Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakdolgozat 6. rész

2008.01.24

5.           MUNKAMÓDSZEREK ÉS HIPOTÉZISEK

   A téma kiválasztása számomra teljesen egyértelmű volt, hiszen autista gyermeket nevelek.  Az elmúlt évek során nagyon sok nehéz, több esetben megoldhatatlannak tűnő élethelyzettel találkoztam. A hivatalos szervek oldaláról a teljes értetlenség, a hideg közöny volt gondjainkra a válasz, a tájékozatlansággal, nem egyszer a megalázással átitatva. Ezek a tapasztalatok, az elszigeteltség érzése, olvasmányaim, az ország más, autista gyermeket nevelő családjainak helyzetéről, vezettek el az elhatározásig, tanulnom kell.  Tanulmányaim során is, tudatosan kutattam a megoldási lehetőségeket, valamint azokat a pontokat, ahol a szociálpedagógus beléphetne a rendszerbe.

5.1.            A kutatás folyamata.

  Hogy a téma kidolgozásához hozzákezdhessek, első lépésként a lehető legtöbb szakirodalmat kellett áttekintenem. E tanulmányozás során többször dilemma elé kerültem, amikor kitűnt, milyen széles skálán mozog az autizmus állapota egyes esetekben. A halmozottan fogyatékos autistától, egészen a kitűnő IQ-val rendelkező autista, illetve az autisztikus tüneteket mutató fiatalokig terjedhet a sprektum. Ez a tény minden esetben elgondolkodtatott, a családokat érintő megsegítési módokat illetően.

 

  Végül az eredeti témánál maradtam, hiszen a dolgozat valódi szempontja a szociálpedagógus lehetőségei, és ebből a nézőpontból mindegy, hogy az adott autista az értelmi szint mérésénél, melyik szinten áll. Ennek ellenére elengedhetetlenül fontosnak tartottam, hogy nagyvonalakban ismertessem az autizmus állapotát, lévén, hogy azt remélem, dolgozatom el fogják olvasni olyan szakemberek is, akik csak érintőlegesen találkoznak az autizmussal, de számukra fontos, hogy nagyvonalakban megismerjék az autista állapotot.

  Keresnem kellett azokat a pontokat a már meglévő rendszerben, ahol:

  1. hiányosságok vannak
  2. illetve – szűkítve a kört – ezen hiányosságok közül is azon pontokat kellett keresnem, ahol a szociálpedagógus, szakmai kompetenciájával beléphet, valamilyen módon segíthet
  3. és még itt is szűkíteni kellett a kört, hiszen arról kell beszélni, a megsegítés hogyan valósulhat meg autistákat érintő ügyekben.

  Hipotézisem igazolására a kérdőíves felmérést, az első próbálkozás után elvetettem. A kérdőív ugyanis teljességgel alkalmatlannak bizonyult e sokrétű problémát érintő témában. Ezért a mélyinterjúk készítése mellett döntöttem.

 

  Meg kellett határoznom, hogy a beszélgetéseket mely dimenzióban készítem el. A szülők és az autista gyermekeket oktató pedagógusok dimenziója magától értetődő volt. Fontos volt azonban tudnom, hogy a szociálpedagógusról, valamint az autizmusról mennyire tájékozottak azok az intézmények, akikkel az autista gyermeket nevelő családok életük során kapcsolatba kerülhetnek. Így alakult ki végül az alábbi 5 dimenziós kutatási területem:

  1. Autistát nevelő szülők (3 fő, plusz a saját tapasztalatom)
  2. Autista gyermeket oktató pedagógusok (3 fő)

a.)    Kodály Zoltán Általános Iskola egy pedagógusa

b.)   Illyés Gyuláné Speciálpedagógiai Központ – Autista csoport vezetője

c.)    Autista Segítő Központ igazgatója (Gyöngyös)

