Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szakdolgozat 7. rész

2008.01.25

6.            JOGOK ÉS MÉLTÓSÁG

6.1.            A szegénység és az autizmus.

  A szociálpolitikai kutatások sokszor és sokféleképp vizsgálják egy-egy társadalom tagjainak hangulatát. Főleg a választások idején, hallani sokat a hatalom képviselőitől, a társadalom minőségének javításáról.

  A társadalom minőségének meghatározásánál kulcsszerepet töltenek be egyrészt a „jogok és az emberi méltóság biztosítása”, másfelől „a társadalmi egybetartozás erősítése, a kirekesztés és a szegénység elleni küzdelem.” (Ferge, 2002. Internet) 

  De ki tekinthető szegénynek? Ki az, aki hátrányos helyzetű?  Ezek a kérdések foglalkoztatják az embereket, és a válaszok nagyban különböznek egymástól. A hatalmon lévők által közvetített megbecsülést, vagy ennek ellenkezőjét érzékelik az emberek. Ha azt látják, hogy a kormány a középrétegeket és jómódúakat támogatja, és mellette világosan érezhető a szegények elitélése, akiket „önhibásnak” állítanak be, akkor a polgárok többsége ezen a véleményen lesz. Ha azt látja, hogy szigorú a segélyhez jutás feltétele, hogy az adókedvezményeket a jobb helyzetű tudja igénybe venni, akkor a társadalom tagjai azt érzik, hogy a hátrányos helyzet, a szegénység, a betegség valószínűleg valamiféle bűn, és csökkenti az „ember” értékét.

    „A relatív szegénység fogalmának megértéséhez többnyire Peter Townsend meghatározását használjuk: Egyénekről, családokról és a népesség egyes csoportjairól akkor mondhatjuk, hogy szegénységben élnek (azaz, hogy objektív relatív depriváció helyzetében vannak), ha nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy úgy táplálkozzanak, olyan tevékenységben vegyenek részt, és olyan életfeltételekhez, javakhoz jussanak, amelyek társadalmunkban szokásosak, vagy legalább széles körben elfogadottak és helyeslésre találnak.” ( Zombori, 1997. 150. o.; Townsend, 1979)

  Ezt a meghatározást azért volt fontos beidéznem, mert minden jellemzést adó pontja ráillik az autista gyermeket nevelő családok helyzetére. A családok hátrányos helyzetűnek, szegénynek tekinthetők – nem minden esetben anyagi szempontból –, mert nem rendelkeznek elegendő forrással ahhoz, hogy gyermekük számára olyan életet biztosítsanak, ami a társadalomban, széles körben elfogadott. A szülők, legtöbb esetben nem tudnak úgy rész venni a társadalmi-, a kulturális életben, a sport- és egyéb tevékenységekben, ahogyan az általában más emberek számára biztosított. Az autisták pedig felnőve, előbb-utóbb szülők nélkül maradva, a társadalom egyik legszegényebb csoportja lesznek.

 

6.2.            A terápiás fejlesztés fontossága.

  Hogy a mélyinterjúkig eljussunk, néhány gondolat erejéig vissza kell kanyarodnom az autizmushoz.

   Az autizmus lényege a viselkedés, a kommunikáció és gondolkodás sajátos megnyilvánulásai. A kölcsönösséget igénylő társas viselkedés alapja a beszéd, a lényegrelátás, a másik ember szándékainak felismerése, a nem verbális jelzések értelmezése, a rugalmas viselkedés, a szervezés és kivitelezés képessége.

  Amennyiben az autista gyermek nem kapja meg – lehetőleg legkorábban – a terápiás korai fejlesztést, úgy kóros viselkedés alakul ki nála. Ha az óvodába lépés előtt foglalkoznak ezzel a problémával, az megelőzhetik a komolyabb zavarokat. Amennyiben erre nem nyílik lehetőség, úgy az óvodai nevelés, fejlesztés legfőbb célja, hogy ezekhez az eszközökhöz az autista gyermeket hozzájuttassa. Viselkedés- és gondolkodási terápiákra van szükség, kiegészítve a korai elemi készségek kialakításával, mint a szobatisztaság, a rágás-evés, önkiszolgálás. Minden élethelyzet felhasználható a fejlesztésre. A fejlesztések során szükséges a meglévő és jól működő részképességek használata és az egyéni motivációk megkeresése.  Speciális eszközökre, módszerekre van szükség. Az óvodai, majd az iskolai környezetet ennek megfelelően kell kialakítani, és szükség van a speciális módszerekben képzett szakember-, vagy fejlesztő asszisztens jelenlétére.

 

  Az alapvető gondolkodási és viselkedési képességek spontán elsajátítása hiányzik, és egész életen át megmarad, de speciális terápiás és pedagógiai ellátás segítségével jelentős fejlődés érhető el.(2/2005.(III. 1.) OM rendelet)

 

6.3.            A szülők oktatásának fontossága.

  Az autista gyermek számára mindig fontos a megnyugtató, kiszámítható környezet. Fejlesztésének is folyamatosnak kell lennie. Ezért otthon is gyakorolni kell az elsajátított kommunikációs eszközöket. Az autizmussal élő gyerekek fejlesztésére egy komplex rendszert használnak, ezt azonban a szülőknek átadni nem tudják, pedig szükség lenne: tanfolyamokra, otthoni tréningekre, egyéni tanácsadásokra, folyamatos kapcsolattartásra, szupervízióra. Így hiába diagnosztizálják egyre korábbi életkorban az autizmust a gyermekek nem kapják meg a szükséges fejlesztést.

  Az 1993. évi LXXIX. Közoktatási törvény kimondja, hogy az autista gyermek speciális nevelésre jogosult. Ennek végrehajtása a szükséges feltételek – intézményrendszer, szakképzés – hiányosságai miatt nagyon ritkán lehetséges. (Balázs, http://autizmus.lap.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.