Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Oktatási Jogok Biztosa -1

2009.07.21

Tisztelt Aáry-Tamás Lajos!

 

Azért fordulok Önhöz, mert minden más „fórumon” azt közölték velem, hogy ügyemben csak Ön tud segíteni. Tudom, hogy rengeteg más dolga van, és talán a most sérelmesnek tartott intézkedés nem is annyira égető, mint az iskolákban eluralkodott erőszak, mégis fontos abból a szempontból, hogy ebben az ügyben nem csak a pedagógusokról, hanem a problémákkal küzdő, a fogyatékos, az autista gyerekekről és az ő szüleikről is szó van.

 

A sérelmesnek tartott Miniszteri rendelet számát nem tudom. Amit tudok az, hogy 2008. évben adta ki a Miniszter és az a lényege, hogy a Tanulási képességeket vizsgáló szakértői bizottság munkatársai 2009. január 1-től nem folytathatnak fejlesztési munkát.

 

Mivel én három gyermek édesanyja vagyok, és a legkisebb gyermekem, a 13 éves Csák Csaba Tamás, autista, jogsértőnek tartom a rendeletet.

 

Csabáról 1998-ban derült ki, hogy autista. A megye és a város semmilyen segítséget nem adott, hogy a gyermekem megkapja a megfelelő korai fejlesztést, szó sem volt gyógytornáról, fejlesztő terápiáról. Teljesen magunkra maradtunk, még az óvodába járást is 1 órára korlátozta a körzetünk szerinti intézmény.

Amikor gyermekem iskoláskorú lett, a Speciálpedagógiai Iskola Logopédiai osztályába jártunk. Igen én is mellette ültem az iskolapadban, mert nem voltak felkészülve a pedagógusok, tanársegédről pedig szó sem lehetett. Hetente 2 órában kijártunk az iskola Zagyvarónára kihelyezett – mindentől és mindenkitől elszeparált, állítólag „védett” -, családi házban működő ún. „autista csoportjába”, ahol egy, a megyében elismert szakember habilitációs órát tartott a fiamnak.

Két évvel ezelőtt, a tanárnő munkahelyet váltott és a Szakértői Bizottságnál helyezkedett el. Viszont Csabát azóta is tanította, kommunikációra, társas viselkedésre, miközben fejlesztette kézügyességét, egészen mostanáig, amikor is közölte velem, hogy van ez a fenti rendelet, és többé – hét év után – nem fejlesztheti tovább Csabát.

Írtam egy nyílt levelet az Oktatási Minisztériumnak a honlapjukon lévő közoktatási fórumra. Elküldtem ezt a nyílt levelet a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézetnek, de eddig semmiféle válasz, vagy reakció nem érkezett rá.

Mivel most már 3 hete szünetel a habilitáció – a szakember a gyermek iránti felelősségből és rá való tekintettel mindaddig folytatta a fejlesztést, amíg a Pedagógiai Intézet szigorúan meg nem fenyítette -, a fiam iskolájának igazgatójához fordultam. Többségi iskolába jár Csaba, ahol egyénileg tartanak neki órákat heti 8 órában, a heti plusz 2 óra a habilitáció volt. (Egyébként ezt is sérelmesnek tartom, mert szerintem a heti 10 órát magának az iskolának kellene biztosítania és a 2 órát a Speciálpedagógia adná. Most 7. osztályos a gyermekem és olyan új tantárgyak léptek a tananyagba, mint fizika, biológia, kémia, földrajz, viszont az óraszámot nem emelték meg, az,  az előző évek szintjén maradt.)

Az iskola igazgatónője azt tanácsolta forduljak a Pedagógiai Intézethez, de amikor elmondtam, hogy a nyílt levélre nem reagáltak, eszébe jutott, hogy ők is tehetetlenek, hiszen nekik is követniük kell a rendeleteket.

A Megyei Főjegyzőhöz irányított, aki viszont nem adott nekem időpontot. Helyette telefonon felhívott a gyógypedagógusok munkáját koordináló biztos a Megye Házáról. Ő, elmondta, hogy a Minisztériumtól állásfoglalást kértek, amelyben azt a választ kapták, hogy nincs sem tévedés, sem kivétel, azok, akik megállapítják a gyermekek problémáit, nem vehetnek részt fejlesztésükben, mert fenn áll a gyanú, hogy olyanokra is kimondják a fejlesztés szükségességét, akiknek arra nem is lenne szükségük.

 

A szóban forgó határozat felülvizsgálatát kérem Öntől, mert több szempontból is jogsértőnek tartom!

 

Indokaim:

  1. A fogyatékosságokat, az autizmust szakértő orvosok állapítják meg és nem a Szakértői Bizottság munkatársai. Ezért semmi szín alatt nem felelősek ezek a szakemberek azért, mert pl. nőtt a fogyatékkal- és az autizmussal élők létszáma.
  2. A problémákkal küzdő gyermekeket sem a Bizottság dolgozói rendelik be, hanem az iskolák küldik a Bizottsághoz, mert észlelik a tanórákon, a szünetekben felmerülő gondokat és segítséget szeretnének kapni a gyermekekkel való helyes bánásmód tekintetében.
  3. Sérelmes a gyermekek szempontjából, mert a fogyatékos, és az autista gyermekek nem szeretik a pedagógusváltogatásokat. Őket az, lelkileg sokkal inkább érint, mint az átlagos gyermekeket. Nem vethetők félre ezek a gyerekek, mintha csak használati tárgyak lennének. Nekik is vannak érzelmeik, amit ugyan nem tudnak szavakká formálni, de amely tény még inkább megnehezíti, hogy bánatukat elmondják, és ezáltal magyarázatokat kapjanak a velük történtek miértjeire.
  4. Az autista gyermek számára speciálisan képzett szakembert kell kijelölni, nem elegendő a gyógypedagógus, aki alig tanult valamit az autizmusról, mert az autista nem fogyatékos, még akkor is, ha gyakorta együtt jár a kettő.
  5. A szülők számára megterhelő, mert amikor a pedagógusváltás bekövetkezik, a gyermek hetekig kezelhetetlenné válik, előkerülnek vagy felerősödnek a már meglévő, vagy már elhagyott sztereotip viselkedések, ami megnehezíti a családok életét.
  6. A pedagógusokkal szembeni bizalmatlanság is sérelmes, mert sokkal inkább figyelni kellene a gyakorlati szakemberek véleményére, mint hogy az irodában, szakmai vakságban, a gyakorlati élettől távol, erősítik a már így is elterjesztett bizalmatlanságot, saját dolgozóikkal szemben.
  7. Sérelmes, mert jogi eszközök (hatalommal való visszaélésnek tartom) használatával, elvette a Szakértői Bizottság dolgozói bérének egy részét, amit semmiféle béremeléssel nem kompenzált.

 

Nyílt levelem is elküldöm Önnek, hogy lássa felindultságom, nem hivatalos levélíróként is.

 

Tisztelettel kérem, hogy segítsen abban, hogy a Miniszter ezt a mindenkit sértő határozatát visszavonja!

 

Köszönettel és Tisztelettel:

 

Bódi Ildikó

Salgótarján, 2009. 03. 01.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.