Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az állam emlői

2008.03.24

A MNO honlapján olvastam:

Simon András a MNB elnöke http://www.mno.hu/portal/550259 beszélt az állami költségvetés hiányáról, amely szerinte költekezés miatt következett be. Elmaradtunk a visegrádi országoktól, mert a foglalkoztatás nem bővült, és mert hazánkban

-         drágán termelnek

-         kevesen dolgoznak

-         túl van adóztatva a munkaerő

-         alacsony a kutatásfejlesztés

-         túlméretezett a bürokrácia

-         virágzik a korrupció

-         álszent és erkölcstelen a pártfinanszírozás

A túlköltekezés oka, hogy az állam sokat költ a szociális, jóléti és lakásépítési támogatásokra. Hibás az oktatás, a szociális és a foglalkoztatáspolitika, és a minimálbér intézményére sincs szükség. Az MNB elnöke így fogalmaz:

„Magyarország számára ma az igazi kérdés: az állam emlőin tengődve fokozatosan lemaradni Európától, vagy öngondoskodással, a piacgazdaságot, felelősséget és kockázatot vállalva felzárkózni a visegrádiakhoz?”

Erről az jutott az eszembe, hogy:

Aki havonta annyi pénzzel gyarapítja családja vagyonkáját, amennyit a túladóztatott „kevesek” három év alatt sem biztos, hogy haza visznek, az könnyedén prédikál „vizet”.

 

Ez a mi bajunk. Hogy mindig azt nézzük, mit tesz a szomszédunk és követni, meg beérni akarjuk, holott lássuk be, a mi „családunk” egészen más.

 

Ma ismét ott tartunk, hogy a szegény, a leszakadó, sokak számára „önhibás”, mert nem akar gondoskodni önmagáról. Ez amolyan visszalépősdi játék, amivel a népet kábították és uszították egymás ellen a középkor végén.

 

Állítólag kevesen dolgoznak. Lássuk be, ez akkora hazugság, hogy ilyet keveset hord a hátán a Föld-bolygó. Sokan dolgoznak, csak „feketén”. De ha kevesen dolgoznak, és ők túl vannak adóztatva, akkor miért is következne ebből megoldásként az, hogy meg kell szüntetni a minimálbér korlátait? Ha megszüntetnék, akkor a munkáltatók, köztük azok a vállalkozók is, akik évek óta attól gyarapodnak, hogy megnyúzzák a munkaerejét árúba bocsátót, ezzel az intézkedéssel megint nyernének a dolgozók kárára.

 

Megtudtuk az „igazságot” is, legalább is Simon úr elméjének igazságát, hogy mi bizony az „állam emlőin tengődünk”. Mintha csak az államért lennénk, és nem az állam lenne miértünk!

Hiba lehet velem, mert azt kérdezem: Kik tartják fenn az államot? Kik tartják el azokat a „heréket”, akik benne tevékenykednek? Honnan van az államnak „teje”?

Adók

Illetékek

Vámok

Járulékok

Hozzájárulások

Bírságok

Díjak

Ezektől van a „tejelő emlő”. És ezt, az emberek fizetik be.

És kik azok, akik eldöntik, hogy kit és mennyi ideig vesznek emlőikre? No ez már attól függ, hogy kinek adta el magát ez az emlős „asszonyság”.

A minimálbérek egetverő összege nem lehet a drága termelés okozója. Talán inkább arra gyanakszom, hogy a vezetők irracionális fizetése, no meg a jutalmazási rendszer, amelyet akkor is megkap a vezetőség, amikor a cég éppen, hogy összeomolni készül. És ez bizony a felülről terjeszkedő erkölcstelenség mutatója.

Csődöt jelenthet egy egész település, éhezhet kétezer ember, a lényeg, hogy az erős, munkaképes, mobil vezetés megkapja a végkielégítést! Valószínűleg tudták már jóval korábban, hogy léket kapott a „hajó” azért menekültek, és vitték, ami még megmaradt. Szemrebbenés nélkül!

