Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Munkaverseny kép(telen)mese

2008.05.23

Munkaverseny - 30. képmese meseszövege alapján:

 

Mint minden mesének ennek is van mondanivalója, amelyből az olvasónak le kell vonnia a tanúságot, és cselekednie kell, hogy a továbbiakban helyesen éljen.

Nos, ennek a mesének a lényegi mondanivalója, hogy mi magyarok tudatlan, szakképzetlen, egy nyelvet beszélő, lustácska nép vagyunk. A rajzfilmet nem néztem meg (mert elmentem hideg zuhanyt venni), de a meseszöveget többször is elolvastam, hátha valamit rosszul értelmeztem, félreértettem, vagy nem jól látom a betűket. A meseszöveg ugyanis azt próbálja elhitetni velünk, hogy semmihez nem értünk.

Pl.: a kezdő szöveg: „Vannak magyar gyárak, ahová külföldiek járnak át dolgozni, mert nálunk nincs elég szakmunkás.”

Amikor az ún. szocializmust próbálgattuk építeni, mindenkinek joga és kötelessége volt dolgozni. (aki munkát került, az előbb vagy utóbb a kőbányában találta magát – ismertem ilyen embert) A kormány mindent megtett, hogy legyen munka. Voltak – igen tudom! – bújtatott munkanélküliek (pl. sportolók), akiknek hetente legalább egyszer meg kellett jelenniük azért a munkahelyen. És voltak a „csókosak” a pártvezetők, meg más vezetők rokonai, akiket szintén ritkán lehetett a munkahely környékén látni, mert fontos ügyeket intéztek… távol.

Valóban tönkre is ment a rendszer, de nem az elmélet hibájából, vagy, mert eladhatatlan termékeket gyártottunk. Ha így lett volna, akkor nem jöttek volna tömegével a nyugatiak hozzánk bevásárolni, gyermekruhákat venni, meg tejet és kenyeret. Jöttek bizony, hiszen sok termék azért volt olcsó, mert DOTÁLTA az állam. Nem adott béremelést, helyette alacsonyan tartotta az árakat. A nyugati emberek meg jöttek és vitték, ettek-ittak, aludtak, szórakoztak.

Szóval a rendszer tönkre ment, mert kihordták az ország dotált termékeit, no és persze mert a hatalmi székekben ülők visszaéltek helyzetükkel. A fejlesztésre kapott összegből használt gépsorokat vettek, mert az eladó „lepénzelte” a döntéshozót.

Amikor a régi nemzedék kitanította az újat, és a vagyonkája is biztos helyen volt, jöhetett a rendszerváltás. És hibásnak kikiáltották az eszmét.

Kényelmes álláspont. Hibáztatni valamit, amit nem lehet felelősségre vonni, börtönbe zárni, és jóvátételt követelni tőle.

Addigra már régen kinézte a nyugat magának az országot, addigra már meg voltak itt az „embereik”, akik a kezükre játszották az országot. Potom pénzekért vettek gyárakat, üzemeket, földeket, épületeket, később az energiaszolgáltatókat – ami példanélküli a Földön.

Az új tulajdonos, néhány hónapig még látszatra dolgozott, dolgoztatott, majd bezárt. Munka nélkül maradt tömegeket varrt a kormány nyakába. (Jaj! Bocsánat! Ki fizeti a kormányt? Miből is van a kormánynak pénze? Állambácsi nem egy eltartott valaki?)

Valóban! Ők - a nyugati kapitalista - már tényleg nem azért termelnek, hogy munkát adjanak (nagy tévedés azt hinni, hogy az emberi civilizáció arról szól, hogy e bolygón emberek élnek, akiknek együtt kell létrehozniuk egy természettel harmóniában élő, emberséges világot), hanem azért termelnek, hogy nekik sok-sok pénzük legyen. És mindegy nekik, hogy ez az út, tönkretett embertömegek életével kikövezett.

Egy valódi, hazáját (és bankszámláját) szerető, igazi nacionalista, nem azért vásárol más országban gyárat, hogy ott élhető életet teremtsen, hanem, hogy saját népét segítse, ha az, neki is hasznot hoz a házhoz.

Mit tehetne?

