Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AMILYEN A GAZDASÁG, OLYAN AZ OKTATÁS

2011.10.01

Ha válaszolni akarunk arra a kérdésre, hogy milyen típusú oktatásban részesítsük fiataljainkat, előbb egy másik kérdéskört kell tisztázni. És ez nem más, mint az:

Milyen társadalmat, milyen gazdaságot akarunk építeni?

Ha gazdaság, akkor azt is vizsgálni kell, hogy a  kiválasztott gazdaság típusnak milyen elvárásai vannak az emberekkel szemben.

De... bizonyos gazdasági irányok megfelelnek egyébként az emberi mivoltunkból eredő, az ember általános értékeiben vetett hitnek, illetve ezek az elvárások netán ellenkeznek az igazságosabb, a jobb, a tisztább társadalom elvárásaival? Egyebek mellett őszinték az irányítók?

Mindaddig nem lesz tiszta és igazságos társadalmunk, amíg olyan hamut szórunk az emberek szemébe, mint például, amit most a dohányosok ellen folytat a kormány, ami ha jól megvizsgáljuk nem más, mint ami a megkülönböztetést, a kirekesztést elősegítő, a társadalom polgárait mindenképp két csoportra bontó intézkedések sorozata.

"Szembe szórt hamu", mert:

1. Soha senki nem tudja megállapítani, hogy az egészségkárosodás egy egyénnél mitől és főleg mikortól kezdődött.

2. Olyan nagymértékű az ipari egységek által kibocsátott légszennyezés, amelyet sok esetben nem tárnak a közvélemény elé (akár az autó-, akár a gumiipar és lehetne még sorolni), amelynek az adott egyénre gyakorolt hatását senki nem tudja lemérni.

3. Az autópark által kibocsátott kipufogó gázok hatásait se kívánja senki elénk tárni, és nem is tudják.

Marad tehát a kirekesztő, a dohányzás elleni küzdelem, ami fenti szennyezésekhez mérve egészen "kismiska". Viszont kiváló eszköz az oszd meg és uralkodj elvekhez.

Mindaddig nem lesz tiszta és igazságos a társadalmunk, amíg mindazok, akik ugyan nem állítanak elő értéket, de irodába kiszolgálói a termelésnek, illetve a kiszolgáló személyzet vezetői, hússzor több bért visznek haza, mint, aki verejtékét is adja a termék értékéhez.

Mindaddig nem lesz igazságos civilizációnk, amíg a parlamenti képviselők havi fizetése tízszer több, mint a minimálbér.

A bankárokról és azok érdekköréről meg nem is kell beszélni, tán azt mindenki tudja!

Szóval nem hiábavaló a kérdéseink tisztázása, ti, hogy mit, és miért cselekszünk.

Napjainkban ugyanis olyan gazdaságból eredő elvárások ütötték fel a fejüket (ismét), amelyek nem igényelnek széles körű tudást, megértést, kreativitást, saját véleményalkotást a dolgozóktól. Mindezen készségeket csak és kizárólag a vezető, irányító rétegtől várják el. Azoktól se minden esetben.

Az a kérdés, hogy maga az oktatás felvállalhatja-e a szelektálás felelősségét? Kimondhatja-e a korai életkorban: kiből lesz (legyen) vezető és kiből lesz (legyen) az utasításokat minden kritika nélkül végrehajtó, zárt gondolkodású munkás?

Azt mondják oly sokan, hogy Magyarország akkor lesz biztonságban, ha erősödik a gazdasága. De ha elveszik az emberektől a pénzt, vagyis kivonják oktatásból, egészségügyből, szociális területekről, kultúrától, akkor nem lesz elegendő vásárlóerő, ami által a kis és középvállalkozásoknak is be kell zárniuk a boltjaikat, fel kell adniuk szolgáltatásaikat.

Az a réteg, amely haszonélvezője volt (persze még ma is az) az elmúlt évtizedeknek, már nem az a réteg, amely felelősséget érzett országáért Széchenyi korában. Ha ők nem éreznek felelősséget, miért várják el a szegénységben tartott emberektől a feltétlen becsületességet és hűséget őhozzájuk a haza mellett?

A munkával töltött idő egyes embereknél egyre több időt igényel, míg mások munkanélküliek. A pihenő idő eltöltésének módjai is mutatja egy társadalom állapotát. Ha a gyermek, a fiatal, nem tanulja meg, hogyan tervezze meg életét, nem tanítja meg őt a szülő, és a pedagógus arra, hogyan miként ismerje meg önmagát, hogyan ossza be okosan idejét, ha nem kap szociális készségeinek gyakorlására alkalmat, akkor szabadidejét inkább a biztonságot nem nyújtó társadalom erkölcsi rombolására fogja fordítani.

Ha nem tanítjuk meg fiataljainknak, hogyan tudnak önállóan tanulni, ha nem adjuk meg nekik a lehetőséget a saját, egyéni ütemben való tanulásra, akkor képtelenek lesznek problémáikat megoldani. Igaz nem is fognak kritikusan gondolkodni a gyárban, és nem is tudnak, de nem is akarnak majd meglátásaik mellett érvelni, és a kreatív gondolkodást használni.

