Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Civil szervezetekben való részvétel

2008.05.02

Civil szervezetekben való részvétel

 

Az előző részekben már bőven volt szó személyes és társadalmi kérdésekről. Azt is körbejártuk, hogy miért van szükség az önismeretre, az önbizalomra. Most a morális értékekkel folytathatjuk, mert fontos szempont, hogy tudjuk, mi a helyes és a helytelen.

Innen indulnak ki, ugyanis azok az alapelvek, melyek meghatározzák viselkedésünket. A morális, vagy más néven azok az értékek, melyek másokhoz fűződő viszonyainkat határozzák meg nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy kiegyensúlyozottak, hogy BOLDOGOK lehessünk. Szoros a kapcsolat itt a társadalmi értékekkel, melyek a környezethez, az egész emberiséghez való viszonyunkat határozzák meg.

Ez utóbbiba már beletartozik a szabadság, az igazságosság, a törvények és persze társaink tisztelete is. A tevékeny, az önzetlen polgár felelősségtudatával együtt. Vagyis a társadalmi szerepvállalás.

Itt már nagy szerepet kap az érzelmi intelligencia, mely nélkül egyetlen ember sem tud maximális teljesítményt nyújtani. De ahhoz, hogy egy közösség hasznos tagjai legyünk és valóban érezzük, hogy „jó emberek” vagyunk, akik nem hiába töltik életüket ezen a bolygón, ahhoz meg kell szerezni bizonyos tapasztalatokat, készségeket.

Ez az, amire a mai oktatásnak – és valljuk be, nekünk szülőknek sem -, nincs ideje, és nincsenek eszközei sem. A gyermekeket, fiatalokat ugyanis nem igazán tanítják meg az alábbiakra:

-         helyes vitakultúra

-     az együttműködés során (különbözőségeinkből fakadó) adódó érzelmi konfliktusok megoldásai

-         a kreatív problémamegoldás

-         mások tisztelete, elfogadása, a másik ember helyzetébe való beleélés képessége

-         hatásos kommunikáció (fogalmak értelmezési különbségei, pl.)

-         eligazodni az információáradatban (igaz-hamis megítélése)

 

A társadalom, amelyben élünk olyan elképzeléseket is közvetít, melyek károsak a személyiségre. Csak úgy záporoznak az üzenetek arról, hogy miben higgyünk, hogyan éljünk. Közülük nagyon sok, erőszakos jelzővel illethető.  Ezek a mi legönzőbb szükségleteinket célozzák meg, sőt! Szükségleteket próbálnak teremteni. Azt sugallják, pl. hogy csak akkor lehetünk boldogok, ha sok pénzünk van. Ha másként nem, hát vegyünk föl kölcsönt. Az egyszer élsz szlogen, eluralja elménk, ezért sokaknak itt és most kell elmenni nyaralni, akár a házára fölvett jelzáloghitel segítségével is. Mások szerint a boldogság akkor jön el, ha megfelelő borotva használatával hegycsúcson álló istennők leszünk.

Minden ilyen szükségletbeépítés szorongásokat, frusztrációkat generál. Egyik üzenet sem arról szól, hogy: nem az fog boldoggá tenni, amit birtokolsz, hanem az, ha sok embert ismersz, ha nekik segíthetsz, ha velük beszélgetsz, ha adhatsz nekik a te tudásodból, vagy éppen nem tudásod által jut új ismeretekhez.

 

A felsoroltak látszólag nem kapcsolódnak témánkhoz, a közösséghez, a civil szervezetekben való szerepléshez. Pedig nagyon is kapcsolhatók. Egyrészt, azért mert sok ember azért nem csatlakozik ilyen szervezetekhez, mert vagy annyira frusztrált, hogy ő mennyire „szegény”, mások meg azért nem teszik, mert „abból meg mi hasznom lesz nekem?” kérdéssel nézi ezeket a tevékenységeket.

A gazdagabbak inkább az alapítványokat támogatják, megnyugtatják lelkiismeretüket, de idejüket inkább a pénzkeresetre fordítják. Azok az emberek viszont, akik érzik, hogy az élet a láthatótól, és attól, amit belénk próbálnak plántálni, jóval több, ők nagyon sok olyan tevékenységet vállalnak, amivel közvetett módon, sokszor közvetlenül is, adnak önmagukból, az életükből másoknak.

Ők jól tudják, hogy addig nem lehet várakozni, és főleg ölbe tett kézzel nem lehet, amíg egy csoda következtében megváltozik a társadalom. Abban se nagyon bízzunk, hogy gyermekeink majd ösztönösen a helyes utat fogják választani. A társadalmi eseményeket, a változásokat, a munkanélküliség ügyétől a kormánytagok viselkedéséig, az iskolában menet hallott vitáktól, a tévéműsorokon át, az olvasottakig, mindent meg kell beszélnünk valakivel. Egyetlen öröm sem öröm, ha nincs kivel megosztani és annál gazdagabb egy ember lelkileg, minél több ember örömét látja, és azt képes átélni.