Azt kell mondja, hogy a magyar csak takarítani, meg segédmunkát végezni jó, a szakmunkát kénytelen (megszakad érte a szívem ) hazájából behozni. Persze hazájának kormánya megveregeti az ő becses vállát, hiszen MEGMENTETTE őt, a segélyek kifizetésétől (ami külföldön ötször-hatszor magasabb összeg, mint Magyarországon, ezt ne feledjük!), no és persze az elégedetlen, önérdekeit már régen érvényesíteni tudó tömegektől.

Hogy Magyarországon nőtt a munkanélküliség? Hogy tönkre megy a gazdaság? Hogy emberek megélhetése forog kockán?

Miért izgatná ez őt? Ő nem lelkiismeretes ember, ő kőkemény kapitalista!

 

És mindeközben zajlott a háttérbe – minduntalan elterelték a figyelmünket!  – az iskolák, a szakmunkásképzők tönkretétele. Ha nincs megfelelő tanműhely, ha nincs megfelelő munkahely, ahol a szakmát nem csak elméletben lehet megtanulni, akkor joggal mutathat a profitorientált az okra: Nincs jó szakmunkásotok! Nincs hozzáértő szakemberetek!

Mindebből „logikusan”  () következik, hogy ha ez így van, akkor iskolákat kell bezárni, osztályokat kell összevonni, hogy negyven gyerek legyen összezsúfolva a tanteremben, rozzant asztalok mellett, levegőtlen, fénytelen tantermekben, ideges tanárral, akit a szülő megfenyegetett, mert a gyereken már érzi az agresszivitás jeleit, ami a „patkány-effektus” egyik jele. „Logikus” következtetés az is, hogy a lerongyolódott – no nem mindenki! – polgárok gyerekei ne járhassanak egyetemre, főiskolára, ahhoz be kell vezetni a tandíjat. Így majd a rokonok mennek csak tanulni, a többi jó lesz az új gyárakba, szállodákba, takarítani, mosogatni, ágyat felhúzni, és persze állhat… „szórakoztatni”.

Manapság a diplomásaink ablakokat pucolnak, kubikus munkát vállalnak, jobb esetben a tanár eladó egy könyvesboltban, de ismerek 4 szakos tanárnőt – alacsony, vékonyka nő -, aki benzinkutas, éjszakai műszakban is.

DE…!

Az igazság – mint tudjuk – nem az igazság, hanem az, amit elhíresztelnek, és amit sokan el is hisznek. Tudjuk, hogy a pletykát inkább hiszi az ember fia – és hiába bizonyítják százszor is, hogy a vádak hamisak – mint a valóságot.

De ez meg már pszichológia!

Szóval, higgyük csak el, hogy semmihez sem értünk! Csak tudnám, hogyan építette fel a magyar ember ezt a porig rombolt országot a háború után!?

Nehéz élvezetes, jól fizető munkát találni.

Van tehetségünk, azt kiaknázták az iskolában, lehetőséget adtak rá, hogy gyakoroljuk. Fejlesztettük, sok dicséretet kaptunk. Kaptunk is munkát, olyat, amitől reggelente nem fordul fel a gyomrunk. Örömmel indulunk a családi élet örömei mellől a másik életünk felé, a munkahelyünkre, majd örömmel megyünk haza a munkaidő letelte után, mert otthon a gyerek, jókedvűen vár, a párunk is elégedett. Jó a családnak, jó a barátokkal szórakozni, mert mind boldog, vidámak, mert nekik is olyan munkájuk van, amit szeretnek, és nem veszekszenek folyamatosan azon, hogy holnap már igazán vajas legyen a zsíros helyett. Jó látni az utcán honfutárainkat, akik nem depressziósak és nem értik félre, ha másképp nézünk, és nem ugranak egymásnak a buszon, mert nem ment arrébb még egy centit se! A leépítések réme sem lebeg éveken át az emberek feje felett, ezért nem is járnak a pszichiátriára, nem fogy annyi drognak minősülő, elmét eltompító hangulatjavító bogyó…

 

Jaj! Bocsánat! Miket beszélek! Ez itt már UTÓPIA! Vagy az álmaim írom? Lehet, attól van, hogy este bevettem egy nyugtatót. 

És a magyar ember kölcsönökből él. A bank meg azokból, akik felveszik a kölcsönt. Lehet találgatni, ki jár jobban és kinek jó mindez! És a mese meg azt mondja, hogy ha tanulnánk, ha becsületesen dolgoznánk, akkor nem kellene segélyért menni (nem is megyek, még az autista fiam "közgyógy" igazolványát sem újítottam meg, mert ha hiszi valaki, ha nem: MEGALÁZÓ), meg kölcsönöket felvenni. (Ezért nem fog a meseíró kikapni a bankoktól?)