  1. Pedagógusok, akik nem tanítanak autista gyermeket (3 fő)

a.)    Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatója

b.)   Egy alsótagozaton tanító pedagógus

c.)    Az iskola táncpedagógusa

  1. Speciális intézmények ( 3 fő)

a.)    Nógrád megyei Pedagógiai Pszichológiai Szakszolgálat Tanulási képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság vezetője

b.)   Illyés Gyuláné Speciálpedagógiai Központ igazgatója

c.)    Nevelési Tanácsadó vezetője

  1. Városi Önkormányzat (5 fő)

a.)    Polgármesteri Hivatal – Oktatási, Kulturális és Sport Iroda; Szociális és Egéstségügyi Iroda

b.)   Egészségügyi- és Szociális Központ – Igazgató; Szociális szolgáltatások Osztálya; Félsziget Napközi Otthon

Azt terveztem, hogy azonos dimenzióban, azonos kérdéssort írok, de szembesülve a gyakorlattal, az eltérő szakterületekkel, elálltam ettől a szándékomtól, és minden személynek külön kérdéssort írtam. Sok kérdést fel sem kellett tennem, mert a beszélgető partner, egy másik kérdés kapcsán már válaszolt rá.

 

A gyöngyösi Autista Lakóotthon vezetőjéhez nem írtam kérdéssort, mert látogatásunkkor ő, egy órás előadással kezdte az intézmény bemutatását.

 

  A családsegítő központ vezetőjével folytatott beszélgetés végül négyesben folyt, mert az intézményvezető behívta a beszélgetésre egyik családsegítéssel foglalkozó munkatársát, valamint a fogyatékosok napközi otthonának vezetőjét is.  A beszélgetést ezért nem nevezhetem valódi mélyinterjúnak.

 

  A mélyinterjúra kiválasztott személyeket telefonon, vagy személyesen kerestem meg. Elmondtam, hogy segítségüket kérem a szakdolgozatom elkészítéséhez, szeretnék egy interjút készíteni velük, adott témában. A megbeszélt időpontban minden esetben pontosan megjelentem.

  A felvételek az intézményvezetők és pedagógusok körében minden esetben a munkahelyükön készültek, míg a szülőknél, csak egy esetben a kérdezett  lakásában, másik két esetben nyilvános helyen.

 

  Az 1-3. dimenzió interjú alanyainak egyike sem várakoztatott meg, csak a beszélgetésre összpontosítottak, nem intéztek más ügyeket, a telefonjaikat kikapcsolták. A 4. dimenzióban minden esetben várnom kellett, ami 25-70 perc várakoztatási időt jelentett. Ezek a várakozások előzetes jelzést adtak  számomra az intézményről. Volt közte olyan várakoztatás, ami teljességgel indokolatlan volt, és  volt olyan, ahol valóban az ügyemtől jóval fontosabb dolgot kell elintézni.

 

Az 5. dimenzióban csak az egyik esetben kellett 15 percet várnom egy telefonbeszélgetés miatt, és két interjú közben is sor került egy-egy hosszabb beszélgetésre.  A  harmadik esetben is bekapcsoltak telefont, de az  interjú alany kérte, hogy később beszéljenek, mert vendége van.

5.2.            Hipotézisek.

1.       Véleményem szerint, amikor a gyermekről kiderül, hogy autista, a szülők magukra maradnak, a védőnő, nem látogatja a családot, és őt, más szakember sem pótolja. Az egyik szülő feladja hivatását, életmódot kell váltaniuk.

 

2.        Úgy vélem, a salgótarjáni szociális-, oktatási intézmények, valamint az ügyben érintett hivatalok, nem ismerik az autizmus problémáit, úgy hiszik, hogy az autisták oktatására, a fogyatékos rendszer megfelelő.

 

3.       Az a meglátásom, hogy az  intézményvezetők, és a pedagógusok nem ismerik a szociálpedagógus szakmát, valamint annak gyakorlati alkalmazási lehetőségeit.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.