Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Belső tartás és magabiztosság

2008.02.21

Ami az alábbi gondolatsor megírására inspirált:

2008.02.20 06:21

MNO  - „A kormányfő, szerint, millióan gondolkodnak, és százezrek vásárolnak majd a tőzsdére bocsátani tervezett állami cégek részvényeiből.

„Meg kell keresnünk azokat a pilléreket és helyeket, amelyek támasztékot nyújtanak azoknak a polgárosodni akaróknak, akik önerejükből ezt nem tehetik meg. Olyasmire van ehhez szükség, ami nem máról holnapra segít a fennmaradásban, hanem biztos hátteret ad a belső tartásnak, a kifelé is érvényesíthető magabiztosságnak. Ez pedig a munkahely, a tudás és a tulajdon – jelentette ki Gy. F. a Népszabadságnak adott interjújában. (Népszabadság, hirado.hu)”

Máról holnapra élünk. Így vagyunk ezzel sokan, népes táborunk termékeny, gyors ütemben szaporodunk. Vezetőink most a szárnyalás helyett, a napvilágot hátrahagyva, a mélybe ássák magukat, hogy a „kis vakondtól” kérdezzék: Nem láttál erre pilléreket?

 

De én, és minden jó Magyar, előre meg tudná mondani: Sem a „támaszték” (gondolj csak a nyakmerevítőre, a járókeretre, a tolószékre - persze ez csak vicc!), sem a „pillérek” nem biztosítanak senki ember fiának belső tartást. Mert az anyagi biztonság, a minőségileg is jó élet – az a bizonyos emberi! -, nem belső tartást ad, hanem külsőt!

 

Vezetőink szerint a magabiztosság, kifelé érvényesíthető, feltéve, ha elegendő állami részvényt vesz a halandó. Jól látható, hogy vezető politikusunk olyasmiről szól, amit talán maga sem igazán ért. (Vagy mégis? Csak minket néz madárnak?) Kivehető a szövegéből, hogy igazából keveri a hamut a mamuttal, a szezont a fazonnal.

 

A szavak valóban hangzatosak, csak éppen nem ebbe a szövegbe valók.

 

Azt mondja, a magabiztossághoz kell a munkahely. Hát ez való igaz! Minden embernek szüksége van az alkotó munkára, ha már e Föld nevű bolygóra érkezett. Csakhogy! A szónoklat mögött nincs más, csak a fekete lyuk, hogy a Világűrnél maradjunk. Mert ha van munkahely az, sokszor megnyomorít, sok helyen, mint a rabszolgák dolgoznak az emberek és még az alapvető biológiai szükségleteiket is, csak a munkáltató által engedélyezett időben elégíthetik ki. Ha meg nincs munkahely, akkor sem igen lehet beszélni a külső támasztékokat adó tényekről.

 

Az is igaz, hogy kell a tudás. De kell…. Bocsánat! Kellene! Ez is csak üres kotyogás! A tudást ma áruba bocsátják, csak úgy, mint a milliomosok  nemtörődöm szennyezései miatt lerombolt egészségünket is. Akinek nincs munkája, annak nincs pénze (csak néhány kiválasztottnak, aki a papától örökölte a vagyonokat!), és nem is tanulhat. Még mielőtt szólnátok, mondom: Igen, tanulhatna jó szakmát! Ha tanítanák neki! Ez persze nem új keletű folyamat – hogy nem tanítják meg a szakmát a szakmunkásképzőkben, mert nincs megfelelő felszereltségük -, rég kezdődött, nem írható teljes egészében, a jelenleg rendőrállamot építő kormányunk rovására.

 

Kell a tulajdon, mondja korunk példásan hírhedt „hőse”, aki azt hiszi az ember akkor ér valamit, ha vagyonocskája minden égtáj felé a végtelenbe közelít. Polgárosodjunk, vállalkozzunk, segíts magadon, az Isten is megsegít, ide nekem mindent! Én, és az enyém! Tanítja velünk.

 

Hogy egymás megsegítése, a felelősségvállalás a másik emberért, a megértés, a tisztelet, a különbség a Mennyek és a Poklok lakói között, azt ő már nagyon rég nem érti.

Érdekes tanmese a „Kétméteres evőpálcikák” Kínai népmese:

Csak vázlatosan:

 

A híres harcos a Mennyországba kerül, de látni szeretné a Poklot is. Megmutatják neki. Sok éhező, sovány, rosszkedvű és nyomorúságos embert lát az asztal körül, az asztalon, rengeteg rizs. A pálcika, amellyel elérhetnék az ételt két méter hosszú, és azzal bizony egyetlen falatot sem tudnak enni.

 

Csodálkozik a harcos, amikor a Mennyországban hasonló kép fogadja, de azért mégis van különbség, mert ott az emberek egészségesek és vidámak. A harcos, hamarosan azt is megtudja, miért.

 

Ahelyett, hogy mindenki megpróbálta volna magának megkaparintani, amit csak tud, itt az emberek segítettek enni egymásnak. Mert bár a pálcika hosszú volt ahhoz, hogy a saját szájukhoz emeljék, ahhoz nem, hogy másokat etessenek.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.