Arról szól a mese, hogy: kérem, itt verseny van. A munkaerőpiacon is!

Hát kérem szépen… ebben az országban az óvodától a nyugdíjas otthonokig mindenhol verseny van. Az ország egy óriási, versenyistálló. A lovaknak a fülébe azt súgja a „suttogó”: nem vagy alkalmas semmire.

S mivel ezek a lovak, nem jók semmire, ezért nincs lovas-iskola, futtatás, verseny. Szántás van. Vannak zabhegyező tanfolyamok. Aki ott jó eredményt ér el, az mehet a minisztériumba. Aki a kopásálló patkók ismeretéből szerez oklevelet, az jó lesz az államigazgatásban. A lucernaszakértő meg mehet a médiába, ott úgy is sok helyen beszélnek "zöldeket".

Bocsánat! Kicsit elragadott itt a hév! Természetesen „Tisztelet a kivételeknek!”

Én úgy látom, hogy körülöttem mindenki tanul. Boldog-boldogtalan iskolába jár, valami tanfolyamot végez. Ennek az országnak a népe tanul és keményen dolgozik. Csak nagyon halkan mondom, hogy a segélyeket annak adnám, aki valami közmunkát azért elvégez. A munka nélkül kapott pénz senki nem becsüli annyira, mint azt, amiért megdolgozott. Ha már nincs tisztességes munka, és segélyen kell élnie, az ő lelkiismerete is nyugodtabb lesz akkor, ha azt érzi, hogy tehetett valamit a közért. Néhány nap ároktakarítás, vagy parképítés még senkit nem tett tönkre. Az önbecsülését erősíti, és közben emberek között mozog. Lehet, hogy éppen ennek lesz köszönhető majd, hogy talál egy jó munkát, ami már nem segélymértékű lesz.

Hogy mi ezeknek a dolgoknak a háttere, az igazi cél, azt sajnos meg nem mondhatom. Azt látom, hogy valami nagyon nem jó. A Magyar nép dolgos és békés nép. Néhány éve még az iskolásaink is elsők voltak a nemzetközi versenyeken. Vajon miért? Nem tudom. Biztosan nem azért, mert rossz volt az oktatás. Szakmunkásaink serlegekkel jöttek haza, ma pedig azt mondják, olvasni se tudunk.

EL NE HIDD, HOGY ... emlékszel a dal szövegére?

Az élet, a valódi élet nem a versenyistállóról szól. Jussanak eszünkbe olyan szavak – melyeket igyekeznek manapság velünk elfeledtetni -, mint a HAZASZERETET (ne más országok javait gyarapítsd a tudásoddal, hanem harcolj itthon a magyarság érdekeiért). BÁTORSÁG (ne félj, hogy azt a kicsit is elveszíted, amid van, ne várd meg, azt az időt, amikor már csak a láncaidat veszítheted). ÖNZETLENSÉG (tégy anyagi ellenszolgáltatás nélkül is a közért). LEMONDÁS (ne akarj egy év alatt milliomos lenni, miközben másokat kizsákmányolsz, mondj le igényeid egy részéről, kamatozni fog). TISZTELET (add meg a fiatalnak és az idősnek, az anyáknak és apáknak, az embernek a tiszteletet, csak így nő fel olyan nemzedék, amelyik Téged is tisztelni fog). EGYÜTTÉRZÉS (szánj arra idődből, hogy elképzeled, milyen lenne kiszolgáltatottnak lenni, milyen lenne, ha te lennél annak a másik embernek a helyébe, használd fantáziád és felébred alvó lelked), és lehetne még sorolni gyönyörűséges szép magyar szavainkat, mint a jóság, a szeretet, az áldozat, a hűség, a becsület, emberség, könyörület, hála, ősi hagyományok stb.

A mai modern képmeséknek nem hiszek. Lehet, hogy van bennük némi igazság, de az biztos, hogy egyoldalúak, leértékelést sugároznak, önbecsülést rombolnak, és azt sugallják Te vagy a hibás…. Mint a középkorban.

Oda meg azért mégse kéne visszajutni!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.