Azt mondják - és szintén sokan -, hogy Magyarországon az emberek rendkívül boldogtalanok.

De mi ennek az oka?

Több is van.

Egyrészt nem bízunk a hivatalokban, mert olyan emberek ülnek ott, akik elfelejtették, hogy az emberek kiszolgálásáért hozták létre azt a hivatalt.

Másrészt olyan iszonyatos nyomás van a munkahelyeken, amelyet a magyar mentalitás (ne feledjük, hogy rendelkezünk őseink génjeivel még mi is!) nagyon nehezen visel, mégpedig az, hogy a vezetőket nem érdekli a dolgozók véleménye és lelkiállapota sem.

Nyilván egy vélemény, kritika nélküli, csak végrehajtó dolgozó kell nekik, és ilyen munkahelyen a magyar ember egyszerűen nem lehet boldog.

Ha ilyen embereket akarunk felnevelni, akkor viszont nagyon jó úton járunk.

Javítani az életszínvonalat, az életminőséget olyan gazdaságban, ahol sok a vállalkozó, de az embereknél nincs elkölthető pénz (vagy, mert nincs munkája, vagy, mert alacsony a fizetése, vagy, mert elvették mindenét a javarészt külföldi kézben lévő bankok) nem lehet, és így az emberek is rosszul érzik magukat.

Sokszor hallottam már vezetőtől, aki azt nyilatkozta: nem azért járunk dolgozni, hogy jól érezzük magunkat.

Szeretném az illetőknek üzenni: tévednek.

Igen, tévednek, mert az igazság az, hogy azért alkottuk meg ezt a civilizációt, hogy az embert, a lelkeket, az Istent gyarapítsuk, és nem egy maroknyi milliárdos kényelmére.

Ha elhitetjük egy néppel, hogy nincs múltja, vagy ha van, akkor az ocsmány, barbár, szégyellni való, ha nem öntünk végre tiszta vizet a pohárba, és nem kérjük, hogy akkor most már tényleg nézzük nagyító alatt az emberiség történelmét, és ne hadováljunk világszerte arról, hogy a magyarnak bármi bűne lenne, bármely háború kitörése miatt, akkor valószínű, hogy a magyarságot elpusztítják.

Ha hagyjuk, hogy elhitessék velünk azt a hazugságot, hogy semmit nem érünk, akkor a magyar ember eltompul és elveszíti kreativitását, amely felmérhetetlen energiákat hordoz.

Viszont, ha időt, energiát és pénzt fordítunk gyermekeink taníttatására, nevelésére, fejlesztésére, akkor maradunk. Mert az intelligencia fejleszthető. Nem csak a tudás alapú, de az érzelmi intelligencia is. Mindkettő tapasztalati úton fejlődik, és ellenőrzésünk alatt áll. Akinek magas az érzelmi EQ-ja annak már a mozgásán is látszik. Megértés, a másik ember iránti tisztelet, az ő életének átélési képessége, az élet iránti kíváncsiság, a nehéz helyzetekben mutatott rugalmas magatartás, mind, mind a magas érzelmi intelligencia velejárója.

Ma már jól megfigyelhető ennek a hiánya társadalmunkban. A fiatalok érzelmi nevelésének hiánya ezt eredményezte.

Az információs és kommunikációs technológia nagyon gyorsan fejlődik. Ha az emberiség nagy része nem válik alkalmassá arra, hogy önállóan gondolkodjon, tervezzen, és rugalmasan alkalmazkodjon, ennek a technológiának nem lesz meg a gazdasági haszna. Vagyis nem lesz a jövőnk olyan, amilyenné ennek a technológiának a birtokában lehetne.

Itt van mindjárt a demokrácia kérdése.

Megtanítjuk fiataljainkat arra, hogyan éljenek vele? Akarjuk, hogy éljenek vele?

A demokrácia éppen arról nevezetes, hogy a kormányok által biztosított, de bizony csak akkor válik élővé, valódivá, ha az állampolgárok élnek is a lehetőségével.

Egy olyan iskolarendszerben, amely a totalitárius rendszert mintázza (Ne mozdulj, ne beszélj, hallgasd, amit mondok! Megmondom, hogy mit tanulj. Nem érdekel, hogy mindannyian mások vagytok! Nem izgat, hogy más és más képességekkel rendelkeztek! Nem érdekel, hogy másként vagytok képesek tanulni, és mennyiségben is vannak különbségek!) szóval egy ilyen rendszerben a demokráciának nyomára se lelhetünk. Hogyan taníthatjuk meg akkor a demokráciát fiataljainknak?

Az érzelmi intelligencia javarészt szerzett tulajdonság. Nagyon sok múlik a környezeten, a családon, az oktatási intézményeken, és a társadalom egyéb közegei (mint pl. civil szervezetek, ifjúsági szervezetek).

Máris megfigyelhető az EQ sorvadása, pl. mekkora hangzavar uralkodik el egy kora reggeli diákokat iskolába szállító autóbuszon, vonaton, ahol az idősek állnak, és minden mobiltelefonból más zene szól.

A magamista emberi társadalomban gondolkodunk, ahol el kell taposni a gyengéket és az érzelmeseket, akkor most... ismét mondom...

éppen a jó utat járjuk.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.