 

Az emberi élet paradoxona, hogy egyszerre vagyunk egyéniek, megismételhetetlenek, de egyben társas lények is, akik egymás nélkül nem élhetünk, de nem is akarunk.

 

A civil szektor heterogén. A nonprofit szervezetek – önkéntesekkel – nélkülözhetetlen feladatokat látnak el, szolgáltatásokat nyújtanak, érdekeket védenek. Vannak, akik csak saját tagjaik igényeinek kielégítése céljából alakultak (véleményem szerint ez is fontos, de a civil társadalomnak nem a legfontosabb és nem is annyira a szerves része), és vannak szervezetek, amelyek a szegénység felszámolásáért küzdenek, vagy azt megpróbálják enyhíteni.

 

Régebben az állami vállalatok köré szerveződtek a döntően sport és szabadidős és érdekvédelmi szervezetek. Ma már jobbára kialakult a kormányzati, a piaci és a nonprofit modell, ahol a résztvevők egymás munkáját kiegészítve működnek. Az állami támogatás és az adó 1 %-a már nyugodtan mondhatjuk, hogy minden résztvevő érdeke, mert sem, az állam sem a piac nem képes azokat a tevékenységeket elvégezni, amelyeket a civil szervezetek ellátnak. Az állam kivonult a piac nagy részéből, a piacot meg nem érdekli csak az, amelyből a haszna, a profitja származik. Kialakult egy űr, amely kitöltésére létrejöttek a nonprofit szervezetek, akik a speciális igényeket látva tevékenykednek. Itt tehát állami feladatok „átvállalásáról” van szó. Nagyon sok oktatási, egészségügyi, szociális, kulturális tevékenység megtalálható e szektoron belül.

 

Ha a civil szervezetekben tevékenykedő emberek, akik szabadidejüket is rááldozva tevékenykednek, egyszercsak azt mondanák, hogy mától kezdve csak a saját érdekeinkért, anyagi gyarapodásunkért vagyunk hajlandók dolgozni, a társadalom összeomlana.

Akik tagjai egy-egy civil szervezetnek és ott aktív munkát is végeznek, azok nagyon jól tudják, hogy munkájukra szükség van, és nagyon várják a fiatalokat is tagjaik közé, hiszen ők azok, akik majd átveszik, és tovább fejlesztik ezeket a tevékenységeket.

 

A civil szervezetekben az ember megismeri önmagát, figyel egészségére, mert nincs ezzel egyedül. Megtanulja, hogyan ügyeljen mások testi épségére és azt is, hogy ez miért is olyan nagyon fontos. Értékes és gyümölcsöző kapcsolatokat ápol, tiszteletben tartja mások különbözőségét, megtanul függetlenül tevékenykedni és dönteni. Felelősségteljesebbé válik, ahol mások által, megismeri saját maga képességeit és lehetőségeit. Kitárul a világ, sok barátra lel, megtanulja elviselni a kritikát, ami ugyanúgy hozzá tartozik az ő fejlődéséhez, mint a dicséret. Megtanul önzetlennek lenni, és békésen megoldani konfliktusokat. Megtanulja tisztelni a törvényt, de azt is, hogyan kell kiállnia igaza mellett. Erőt és biztatást nyer arra, hogy van erőnk és lehetőségünk tenni a rossz dolgok ellen, képesek vagyunk harcba szállni a jóért.

 

Akinek ebben nincs része, az, bizony tévelyeg ebben az értékvesztett világban, ahol ezernél is több tábla ezerfelé mutatja az ő érdekében álló helyes utakat.

 

Ha önmagunkkal elégedetlenek vagyunk, ha nincsenek társaink, akikkel egy adott nemes célért tehetünk, és gondjainkat velük megbeszélhetjük, ha nem lehetünk tevékeny, hasznos tagjai a társadalomnak, ha nem lehetünk felelősségteljes állampolgárok, mert az egyént semmibe veszi, kineveti a hatalom, akkor hogyan lehetnénk BOLDOGOK?

 

(Az AVANA Egyesület kulturális célú közhasznú szervezet, amely nagyon várja az állampolgárok SZJA 1 % felajánlását, hiszen ebből fedezzük a novellaíró és a képzőművészeti pályázataink díjait!

Kérlek, támogassátok tevékenységeinket!

Adószámunk: 18635212 - 1 - 12

Segítségeteket  köszönöm!)

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.