Ez az, amikor megrendül a hit. (Hogyan mertek hozzányúlni a szegények segélyalapjához?) Hol kezdődik az emberség, hol ér véget a gazság? Miféle életszemlélet ez? Milyen erkölcs?

Nos, itt kezdődik a korrupció melegágyépítése.

Amikor az önös érdekek dominálnak, a közösségi érdekek előtt, addig a kormányzat emberei szemrebbenés nélkül cserélnek félévente milliárdos értékű autókat, cserélik le a hibátlan bútorokat, amikor a magyar "bálnavadászok" is ott lehetnek a nemzetközi konferencián, és fölháborodnak „képviselőink”, amikor számlával kell igazolniuk költségeiket, amelyből mindezek tetejében mégcsak nem is adóznak. Hol itt a közös „közteherviselés”?

Talán én buta tévedek, amikor azt gondolom, hogy a visegrádi országok „halának feje” erkölcsösebb, megértőbb, szociálisan érzékenyebb, és nincs olyan vastag bőr az arcán. Ettől aztán lejjebb haladva, mintát nyer a test többi része is. Talán az lehet az oka annak, hogy kevesebbet költenek szociális „jóléti” és lakástámogatásra, mert többen dolgoznak, nincsen kiszíva a vérük is, ezért hát kevesebb embernek kell adni az éhhaláltól csak éppen megmentő segélyt.

Én nem hiszem, hogy ne tudnák ők ott a fejben az igazságot! Pont ők ne tudnák? Annyira nyilvánvaló! Szinte már-már materializálódik, ahogyan vadásszák a vállalkozók a pályakezdőket. Amikor lejár az állami támogatás – nem a pályakezdőt támogatta az állam az emlőiből, hanem a vállalkozót (Csak, hogy tiszta legyen a véleményem!) -, aláíratja a közös megegyezést, és másnap már ismét mehet a Munkaügyi Központba sajnáltatni magát, hogy: Tessék nézni, ez a fiatal se akart tovább dolgozni, kezdhetem elölről a tortúrát!

Ártatlan arcát, tőle még ártatlanabb arcok fogadják és megértik, meg sajnálják, álszent módon, miközben egymásra kacsintanak. Vannak, akik kivárják, amíg a fiatal ráébred, hogy a felmondás után ugyan dolgozhat tovább, de a nyugdíjhoz nem gyülekeznek az évei, mert az alkalmi munkavállalói kiskönyvét kihajtva kell a pult alatt tartania, ha jön az ellenőrzés, csak a dátumot kelljen gyorsan beírni. Nem fizetnek utána járulékokat, kevesebb bért kap, mint a minimálbér, jóval többet dolgozik, mint az megengedhető, de nem kap betegszabadságot, nem mehet el fizetett szabadságra, nem kap étkezési hozzájárulást és semmit, amit a munkajog még meghatároz a számára.

Persze mondják szabad a fiatal is. Dönthet, hogy inkább maradjon így, és akkor legalább nem kell teljesen a szüleire támaszkodnia, bár a világon semmi vagyona nem lesz, vagy dönthet úgy is, hogy ott hagyja a vállalkozót és elmegy segélyért, mert munkát azt bizony nem kap, csak emilyen nem hivatalosat. A szülők meg viselik a terheket a nagyszülőkkel együtt.

És dönthetne úgy is, hogy feljeleni a vállalkozót, amit kevesen tesznek meg, mert hát virágzik a korrupció, és ezt csaknem minden munkaképes tudja ma Magyarországon. S mivel virágzik, hát a győztes nem a munkavállaló lesz, abban csaknem mindenki biztos.

Segélyből és minimálbérből nem igen tervezhet az ember „jövőt”. Gyermeket sem lehet vállalni, hacsak az MNB elnöke nem segít be egy kicsit. De ez már morbid. Sajnos a helyzet is az, amit a „herék” ebben az országban előidéztek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.