérte, magával visz majd a bolygójára. Eszünkbe jutott, hogy első szerelmi bánatunkat a park fáinak sírtuk el, és akkor lelkünk megnyugodott. Figyeltünk már arra a megfontolt, és igen bölcs hangra, amely bensőnkből szólt, amely megmentett minket akkor is, amikor az egónk aléltan csuklott össze. Akkor azt mondtuk: „Micsoda véletlen! Egy hajszálon függött az életem.”

Azelőtt, mindent ráfogtunk a véletlenre, ami pedig ezüstszál-kapcsolat a lelkek világával, ami szellemünk által üzent.

Ma hallgatjuk, mit suttog a szél, hogy zenél a fény. Nem nyomják el érzékeinket, hangosan tomboló műzenék, epilepsziát kiváltó villódzó képernyők. Megint odatartjuk arcunk a szélnek, amely hozza a virágok illatát, a fák sóhaját, a hegyi patak kacagását, a hegycsúcsok bátor méltóságát és ezáltal érezzük: átölel a világ. Muszáj volt belátnunk, hogy a természet karjaiban élünk, az éltet, és ha kell, akkor öl.

Nincsenek már műanyagot magukból kiokádó gyárak, új mércével mérjük a világot és benne önmagunk. Elfogadtuk végre ismét, hogy a természet részei vagyunk, és mindez része a kozmosznak. Egy-egy építőkocka vagyunk, és ha csak megkarcolódik egy, annak fájdalma végig remeg a rendszeren. Elfogadtuk ismét, hogy a gondolat is energia, és hogy a szeretet az a kötőanyag, amely a kozmoszt összetartja.

Ezt ti se feledjétek akkor sem, amikor technikátok fejlődik! És ne engedjétek soha, hogy az emberség, a becsület, a megértés elé lépjen a haszon, a ráfordítás-bevétel mérlege! Ne engedjétek, hogy egy önjelölt érdekcsoport rabszolgává tegyen benneteket!

Mindig emlékezzetek arra, hogy az embernek földből hajtó gyökerei vannak, és kozmoszba nyúló hajtásai, meg embertől-emberig hajló összefonódott ágai.

Szeressétek a Földet!

Csak az érezheti az éltető föld fájdalmát, akinek verejtéke öntözte azt, csak az hallhatja meg a fák sikolyát, aki azokat gondozta. Lehet gyilkossá lenni apró vágásokkal. Lehet ölni lassú kivéreztetésekkel. Lehet mérgezni lelket mérgek nélkül, de a legelvetemültebb az, aki elveszi a hited, a reményed, aki széttapossa otthonod, bomlasztja közösséged.

Nálunk ez volt. Hát vigyázzatok! A gonosz által megtébolyított hatalommámorosok, a vagyont halmozók, a luxusszomjas őrültek játszották jól rendezett színdarabjukat.

Bűnös világban éltünk, és a harmónia percről-percre fogyatkozott.

Számot kell adnunk majd egy napon, hogy az isteni anyagi világból, mennyit alakítottunk szellemi matériává. Nem lesz ez másként veletek sem.

Nem lesz könnyű, de őrizzétek a Földet, a világűrből csak egy törékeny „kék üveggömbnek” látszó csodát!

Szeretettel ölellek Titeket!

Ildikó

2015-ből

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

xx.xxxxxx

(rasy, 2009.11.11 07:05)

Ne légy ilyen keserű,szivesen segítek,keresni foglak.Üdv.Rasy